Sokan élnek abban a hitben, hogy a fogyás és egészséges táplálkozás leghatékonyabb módja a zsírtartalmú ételek minimálisra csökkentése étrendünkben. De vajon biztosan egészségesek az alacsony zsírtartalmú élelmiszerek?

Napjainkban elárasztották a boltok polcait az alacsony zsírtartalmú készítmények, melyek azt az ígéretet hordozzák csomagolásukon, hogy fogyasztóik nemcsak a testsúlyukat tarthatják kordában, de a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát is csökkenthetik.  

Gondolt már arra, hogy körbesétálja az Egyenlítőt? Ha végiggyalogolnánk ezen az óriási távon, vajon elérnénk azt a kilométerszámot, amit egy átlagos emberi test vérereinek összessége adna ki, ha minden egyes szakaszát egymás után kiterítenénk?

Ahhoz, hogy szerveink, szöveteink a nap 24 órájában megfelelően el legyenek látva oxigénnel és tápanyaggal, elengedhetetlen a megfelelő mértékű érhálózat, de vajon hosszabb mint az Egyenlítő?

Végezzen el egy egyszerű kísérletet: mérje meg a testmagasságát reggel, közvetlenül ébredés után. Nap közben csináljon mindent pont úgy, mint egy átlagos napon. Majd mérje meg magát este, lefekvés előtt. Az eredmény meglepő lesz!

Reggelente átlagosan 1 centiméterrel vagyunk magasabbak, mint délután-estefelé. Hogy mi ennek a magyarázata?

Ízérzékelésünk bámulatra méltóan összetett folyamat. A szánkba kerülő étel íze a nyelv felszínén található ízlelőbimbók és a hozzájuk kapcsolódó agyidegek segítségével válik általunk is érzékelhetővé. Kell azonban még valami, hogy a táplálkozás élménnyé váljon.

Ahhoz, hogy az étkezés valóban élvezhető legyen, elengedhetetlen, hogy az ételt alkotó kémiai vegyületek felolvadjanak nyálunkban. Így egyfajta „oldat” jön létre, mely képes az adott ízlelőbimbókon hatást kiváltani. Kiszáradt állapotban, száraz nyelvvel gyakorlatilag alig érezhető az elfogyasztott fogások íze.

Ízlelőbimbóink a nyelv felszínén találhatók. Nyelvünk hátsó részén érzékeljük a keserű, elöl az édes, kétoldalt előrébb a sós, hátrébb pedig a savanyú ízeket.

Utóbbi időkben sokat emlegetnek egy ötödik „ízt” is, az umamit. Ez alapvetően a nátrium-glutamát, ami egy aminosav „íze”, melyet önmagában nem érzékelünk, de más ízmolekulákkal társulva azok intenzitását erőteljesen fokozza. L-glutamátot egyébként nagy mennyiségben tartalmaz a parmezánsajt, a tengeri alga és az anyatej is.

Érdekes tény, hogy ahogy az évek telnek, az ízlelőbimbók száma fokozatosan csökken, s hatvanéves korunkra már csak körülbelül a fele marad meg. Nem csoda, ha a nagypapa a vasárnapi húslevest utánsózza, borsozza – hiszen ahhoz, hogy ugyanazt az ízhatást érezze, mint kisunokája, számára már erősebb ízesítés szükséges.

Hogy az ételek ízleléséhez elegendő nyál álljon rendelkezésünkre, normál folyadékháztartás szükséges. Igyunk tehát bőven, nehogy veszendőbe menjenek a pompás falatok.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Ez a - húsevők által előszeretettel hangoztatott - tétel nem felel meg a valóságnak: a vegetáriánusok, amennyiben kellő változatosságban és mennyiségben fogyasztanak bizonyos élelmiszereket, igenis képesek biztosítani az optimális fehérjebevitelt. Mit kell enniük ehhez?

Természetesen nem mindegy, hogy milyen típusú vegetáriánus diétát követ valaki. Az ovo-lakto vegetáriánusok a növényi eredetű táplálék mellett nem hagyják el a tejtermékek és a tojás fogyasztását sem. Náluk egy fokkal keményebben élnek a lakto vegetáriánusok: étlapjukon a növényi komponensek mellett csak tejtermékek találhatók, de tojást már nem fogyasztanak. (Az ovo vegetáriánusoknál ez pont fordítva van.)

Mindhárom fenti diétánál viszonylag könnyű a hús elhagyásából adódó fehérjehiányt pótolni. Sokkal nagyobb gondosságot igényel a vegánok étrendjét megtervezni, mivel ők egyáltalán nem esznek állati eredetű táplálékot. A húsfogyasztás teljes elhagyásával ugyanis nemcsak annak fokozódik a veszélye, hogy a szervezet nem jut elegendő mennyiségű fehérjéhez, de az étrend változatosságának csökkenése bizonyos vitaminok és ásványi anyagok (főként vas, cink, B12 és D vitaminok) hiányállapotát is eredményezheti. Mindenképpen érdemes tehát dietetikus szakember véleményét kikérni!

A legjobb növényi eredetű fehérje források:

Hüvelyesek

·         szójabab

·         bab

·         lencse

·         borsó

Olajos magvak

·         mogyoró

·         dió

·         pisztácia

·         mandula

·         szezámmag

Nem állati eredetű tejfélék

·         szójatej

·         mandulatej

·         rizstej

Bizonyos zöldségfélék

·         spenót

·         brokkoli

·         édesburgonya

·         avokádó

Természetesen vannak olyan élethelyzetek, amikor egyáltalán nem célszerű a vegetáriánus étkezésre áttérni. Ilyen például várandósság vagy a szoptatás. Ez idő alatt kifejezetten ártalmas lehet a növekvő babára, ha valamiben hiányt szenved. Szintén nem szerencsés az intenzív növekedés és fejlődés időszakában húsmentesen étkeztetni a gyereket. De hasonló alapon, egy tartós, krónikus betegséggel küzdő egyén is gondolja át alaposan, érdemes-e életmódot váltani.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.