A napozás és a megszaporodott bőrrákos esetek közötti összefüggés már közismert, az viszont kevésbé, hogy az UV-sugárzás milyen hatással van a szemünk egészségére.

Az utóbbi években egyre gyakrabban és egyre fiatalabb korban fordulnak elő olyan szembetegségek, amelyeket az UV-sugárzás okoz. Szakértők ezt az északi félteke felett elvékonyodott ózonréteggel hozzák összefüggésbe, mivel az kevésbé képes kiszűrni az ártalmas ibolyántúli napsugarakat. Kimutatták, hogy az ózonréteg egy százaléknyi csökkenése fél-egy százalékkal növeli a szürkehályogos esetek számát. Ennek az egyébként inkább idős korban jellemző szembetegségnek a lényege a szemlencse anyagának károsodása, fénytörési tulajdonságainak és átlátszóságának megváltozása, amely előrehaladott stádiumában jelentős látásvesztést, akár vakságot is okozhat, és csak a szemlencse műtéti eltávolításával és cseréjével gyógyítható. Az időskori makula-degeneráció egyik oka is a retinát fiatalkortól kezdve érő sugárártalmak összegződése. Az UV-tartományú fény ezen kívül ún. kúszóhályogot is okozhat a kötőhártyán, enyhébb esetekben szaruhártya, illetve kötőhártya-gyulladást válthat ki, amely égő, szúró, idegentest-érzéssel, könnyezéssel jár. A szem környéki érzékeny bőr védelem nélkül hagyva elszenvedhet olyan károsodást, amely bőrrák kialakulásához is vezethet, és szerencsére ritkán, de szemrák is előfordulhat.

Védje szemét!

AZ UV-sugárzás okozta szemgondokat kivédhetjük egy megfelelő UV-szűrővel felszerelt napszemüveggel. Jó tudni, hogy hasonlóképpen a különböző pigmenttartalmú bőrtípusokhoz, a világosabb (szürke, zöld, kék) szeműeknek gondosabb fényvédelemre van szüksége, mint a sötét íriszűeknek.  Ajánlatos kerülni a tűző napot, de gondolni kell arra is, hogy a szem nemcsak a déli órákban, hanem kora délelőttől késő délutánig veszélyben van. Megsokszorozza a szemet érő ártalmak kockázatát, ha ott hagyja védelem nélkül a szemet, ahol víz vagy hó, jég felszínén visszatükröződik a fény.

A fényvédelem szempontjából okos divat szalmakalap vagy siltes sapka viselése, mivel a fejet és a szemet is hatékonyan óvja az UV-sugárzástól.

Az időskori makuladegeneráció elkerüléséhez hozzásegíthet a megfelelő táplálkozás is. A sötétzöld zöldségekben (kelbimbó, spenót, brokkoli) és az élénksárga színű sütőtökben, sárgarépában, sárgadinnyében megtalálható lutein és zeaxantin nevű nyomelem antioxidánsként védi a retina sejtjeit a sugárzás káros hatásától.

Milyen a jó napszemüveg?

Egy megfelelő napszemüveg kiválasztása nem könnyű. Az, hogy divatos márkájú, fazonú-e, csak annyiban fontos, hogy szívesen viselje a tulajdonosa, egyébként a minőség a fényvédelem szempontjából alig függ ösze az árral. Ugyanakkor figyelni kell a lencse minőségére (az anyaghiba, pl. egy parányi üvegbuborék is gondot okozhat), és a legfontosabb pedig ellenőrizni az UV-szűrés mértékét. Az igazán jó szemüveg egyaránt szűri az UV-A és az UV-B sugarakat.

A szórt, illetve oldalról jövő fény szembekerülése ellen tanácsos olyan szemüveget választani, ami az archoz símul, közel van a szemhez, és oldalról is védi azt.

Ne vásároljon olyan napszemüveget, amelynek nincs igazolva az UV-szűrő hatása! Ha ugyanis az csak elsötétített üveg, vagyis csak a látható fények egy részét szűri ki, akkor még több bajt okozhat mint hasznot, hiszen a sötét üveg miatt kitágult pupillán még inkább akadálytalanul hatol be a sugárzás egészen a retináig.

Speciális tevékenységhez, például téli vagy vízi sportokhoz speciális napszemüvegre is szükség van, amelyet polárszűrővel is elláttak. Autóvezetéshez is kontrasztfokozó, a látásélességet növelő szemüveg ajánlatos.

A gyerekek szemét is védeni kell!

Ahogy a gyerekek bőre, úgy a szeme is érzékenyebb az UV-sugárzásra, mint a felnőtteké, és nemcsak a bőr, hanem a szem esetében is igaz, hogy az elszenvedett ártalmak összeadódnak, a szem sem felejti el azokat, bár lehet, hogy csak jóval később alakul ki szürkehályog miatta.

A gyerekek maguk nem figyelnek erre játék közben, a szülőknek ezért gondoskodniuk kell a gyerekek fényvédelméről, fejfedővel, gyermek napszemüveggel, a tűző fény lehetőség szerinti kerülésével. Alaposan meg kell nézni a gyerekek napszemüvegét is vásárláskor, hogy ne csak divatos játékszer legyen, hanem valódi UV-védelmet nyújtson a számukra.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

A hagyományos nyelvtérkép szerint a négy alapízt a nyelv különböző részein érzékeljük. Tetszetős elképzelés, de nem igaz.

Az ízérzékelés mintegy tízezer ízlelőbimbóval történik. Ezek legtöbbje a nyelven van, de a lágyszájpad és garat nyálkahártyáján is megtalálhatók. Hagymaszerű kis kitüremkedések, középen kis üreggel, amelybe a nyállal jutnak be az oldott ízanyagok az érzősejtekhez.

A négy alapízt mindenki ismeri: édes, sós, keserű, savanyú, amelyeket nem minden ízlelőbimbó egyformán érzékel. Egy japán kutatócsoport kezdeményezésére ötödik alapízként fogadták el az ún. umamit, az élelmiszeripari készítményekben legtöbbet használt glutamát ízét, ami tulajdonképpen nem annyira önálló íz, inkább más ízeket tesz  intenzívebbé. Hatodikként felmerült a kalcium, az egyes sajtokból ismert kokumi, valamint a fémes, a zsíros, a hűvös, a csípős, pikáns és a széndioxidos, „pezsgő” ízkategória, de ezek alapízként való kezelésében nincs nemzetközi egyetértés a szakemberek között. Az ízérzékelés szoros összefüggésben van a szaglásunkkal: teljes aromaélményt a kettő együtt ad. 

A több mint egy évszázada elterjedt vélekedés szerint a nyelv hegyén az édes, a két oldalán a savanyú, hátul a keserű ízt érezzük  a legerősebben, a sóst pedig a nyelv legnagyobb részén érzékeljük. A szakemberek ezt a vélekedést ma már félreértésnek minősítik, amelyet a legegyszerűbb otthoni kísérlettel cáfolni lehet, elég csak egy csipetnyi sót tenni a nyelvünk hegyére, ahol elvileg az édes ízt érzékelő receptorok vannak…  A helyzet az, hogy ha vannak is eltérések az ízérzékelés intenzitásában a nyelv egyes részein, ezek jelentéktelenek.

A nyelvről általában

A nyelv talán a legmozgékonyabb testrészünk. A fürgeségét annak köszönheti, hogy csupa izom: a nyelvcsontról és az állkapocsról eredő izmokon kívül belső izmai teszik lehetővé a minden irányba történő mozgást. Az ízérzékelés szerve, részt vesz a táplálék falattá formálásában, továbbításában, a nyelésben, és ezen kívül fontos szerepet tölt be a beszédben is. Vérerekkel és idegekkel dúsan behálózott testrész, az agyba fontos információkat küld, amelyeket az ízlelés és a tapintás során érzékel.

A nyelv betegséget is jelezhet

Amikor a háziorvos azt kéri, hogy „mondjon egy nagy Át-t”, akkor nemcsak a garat, a mandulák állapotára kíváncsi, hanem szemrevételezi a nyelv állapotát is. A nyelv felülete, színe, nedves vagy száraz, sima vagy rücskös volta ugyanis jelzésértékű, egészen távoli szervek elváltozásaira, megbetegedésére is utalhat. A keleti gyógyászat egész diagnosztikai rendszert épített a nyelv elváltozásaira. Például ha vastag fehér lepedék borítja a nyelv felületét, az fertőzésekre, emésztési gondokra utalhat, összefügghet a bélflóra egyensúlyának felborulásával, például egy antibiotikumkúra alkalmával. A sárgás lepedék gócos gyulladásnak illetve máj-epebajoknak jele is lehet. A nyelv színéből az oxigénellátottságára lehet következtetni, így például a lilás szín szívgondokat jelezhet. Az ún. térképnyelvnek, vagyis a felszínén vörös foltok megjelenésének hátterében hormonális változások is állhatnak. A középen végigfutó hosszanti vonal környékének pirossága vagy lepedékessége mögött a hasnyálmirigy elváltozását sejtik. Érrendszeri bajokra, például szívelégtelenségre következtetnek abból, ha a nyelv alsó részén futó erek feltűnően megvastagodnak. A keleti gyógyítók számára jelzésértékűek lehetnek a nyelv különböző  barázdái és a szélein látható foglenyomatok is.

Talán kevesen tudják, hogy a nyelv akár egyedi azonosítóként is funkcionálhat, hiszen az ujjlenyomathoz hasonlóan egyedi a nyelvünk mintázata is.

Bizarr elváltozás: a szőrös nyelv

Nagyjából minden századik ember félve nyitja ki a száját, mert restelli a sötétbarnára vagy feketésre színeződött, szinte szőrösnek ható nyelvét. Ez a  szőrös nyelv betegség, a lingua pilosa. Nem valódi szőrök jelennek meg ilyenkor a nyelven, hanem a nyelv hátsó részének apró szemölcsei nőnek meg akár egycentis méretűre is. Az extrém formájában szerencsére ritka betegség pontos okát nem tudják, de az orvosok összefüggést találtak az elváltozás és a nem megfelelő szájhigiénia illetve a dohányzás között. A vérszegénység, candida gombás fertőzés is hozzájárulhat a szőrös nyelv kialakulásához, és sugárkezelés, gyógyszerszedés vagy műtét mellékhatása is lehet. Az elváltozás csúnya, de nem fájdalmas, legfeljebb viszketéssel, égő érzéssel járhat együtt.

Extra méretek

Egyes betegségek, fejlődési rendellenességek, daganatos elváltozások velejárója lehet a nyelv megduzzadása, alakváltozása. Szerencsére a szőrös nyelvnél sokkal ritkább, viszont sokkal  súlyosabb elváltozás a nyelv extrém megnagyobbodása. 2012-ben például a világsajtóban közzétették egy kínai férfi esetét, akinek  hatéves korában elkezdett abnormálisra nőni a nyelve, a fogsorát is kifeszítve, vízszintessé téve. Kamaszkorára már nem fért el a szájában, és a szerencsétlen férfi 34 éves korára 25 cm hosszúra, tíz cm szélesre és hét cm vastagra nőtt a nyelve. A rémes méretű nyelv akadályozza a beszédben, az evésben és a lélegzésben is. Kórházról kórházra járt, de sokáig nem vállalták a kezelését, végül egy katonai kórház orvoscsoportja vállalta, hogy ötlépcsős, három évre tervezett műtétsorozattal próbál segíteni rajta.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

A köztudat a bacilusokat, baktériumokat mint az emberi egészséget veszélyeztető, mikroszkópikus kórokozókat ismeri. A valóság ennél jóval árnyaltabb, hiszen léteznek hasznos, sőt nélkülözhetetlen baktériumok is, és a mennyiségükről alkotott képet is át kell értékelni.


Immár 340 éve egy holland természettudós, Anton Leeuwenhoek olyan mikroszkópot szerkesztett, amely kétszázszoros nagyításra volt képes.

A szépen lebarnult bőr sosem megy ki a divatból, hagyományosan az egészség jele, de érdemes az egészségünket is kockáztatni érte? Bőrünk nem egyforma, a bőr színe, vagyis pigmenttartalma és a fényre való reagálása alapján hat típusba sorolják.

A napozás jótékony hatásai nyilvánvalóak: a fény javítja a hangulatunkat, D-vitaminhoz juttatja a szervezetünket, a napsütötte szín elfedi az apró bőrhibákat. Mindenkinek tudnia kell azonban, meddig mehet el, mennyi napozást bír el a bőre, mert a a gyors barnulás utáni vágynak bizony súlyos következményei lehetnek.

Ibolyán túli ártalmak

A látható fénysugarakat (a spektrumon a vöröstől az ibolyáig terjedő tartományon belül) kísérik az ún. ibolyántúli, ultraviola (UV) sugarak is. Ezeket szemünk már nem tudja érzékelni, de hatással vannak az emberi szervezetre, elsősorban annak első számú védelmi vonalára, a bőrre.

Az UV sugarakat két sávba sorolják a szakemberek, az UV-A a 320 nanométer fölötti, az UV-B a 280-320 nanométer közötti hullámhosszú UV sugárzási tartomány. Mindkettő védekező reakciót vált ki a bőrből: a bőr felső rétegében lévő pigmentsejtek egy festékanyag, a sugárzást elnyelő melanin termelésével válaszolnak az ártalmas sugárzásra, emiatt barnul a napozástól a bőr.

Az UV-A hatása gyors, de hamar elmúlik, ezt tartják a kevésbé veszélyesnek, bár a bőr öregedésének ez a legfőbb oka, mivel szárítja, ráncosítja a bőrt. A lassabban, ám tartósabban barnító UV-B veszélyesebb fotokémiai reakciókat indít el, rákkeltő hatást tulajdonítanak neki és a szemészeti elváltozások (pl. szürkehályog) egy részének is ez az oka.

Északtól Délig: a bőrtípusok fényvédelme

A bőr a melanin termelésével védi a szervezetet az UV- ártalmaitól. Ez a fényvédő kapacitás a bőr vastagságától, és a benne lévő pigmentsejtek számától, jellegétől, aktivitásától függ: a sötétebb bőrtípus nagyobb, a világos bőrtípus kevesebb védelmet nyújt. Bőrünk nem egyforma, a bőr színe, vagyis pigmenttartalma és a fényre való reagálása alapján hat típusba sorolják.

• A legnagyobb óvatosságra az egyes és a kettes bőrtípussal rendelkezőknek van szükségük: ők az északi, skandináv illetve ír típusúak, fehér bőrűek, a szemük kék, szürke vagy zöld színű, világos szőke vagy vöröses hajúak, szeplősek. Ők azok, akiknek könnyen hólyagosra leég a bőrük, és vagy egyáltalán nem, vagy csak halványan képesek lebarnulni. Nekik egyáltalán nem szabadna napozniuk, mivel még egy negyedórás napon tartózkodás alatt is károsodhat a bőrük, a bőrrák fokozott veszélyének vannak kitéve.
• A harmadik típusba a szőkésbarna illetve barna hajú, barna szemű, árnyalattal barnább bőrű embereket sorolják. Ők kevésbé hajlamosak a gyors leégésre, könnyen barnul a bőrük, akár fél órát is tartózkodhatnak büntetlenül a napon, de azért az óvatosság náluk is elengedhetetlen.
• A negyedik csoportba a spanyol típusú, kreol bőrű, sötétbarna hajú, barna szemű emberek tartoznak. Az ő bőrük gyorsan barnul, nem hajlamos sem a leégésre, sem a szeplősödésre, mégis, intenzív sugárzásnál, tűző napon, vízparton az ő bőrük is rászorul a védelemre. Ez az első négy bőrtípus a leggyakoribb Európában.
• Az ötödik és a hatodik csoportba sorolják az arab illetve afrikai típusúakat: a hajuk fekete, szemük sötét, bőrük színe a sárgásbarnától a sötétbarnáig sokféle lehet. Ők egyáltalán nem égnek le a napon, különösebb védelmet nem igényel a bőrük.

Segítsen bőrének!

Hogy az UV-sugárzás kellemetlen és veszélyes hatásait elkerüljük, bőrünket védeni kell az erős napfénytől. Legegyszerűbb, ha sikerül a legveszélyesebb időszakban, 11-15 óra között távol maradni az extrém sugárzástól, egyéb időszakokban pedig valamilyen fényvédő készítményre van szükség. Ezek védőkapacitását a faktorszámok jelzik: minél magasabb ez a szám, annál több időt tölthetünk el következmények nélkül a napon a készítmény segítségével, de nem kizárólag a faktorszám fontos.

Mindenkinek ismernie kell bőre teherbírását, állapotát, hogy a számára legmegfelelőbb fényvédő szert választhassa! Különösen azoknak ajánlatos bőrgyógyásszal konzultálniuk és anyajegyszűrésen részt venniük, akiknek a bőrén sok festékes anyajegy van, akik érzékenyebb, világosabb bőrűek, illetve akikek a családjában előfordult bőrrák. Fokozott óvatosságra van szükség a betegek, a túlsúlyosak, a várandós kismamák és a gyerekek esetében is, mert az ő védelmi rendszerük eleve is gyengébb. A gyerekekre amúgy is nagyon kell vigyázni, mivel a bőr nem felejt: az évek során elszenvedett ártalmak kora gyermekkortól kezdve „összeadódnak”, felnőttkorban pedig bőrrák is kialakulhat a megviselt, „napégette” bőrön. A megfelelő fényvédő faktorú, lehetőleg fizikai hatású (vagyis a bőrre mellékhatással nem járó) általános fényvédő szer használata mellett gondolni kell az ajkak és a szem védelmére is, fényvédő ajakápolószerrel és egy jó minőségű, UV-szűrős napszemüveggel.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Egy új amerikai kutatás profi baseball játékosok vizsgálata alapján megerősítette a fiatalkori sportolás egész életen át tartó csonterősítő hatását.

Minél többet játszik, mozog a gyerek, annál egészségesebben fejlődik. Ez nemcsak az általános erőnlétre, a hatékonyabb immunvédelemre igaz, hanem még egy speciális területre, a csontok erősségére is. Aki fiatalon aktív életet él, sportol, annak erősebbek, rugalmasabbak, ütésállóbbak lesznek a csontjai is. Az intenzív edzés hatása ráadásul nem múlik el a sportpályafutás befejeztével, hanem később is érződik, csökkenti az időskori csontritkulásból adódó csonttörések kockázatát – állapították meg amerikai tudósok aktív és már visszavonult baseball játékosok vizsgálata során.

Az erő velük maradt

Az indianapolisi egyetem kutatói, Stuart Warden vezetésével 103 profi, a sportpályafutása különböző szakaszában lévő baseball játékost vizsgáltak meg, összevetve a karcsontjaik tömegét, sűrűségét, szilárdságát jelző adatokat. Megállapították, hogy az edzés csonterősítő hatása még egy-egy sportoló két karjának összehasonlításával is igazolható: a játékosok dobásra használt karjának felkarcsontja még évtizedekkel a sportkarrierjük befejezése után is kimutathatóan erősebb volt, tömege nagyobb, mint a kevesebbet használt karjuké. Annak az erőnek, amit a fiatalkori aktivitással a csontok nyernek, legalább egyharmada megmarad a későbbiekben is, még annak ellenére is, hogy a csont a tömegéből folyamatosan veszít. Ha pedig valaki a felnőtt korában is megőrzi az aktivitását, akkor a csontvesztés folyamata jelentősen lassulhat. - Az adatok azt mutatják, hogy a serdülőkori fizikai aktivitás egész életen át tartó hasznot hoz a csonterősség, szilárdság szempontjából is. A mozgás a legjobb befektetés, ha egészséges időskort szeretne – összegezték a kutatók.

A saját testsúllyal történő terhelés, edzés készteti a leginkább gyarapodásra a csontokat, ezért csonterősítés szempontjából a sportorvosok azokat a mozgásfajtákat tartják a leghasznosabbaknak, amelyben a gravitációval szemben kell erőt kifejteni, és amelyben gyakoriak az irányváltoztatások, megállások, újraindulások. Ezért a súlyemelés, a torna, a tánc mellett a páros vagy csapatban játszott labdajátékok (baseball, foci, kézilabda, kosárlabda, tenisz) mindegyike javasolható.

Csúcson a csonttömeg

Bár az emberi csontrendszer merevnek és stabilnak tűnik, valójában állandóan változik: folyamatosan zajlik a csontok építése és a lebontása is, ezzel az egészséges szervezet csontjainak mintegy tíz százaléka újul meg évente. Az életút első évtizedeiben a csontépítés dominál, majd nagyjából harmincéves korra éri el a csontrendszer a legnagyobb sűrűségét és ásványi anyag tartalmát, az ún. csúcs-csonttömeget. Ezután viszont lassan kezd eltolódni az arány a csontvesztés felé, évente egy-két százalékkal is csökkenhet a csontok össztömege. Ezért különösen fontos, hogy gyermek- és kamaszkorban minél jobban megerősödjön a csontrendszer: az ekkor megszerzett többlet 10-15 évvel is kitolhatja a csontritkulás fenyegető kockázatát.

Porózussá váló csontok

A csontokat szervetlen (például kalcium, foszfátanyagú) és szerves állomány (például kollagén) alkotja. A csont-anyagcsere, a csontszövet megújulása a „csontbontó” és „csontépítő” sejtek tevékenységével történik. Ezek egyensúlya hormonális hatás (például a nőknél a változás kora), vagy más, az anyagcserét befolyásoló körülmény (dohányzás, alkoholizmus, kalciumszegény illetve kalciumvesztő étrend stb.) miatt is felborulhat. Öröklött hajlam is növeli a rizikót. Ha a csontbontó sejtek túlsúlyba kerülnek, a csontépítő sejtek „nem győzik az iramot”, nem képesek a kalciumot beépíteni a csontok szövetébe, akkor a csontok fokozatosan veszíteni kezdenek a sűrűségükből, az ásványianyag-tartalmukból, porózussá, lyukacsossá válnak. Ez a csontritkulás, az oszteoporózis folyamata. A csontszövetek állománya fellazul, elvékonyodik, teherbírása, ütésálló képessége csökken. Ilyenkor a nagyobb terhelésnek kitett csontok könnyen összeroppanhatnak, például a csukló, a gerinc, a csípő, combnyak törésrizikója jelentősen megnő.

Magyarország lakóinak körülbelül egytizedét érinti a csontritkulás, körülbelül 660 ezer nőt és 330 ezer férfit. Sajnos, az érintettek nagy többsége nem is tud a rá leselkedő veszélyről, és nem részesül kezelésben.

Az életmódunk nem kedvez a csontjainknak

A modern életvitel nem nevezhető csontbarátnak: a mozgásszegény életmód a csontépítő sejteket nem ösztönzi a működésre. A táplálkozási szokások sem kedveznek a csontok egészségének: a legnagyobb tömegben fogyasztott ételeink kalciumban és az ennek felszívódását segítő D-vitaminban szegényebbek a szükségesnél. Ráadásul, különösen az ún. kényelmi ételek sok olyan adalékot, anyagot tartalmaznak, ami rontja a kalcium hasznosulását a szervezetben. Ilyen például a foszfor, az alkohol, a tartósító- és ízfokozó szerek. A szénsavas üdítők, köztük is a kóla, a sok adalékot tartalmazó feldolgozott élelmiszerek sokat árthatnak.

A kiegyensúlyozott, sok friss zöldséget, gyümölcsöt, tejterméket, halat, fehér húsokat, teljes kiőrlésű gabonafélét tartalmazó étrend a csontok egészségét is segít megőrizni. A mozgást sem szabad abbahagyni, sőt, még idős korban sem késő valamilyen formában újrakezdeni!

Ellenőriztesse csontjai állapotát!

Bár a csontritkulás a hormonális hatások és a kisebb össz-csonttömeg miatt a nőket jobban fenyegeti, a férfiakat is érinti. A pillanatnyi állapotot, a rizikó mértékét a csontsűrűség- vizsgálat méri fel. A csontdenzitometriás berendezés, a DEXA-vizsgálat már akkor figyelmeztet a csontritkulás veszélyére, mielőtt az komoly panaszokat okozna. Ezt a mindössze 10 perces, teljesen fájdalommentes vizsgálatot mindenképpen érdemes elvégeztetni nőknél a menopausa után, férfiaknál pedig hetven év felett. Azoknak a férfiaknak és nőknek is ajánlott, akiknek a családjában előfordult csontritkulás, ők maguk hormonális vagy anyagcsere betegségben szenvednek, vagy akiknek az életmódjuk kiemelten „csontvesztő” - például erős dohányosok, vagy rendszeres alkoholfogyasztók, esetleg ágyhoz kötött betegek. A vizsgálattal nem érdemes megvárni a csontok gyengülésének fizikai tüneteit! A testmagasság csökkenése, a görbült testtartás, a kétoldali vesekövesség, vagy a kis erőhatásra bekövetkező csonttörés már a kialakult csontritkulásra utal, komoly veszélyt jelez.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.