Egy új amerikai kutatás profi baseball játékosok vizsgálata alapján megerősítette a fiatalkori sportolás egész életen át tartó csonterősítő hatását.

Minél többet játszik, mozog a gyerek, annál egészségesebben fejlődik. Ez nemcsak az általános erőnlétre, a hatékonyabb immunvédelemre igaz, hanem még egy speciális területre, a csontok erősségére is. Aki fiatalon aktív életet él, sportol, annak erősebbek, rugalmasabbak, ütésállóbbak lesznek a csontjai is. Az intenzív edzés hatása ráadásul nem múlik el a sportpályafutás befejeztével, hanem később is érződik, csökkenti az időskori csontritkulásból adódó csonttörések kockázatát – állapították meg amerikai tudósok aktív és már visszavonult baseball játékosok vizsgálata során.

Az erő velük maradt

Az indianapolisi egyetem kutatói, Stuart Warden vezetésével 103 profi, a sportpályafutása különböző szakaszában lévő baseball játékost vizsgáltak meg, összevetve a karcsontjaik tömegét, sűrűségét, szilárdságát jelző adatokat. Megállapították, hogy az edzés csonterősítő hatása még egy-egy sportoló két karjának összehasonlításával is igazolható: a játékosok dobásra használt karjának felkarcsontja még évtizedekkel a sportkarrierjük befejezése után is kimutathatóan erősebb volt, tömege nagyobb, mint a kevesebbet használt karjuké. Annak az erőnek, amit a fiatalkori aktivitással a csontok nyernek, legalább egyharmada megmarad a későbbiekben is, még annak ellenére is, hogy a csont a tömegéből folyamatosan veszít. Ha pedig valaki a felnőtt korában is megőrzi az aktivitását, akkor a csontvesztés folyamata jelentősen lassulhat. - Az adatok azt mutatják, hogy a serdülőkori fizikai aktivitás egész életen át tartó hasznot hoz a csonterősség, szilárdság szempontjából is. A mozgás a legjobb befektetés, ha egészséges időskort szeretne – összegezték a kutatók.

A saját testsúllyal történő terhelés, edzés készteti a leginkább gyarapodásra a csontokat, ezért csonterősítés szempontjából a sportorvosok azokat a mozgásfajtákat tartják a leghasznosabbaknak, amelyben a gravitációval szemben kell erőt kifejteni, és amelyben gyakoriak az irányváltoztatások, megállások, újraindulások. Ezért a súlyemelés, a torna, a tánc mellett a páros vagy csapatban játszott labdajátékok (baseball, foci, kézilabda, kosárlabda, tenisz) mindegyike javasolható.

Csúcson a csonttömeg

Bár az emberi csontrendszer merevnek és stabilnak tűnik, valójában állandóan változik: folyamatosan zajlik a csontok építése és a lebontása is, ezzel az egészséges szervezet csontjainak mintegy tíz százaléka újul meg évente. Az életút első évtizedeiben a csontépítés dominál, majd nagyjából harmincéves korra éri el a csontrendszer a legnagyobb sűrűségét és ásványi anyag tartalmát, az ún. csúcs-csonttömeget. Ezután viszont lassan kezd eltolódni az arány a csontvesztés felé, évente egy-két százalékkal is csökkenhet a csontok össztömege. Ezért különösen fontos, hogy gyermek- és kamaszkorban minél jobban megerősödjön a csontrendszer: az ekkor megszerzett többlet 10-15 évvel is kitolhatja a csontritkulás fenyegető kockázatát.

Porózussá váló csontok

A csontokat szervetlen (például kalcium, foszfátanyagú) és szerves állomány (például kollagén) alkotja. A csont-anyagcsere, a csontszövet megújulása a „csontbontó” és „csontépítő” sejtek tevékenységével történik. Ezek egyensúlya hormonális hatás (például a nőknél a változás kora), vagy más, az anyagcserét befolyásoló körülmény (dohányzás, alkoholizmus, kalciumszegény illetve kalciumvesztő étrend stb.) miatt is felborulhat. Öröklött hajlam is növeli a rizikót. Ha a csontbontó sejtek túlsúlyba kerülnek, a csontépítő sejtek „nem győzik az iramot”, nem képesek a kalciumot beépíteni a csontok szövetébe, akkor a csontok fokozatosan veszíteni kezdenek a sűrűségükből, az ásványianyag-tartalmukból, porózussá, lyukacsossá válnak. Ez a csontritkulás, az oszteoporózis folyamata. A csontszövetek állománya fellazul, elvékonyodik, teherbírása, ütésálló képessége csökken. Ilyenkor a nagyobb terhelésnek kitett csontok könnyen összeroppanhatnak, például a csukló, a gerinc, a csípő, combnyak törésrizikója jelentősen megnő.

Magyarország lakóinak körülbelül egytizedét érinti a csontritkulás, körülbelül 660 ezer nőt és 330 ezer férfit. Sajnos, az érintettek nagy többsége nem is tud a rá leselkedő veszélyről, és nem részesül kezelésben.

Az életmódunk nem kedvez a csontjainknak

A modern életvitel nem nevezhető csontbarátnak: a mozgásszegény életmód a csontépítő sejteket nem ösztönzi a működésre. A táplálkozási szokások sem kedveznek a csontok egészségének: a legnagyobb tömegben fogyasztott ételeink kalciumban és az ennek felszívódását segítő D-vitaminban szegényebbek a szükségesnél. Ráadásul, különösen az ún. kényelmi ételek sok olyan adalékot, anyagot tartalmaznak, ami rontja a kalcium hasznosulását a szervezetben. Ilyen például a foszfor, az alkohol, a tartósító- és ízfokozó szerek. A szénsavas üdítők, köztük is a kóla, a sok adalékot tartalmazó feldolgozott élelmiszerek sokat árthatnak.

A kiegyensúlyozott, sok friss zöldséget, gyümölcsöt, tejterméket, halat, fehér húsokat, teljes kiőrlésű gabonafélét tartalmazó étrend a csontok egészségét is segít megőrizni. A mozgást sem szabad abbahagyni, sőt, még idős korban sem késő valamilyen formában újrakezdeni!

Ellenőriztesse csontjai állapotát!

Bár a csontritkulás a hormonális hatások és a kisebb össz-csonttömeg miatt a nőket jobban fenyegeti, a férfiakat is érinti. A pillanatnyi állapotot, a rizikó mértékét a csontsűrűség- vizsgálat méri fel. A csontdenzitometriás berendezés, a DEXA-vizsgálat már akkor figyelmeztet a csontritkulás veszélyére, mielőtt az komoly panaszokat okozna. Ezt a mindössze 10 perces, teljesen fájdalommentes vizsgálatot mindenképpen érdemes elvégeztetni nőknél a menopausa után, férfiaknál pedig hetven év felett. Azoknak a férfiaknak és nőknek is ajánlott, akiknek a családjában előfordult csontritkulás, ők maguk hormonális vagy anyagcsere betegségben szenvednek, vagy akiknek az életmódjuk kiemelten „csontvesztő” - például erős dohányosok, vagy rendszeres alkoholfogyasztók, esetleg ágyhoz kötött betegek. A vizsgálattal nem érdemes megvárni a csontok gyengülésének fizikai tüneteit! A testmagasság csökkenése, a görbült testtartás, a kétoldali vesekövesség, vagy a kis erőhatásra bekövetkező csonttörés már a kialakult csontritkulásra utal, komoly veszélyt jelez.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.