Egy átlagos felnőtt ember ereiben 5-6 liternyi vér kering. Vajon ez a vérmennyiség mennyi idő alatt áramlik át a szívünkön, ha tudjuk, hogy pulzusunk normál értéke 65-85 ütés/perc, azaz szívünk percenként ennyiszer húzódik össze és pumpál vért az ereinkbe?

Válasz: a test teljes vérmennyisége mindössze egy perc alatt átáramlik a szíven, és bejárja útját a kis-, illetve a nagy vérkörben. Míg a kisvérkörben a használt vér a tüdőkapillárisok és léghólyagocskák csomópontján újra megtelik oxigénnel, a nagyvérkörben ez az oxigéndús vér eláramlik szerveinkhez, szöveteinkhez, egészen a legparányibb sejtjeinkhez, ellátván azokat a működésükhöz elengedhetetlen molekulákkal.

Vajon mi történik akkor, ha a szív valamilyen okból kifolyólag nem képes ezt az egyébként elképesztő iramot tartani? Bizonyos ritmuszavarok, a szív anatómiai eltérései (fejlődési rendellenességei), vagy gyulladásos megbetegedése, de akár egy lezajlott infarktus után visszamaradó hegesedés okozta kamrafali mozgászavar is oda vezethetnek, hogy a szív teljesítménye akár jelentős mértékben romlik. Ilyenkor kamráiból nem képes a megfelelő ütemben továbbítani a pitvarokból beáramló vért, és ennek következtében a vérkör torlódása jön létre, ami jellegzetes tünetekhez vezethet.

Ilyen tünet például a nehézlégzés. Ilyenkor a kisvérkörből – tüdőből – nem tud visszaáramlani a vér a szívbe, emiatt ott felgyűlik, és a vékonyka tüdőkapillárisokon keresztül folyadék préselődik ki a tüdő szövetébe. Szintén tünet lehet a máj megnagyobbodása, vagy a nyelőcső alsó szakaszán vénás értágulatok, alszárak vizenyősödése. Ezek gyakorlatilag nem mások, mint az úgynevezett szívelégtelenség jelei.

Éppen ezért, ha bárkinél ezen tünetek jelentkeznek, az illetőnek mindenképpen javasolt egy alapos kardiológiai (szívgyógyászati) kivizsgálás, és természetesen, a minél kímélőbb életmód.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

A címben szereplő kérdésre nyilván nincs pontos válasz, hiszen ahányan vagyunk, annyiféle testalkattal rendelkezünk, ráadásul ez kortól, aktuális egészségi állapottól és életmódtól függően is változhat. Egy átlagos, az emberek többségére jellemző érték azonban mégis megadható. Mennyi is ez?

A válasz: az emberi test tömegének körülbelül 35-40 százalékát izomszövet alkotja. Első hallásra talán kicsit soknak tűnhet ez a szám, de ha belegondolunk abba, hogy csupán az álláshoz, járáshoz, vagy egy szimpla karlendítéshez, sőt a nyeléshez, vagy szívünk örökös működéséhez is izomcsoportok tömegeit vesszük igénybe – akkor egy idő után már azon csodálkozunk, hogy-hogy nem több...

Izomszöveteinknek három fő típusa ismert: a harántcsíkolt izom, a simaizom, és a szívizom. Utóbbi egy annyira speciális szövetféleség, hogy csakis és kizárólag a szívünkben található, tkp. maga a szívünk az. Saját ingerképző- és ingervezető rendszerével válik lehetővé az a folyamatos, ritmusos összehúzódás és elernyedés, mely egy életen át biztosítja vérünk keringését, hozzájuttatva az oxigént és tápanyagokat a legapróbb sejtjeinkhez is.

A simaizmot elsősorban zsigereinkben lelhetjük fel, így például a nyelőcső alsó szakaszán, vagy a perisztaltikus mozgásért felelve, a belek falában. Ezek az izmok akarattól független mozgással bírnak, azaz, aktívan nem nagyon tudjuk működésüket befolyásolni.

A harmadik izomcsoport az úgynevezett harántcsíkolt-izomzat: ezek alkotják vázizmainkat, és többek közt jellemző rájuk, hogy működésüket – optimális esetben legalábbis – akaratunktól függően képesek vagyunk irányítani.

Ha valaki izomtömeget növel, jószerével ez utóbbi izomcsoportját képes növelni. Intenzív edzések következtében elérhetjük, hogy az egy-egy testtájunkon fellelhető vázizom-csoportok tömegesebbek, kidomborodóbbak legyenek. Az edzések megszűntével csak bizonyos idő elteltével kezdenek a nemrégiben felépített izmok leépülni, így van idő észbe kapni, és némi önsanyargatást követően ismét a régi formával büszkélkedni.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Egy átlagos embernek körülbelül 100-120.000 szál haja van a fején. Ez persze csak nagy átlag, mely sok mindentől, többek közt az hajszíntől is függ. Vajon kik dicsekedhetnek a legtöbb hajjal: a szőkék vagy a barnák, esetleg a vörösek?

Általánosságban igaz, hogy a nagyon világos hajjal rendelkezőknek a legtöbb a fejükön fellelhető hajhagymák száma. Őket követik a sötétebb hajúak, a sort végül a vörösek zárják.

Ebből a szempontból tehát a szőkék nyertek, ami még nem garancia arra, hogy nekik lenne a legdúsabb hajuk, hiszen azt nemcsak a hajszálak száma határozza meg, hanem az egyes hajszálak vastagsága is. Egy-egy emberi hajszál, durva megközelítéssel 0,05- 0,07 mm.

Az emberi testet borító szőrzetek közül hajunk növekszik a leggyorsabb ütemben: mintegy 1 centimétert havonta, ami nagyjából napi 0,33-0,35 mm-nek felel meg. Ez persze, nem egy állandó és végtelen folyamat. A hajszálak termeléséért felelős hajhagymáknak jól ismert ciklusa van, aminek révén az egyes hajszálak időről időre megújulnak: egy ideig szépen, gyorsan nőnek, aztán növekedésük lelassul, majd teljesen megáll. Végül az adott hajszál kihullik (ez normális esetben kb. napi 50-80 szál), és helyébe hamarosan új lép. Ennek a ciklusnak a hossza számos tényezőtől függ, éppen ezért gyakorlatilag egyénenként változik, de átlagosan kb. 6-8 évre tehető.

Vannak olyan életszakaszok, amikor ezek a ciklusok igencsak megborulnak. Ilyen például a terhesség. A várandósság hónapjaiban szinte minimálisra csökken az elhalt, kihulló hajszálak száma. Sok kismamának ilyenkor látványosan megdúsul a haja. Sajnos ez a szülést követő 4-6 hónapon belül kompenzálódik: akik addig alig tudták becsurizni rengetegnek tűnő hajukat, naponta marékszám szedik majd a fésűjükben ragadt élettelen szálakat. Emiatt azonban nem kell aggódni. Ez természetes jelenség, mely viszonylag hamar, pár hét alatt rendeződik.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Egy-egy durvább akciófilmet nézve néha elcsodálkozunk, hogy mennyi vér tud kifolyni egy-egy szereplőből. Meglepő módon, a képek nem állnak messze az igazságtól, hiszen tényleg elég sok vér csörgedezik ereinkben. De mennyi is valójában?

A legtöbb testépítő büszkén mutogatja bámulatra méltó muszklijait, de valószínűleg ők sem gondolnák, hogy a legerősebb izomcsoportjuk a leglátványosabb póz közben is láthatatlan marad. 

Az emberi test legerősebb izomcsoportja ugyanis nem más, mint a nyelv. Ez az állítás persze csak egy gondolatkísérlet, egy relatív megmérettetés eredménye. Valódi összehasonlításra többek közt azért sem igen van lehetőségünk, mert nyelvizmaink számos olyan működésre nem képesek, mint a testünket alkotó egyéb izomcsoportok, mint például a hasizom. A hasprés jelensége során a hasfalunkat alkotó, kinek erősebb-kinek gyengébb, de összességében azért jelentős nyomást gyakorolni képes hasizmok vesznek részt – ilyet bárhogy is próbálnánk, a nyelvünkkel nincs esélyünk produkálni.

Ugyanakkor, az emberi szájüreget kitöltő nyelv gyakorlatilag vaskos izomkötegnek tekinthető, melynek felépítésében több, különböző pontról eredő izomrost vesz részt. Vérellátása, beidegzése is meglehetősen gazdag, ami lehetővé teszi az egész finom, apró mozgások kivitelezésétől megkezdve az egészen durva, erőteljesebb csapások végrehajtását is.

Szükségünk is van rá, hogy ilyen erős legyen, hiszen gyakorlatilag valahányszor eszünk, iszunk, igencsak jól megtornásztatjuk, sőt: a nyelvünk aktívan részt vesz a nyelés, és nem utolsósorban a beszéd és a hangképzés folyamatában is. 

Vannak csecsemők, akik úgynevezett „rövid nyelvfékkel” születnek, azaz: nyelvük a kelleténél jobban le van tapadva elöl. Emiatt nem tudnak a megfelelő hatékonysággal édesanyjuk melléből szopizni, ami hosszú távon akár komolyabb problémákhoz is vezethet. Ilyenkor elég csupán egy rövid bemetszést ejteni a letapasztó szalagon, és hipp-hopp: a nyelvük immár ugyanolyan szabad, mozgékony, mint kortársaiké. Innen eredhet egyébként a mondás is: jól felvágták a nyelvét…

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.