A skizofrénia szóra sokaknak ugrik be Dr. Jekyll és Mr. Hyde esete. Az egy testben lakozó, két teljesen eltérő személyiség története egyszersmind hátborzongató és csodálkozásra késztető.

Ugyanakkor, óriási tévedés azt hinni, hogy a skizofrén betegek így élik napjaikat. A fenti történet szereplője ugyanis korántsem ebben a kórban szenved, betegsége inkább az úgynevezett disszociatív személyiségzavarok csoportjába sorolható.

Tévhit tehát, hogy a skizofrén betegek többféle (kettős, vagy annál több) személyiséggel bírnak.

A skizofrénia tünetei

Erre a betegségre egészen másféle tünetek jellemzőek, amelyek természetesen a kórkép súlyosságától függően teljesedhetnek ki. Csak néhány példával élve, a teljesség igénye nélkül: gondolkodási zavarok, nemritkán téveszmék, akár egész téveszmerendszerek felépítése. Egyesek meggyőződése lehet ilyenkor például, hogy az őt elraboló UFO-k chipet ültettek a bőre alá; mások totális családi botrányokba fulladó veszekedéseket provokálnak állandó és alaptalan féltékenységi rohamaikkal; megint mások komolyan hiszik, hogy ők maguk és családjuk titkos ügynökök által megfigyelés alatt állnak. A skizofrén betegeknél nem ritkák az akusztikus hallucinációk sem. Az ilyen isteni vagy ördögi sugallatra egyesek komolyan képesek önmaguk és mások testi épségét veszélyeztetni.

Súlyosabb esetben az egész személyiség széteshet. Az érzelmi élet elsivárosodik, nem ritkán heves dührohamokkal tarkítva. Ezek a betegek megjelenésükre nem adnak és sokszor teljesen összefüggéstelenül beszélnek.

A betegség kialakulásában genetikai és környezeti tényezők (stressz!) egyaránt szerepelnek, talán pontosan emiatt olyan széles a betegség tüneteinek palettája, és általában, a kórkép súlyossága.

A skizofrén betegek kezelése

A skizofrén betegeket pszichiáter szakorvos gondozza, súlyos esetben pedig akár kórházi felvétel is szükséges. A betegség terápiája összetett: a gyógyszerek mellett egyéni és csoportos pszichoterápiák is zajlanak.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

A bőrünket érő erős, és gyakori napsugárzás káros hatásairól, allergiáról mindenki hallott már, mint ahogy a túlzásba vitt napozás, és a leégések, bőrrák gyakorisága közötti összefüggés is közismert. De vajon ki gondolná, hogy a szemünk, azon belül is a szemgolyónk is károsodhat egy-egy elhúzódó napfürdőzés kapcsán?
Pedig így van: szemeink különösen érzékenyek a napsugárzásra, szélsőséges esetben akár le tudnak égni. Az erős fényhatás ellen szemünk védekezik: szemhéjainkat ösztönösen, reflexből csukjuk, hogy ezzel is óvjuk szemünk világát. Ám, egy szabadban eltöltött verőfényes nyári napon óhatatlan, hogy néhány kósza napsugár utat törve védelmi vonalainkon, ne érjen el szemeinken belül valamilyen apró struktúrát.

Milyen tüneteket okoz szemünkön az erős napsugárzás?

A napsugarak UV hullámai közül a szaruhártyát legnagyobb mértékben a C típusúak bántják, szerencsére ezek legnagyobb hányada elnyelődik a bolygónkat övező ózonrétegben. Az UV A és B hullámok csak tartós, rendszeres jelenlétük révén károsítják a szem szaruhártyáját. Erős, védelem nélküli napsugárzás alkalmával bekövetkezhet a szemgolyó égése: ez könnyezéssel, fényérzékenységgel, fájdalommal jár, mely akár 1-2 napig is fennállhat.
A szemlencse fénybántalmának következtében csökken annak rugalmassága, sőt, akár szürkehályog is kialakulhat. Amennyiben az erős fény, s ezek az UV nyalábok a szemgolyó hátsó-belső falát, azaz az ideghártyát is elérik, az kifejezett látásromlással is járhat. Épp ezért roppant fontos a szemvédelem.

Milyen napszemüveget válasszunk?

Érdemes napszemüvegünket igencsak körültekintően kiválasztani: egy-egy helytelenül megvásárolt, bóvli kategóriájú termék ugyanis sokkal többet árthat, mintha egyáltalán nem viselnénk semmit. A nem megfelelő UV szűrős szemüveg sötét lencséje miatt a pupilla kitágul, és szűrés hiányában, csak úgy ömlenek be a káros sugarak. Ezzel szemben, a szemüveg nélkül az erős fény hunyorgásra, s a pupillák minimális méretűvé zsugorítására késztetik az illetőt.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Gondolkozzunk el kicsit azon, vajon miért is jó izmosnak lenni? Egyrészt azért, mert testünk sokkal esztétikusabb, másrészt azért, mert könnyebben viseljük az élet fizikai terheit, és mert a rendszeres testedzés nem csupán a testet, de a lelket is üdíti.

De van még valami, ami miatt érdemes heti egy-két alkalommal időt és energiát áldozni izmaink fejlesztgetésére: az emberi test alap kalóriaforgalmának körülbelül negyedét a nyugvó izomtömeg adja. Ebből következhet az a feltevés, miszerint az izmos emberek nehezebben híznak el.

Az elhízás napjainkban szinte népbetegségnek számít, és sajnos, egyre fiatalabb korosztályokban jelenik meg. A mozgásszegény életmód, a rossz táplálkozási szokások nagyon hamar vezethetnek fölös kilók megjelenéséhez. Ha a kalória-bevitel tartósan meghaladja a szervezet kalória-igényét, annak bizony túlsúly lesz a vége. A feleslegben bejutott szénhidrátok átalakulva a zsírszövet vastagságát gazdagítják, és bizony, ettől kezdve már igen nehéz szabadulni tőlük.

A hatékony fogyókúra nem csupán ezt a kalória-bevitelt mérsékli, hanem nagy gondot fordít a kalória-igény emelésére is. Éppen ezért kell megkezdeni a rendszeres testedzést, ami nem csupán izmaink átmérőjét gyarapítja, de zsírpárnáink vastagságát is csökkenti.

Az izmos emberek feltehetőleg nem véletlenül izmosak; bizonyára kemény befektetett munka áll kockás hasuk és formás vádlijaik hátterében. Ezzel tehát máris teljesítették a megnövekedett kalória-igény feltételét, ennek köszönhetően pedig izomzattal „kirakott” testfelületükön relatíve kevés, vagy kevesebb a zsírszövet is. Az izomszövet nyugalmi energia-igénye több mint a zsírszöveté, tehát, ha az illető éppen semmit nem csinál, csak a TV előtt fekszik, teste akkor is több energiát használ fel, azaz, több kalóriát éget el.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Az emberi testben a két leggyakrabban tanyát verő féreg a simafejű és a horgasfejű galandféreg. Ezek az élősködők leggyakrabban a borsókás, azaz lárvát tartalmazó hús elfogyasztásával kerülnek be az emberi tápcsatornába. Miért veszélyes ez?

Túlélve a gyomor savas közegét, és az emésztőenzimek áradatát, a bélben kikelnek, feji végükkel a vékonybél falába akaszkodnak, és onnantól kezdve csak növekednek és növekednek. Jóformán egész testfelületükön keresztül képesek az emberi tápcsatornában előforduló tápanyagokat felvenni, s ez egy bizonyos méret elérése után igencsak megviseli a gazdatestet. Gondoljunk csak bele: a horgasfejű galandféreg 2-5, a simafejű azonban akár 3-8 méteres nagyságúra is megnőhet. Egy ekkora test jóllakatásához pedig igencsak sok táplálékra van szükség.

Míg a féreg szépen növöget a bélben, a fertőzött egyénnek bizonytalan tünetei kezdődhetnek: hasi diszkomfort, hatalmas étvágy mellett változatlan vagy éppen csökkenő testsúly, a has elődomborodása, a széklet megváltozása. Előbb utóbb hiánytünetek, pl. vérszegénység, vitaminhiány (hajhullás, száraz bőr, töredezett körmök) lépnek fel. A féreg akár 20 évig is elélhet a gazdatestben!

A diagnózishoz rendszerint több székletminta vizsgálata szükséges: a féregről időszakosan leváló, érett petéket tartalmazó ízek mikroszkóp alatt kimutathatók. Szerencsére ma már hatékony féregirtó szerek segítenek az élősködők kiirtásában.

Jóval ritkább, de talán még veszélyesebb a petével történő fertőződési forma: ilyenkor a peték a keringésbe jutnak, majd kitapadva az izomban, szemben vagy éppen az agyban lárvává alakul, betokozódik, és a borsókával megegyező állapot jön létre. Ennek a tünetei jellegzetesek, kezelésük rendszerint sebészi.

Hab a tortán, hogy vannak olyan extrém fogyókúrázók, akik készakarva nyelnek féreglárvákat, csak azért, hogy karcsúak maradhassanak. Az emberek sok butaságra képesek a szépségért…

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Az epilepsziás betegeknél eltérő gyakorisággal jelentkeznek rohamok, van aki gyakrabban éli át őket, mások ritkábban szenvednek tőlük. De előfordulnak olyan ritka esetek is, amikor valaki csak egyetlen egyszer él át rohamot életében.

Az epilepszia-betegség diagnózisához vezető út számtalan vizsgálattal van kikövezve, az egyszerű fizikális jelek értékelésétől megkezdve laborvizsgálatokon át egészen az EEG és képalkotó vizsgálatokig.

Az ebben a kórképben szenvedők jól tudják, hogy rohamaik (kinél milyen formában, a betegség típusától függően) bármikor jelentkezhetnek, emiatt általában gyógyszeres kezelésben részesülnek, illetve kerülniük kell minden olyan külső/belső környezeti tényezőt, amelyek a roham kialakulását provokálhatják. Ilyen többek közt a villódzó fény, az éhség, a kialvatlanság, és még sorolhatnánk.

Meglepő módon azonban vannak közöttünk olyanok, akik életük folyamán csak egyetlen alkalommal élik át ezeket a borzalmas másodperceket, perceket, és a roham lezajlása után soha többé nem jelentkezik náluk újra hasonló eset.

Bár ezeket az eseményeket is epilepsziás rohamnak nevezzük, valójában mégsem tekinthetők valódi epilepsziás tünetnek. Ilyenkor inkább a görcsroham kifejezést szoktuk használni. A görcsrohamot kiválthatja például lázas állapot (ilyen a kisgyermekek lázgörcse), anyagcsere-betegségek, alkoholistáknál az alkohol hirtelen elhagyása (ez sokszor igen jellegzetes megvonási tünet), de akár idegrendszeri kórokok is.

Lezajlott roham után minden esetben szükséges a megfelelő szakorvosi kivizsgálás, a háttérben meghúzódó okok felderítésére. Ilyenkor a szükséges vizsgálatok elvégzése vagy igazolja, vagy sem magát az epilepszia-betegséget, de diagnózistól függetlenül, érdemes a későbbiekben az esetleges kiváltó tényezőket lehetőség szerint elkerülni.

Mi az epilepszia?

Az epilepszia szó hallatán szinte mindenkinek egy, a földön fekvő, rángatózó ember képe villan be. Pedig ez a betegség ennél sokkal változatosabb tünetekben nyilvánulhat meg, emiatt néha igencsak rögössé téve a diagnózishoz vezető utat.

Az epilepsziák közös jellemzője, hogy valahol a központi idegrendszer, az agy területén az idegsejtek között kóros kisülések jönnek létre. Elektromos túlműködések, amely által az adott agyi területhez tartozó testtáj ingerülete révén képez tüneteket, azaz rángatózni kezd a testrész. Ezen kívül minden epilepsziás roham jellegzetessége, hogy a beteg rendszerint nem emlékszik rosszullétére, vagy legalábbis erősen zavart lehet.

Na jó, ez így elég szakmaian hangzik, de a fentebb vázolt tünettan a pontos leírása a legjellegzetesebb epilepsziás roham képének, amelyet a köznyelv (és a szakzsargon is) nagyrohamként emleget. Ilyenkor a motoros agyi kéreg területén helyezkedik el a góc, és a hozzá tartozó mozgató idegek ingerülete révén az izmok görcsös rángása jön létre. Ez az a tipikus kép, amit fentebb említettünk.

Számos egyéb, érdekesebbnél érdekesebb tünet is kialakulhat, az epilepszia típusától függően. Főként gyermekeknél figyelhető meg az ún. absence- roham: a kicsi játék közben hirtelen elréved, néhány másodpercig üresen néz maga elé, majd, mintha mi sem történt volna, tovább folytatja a mókázást, ilyenkor zavartságot nem tapasztalunk.

A halántéklebeny területén lévő gócok következtében vizuális hallucinációk, ködös tudatállapot, elrévedezés jöhet létre, ami ritkán akár napokig is eltarthat. Ilyenkor nem egy beteg ön- és közveszélyes is lehet.

Speciális forma még az úgynevezett hasi epilepszia, melyvisszatérő hányingerek, hányások, hasi fájdalmak képében jelentkezhet.

A rohamok kiválthatósága típusonként eltérő lehet, de általában a kialvatlanság, fáradékonyság provokálhatja a tüneteket. A hirtelen változó fény-árnyék (pl. vonaton utazva) is rohamot generálhat, olyannyira, hogy ezt (kicsit módosított formában persze) az orvostudomány is használja. Leírtak már megrettenésre, sőt: matematikai feladványok megoldására kiváltódó epilepsziás rohamokat is.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.