Az emberi lét egyik nagyon különös jelensége az álmodás. Bizonyos alvási ciklusokban hangulatok, érzések, gondolatok, színes vagy színtelen képek tömkelege jelenik meg szemünk előtt. Hogy pontosan mit is jelentenek az álmainkban látott képek, miért is pont azokat és pont úgy látjuk – nos, ennek a kutatása a mai napig intenzíven folyik.

De kezdjük az elején! Ahhoz, hogy álmot láthassunk, el kell jutnunk az úgynevezett REM (Rapid Eye Movement) fázisba, hiszen az álmodás legnagyobb százalékban ebben a fázisban történik. Az álmainkban megjelenhetnek akkori és régebbi gondolataink, aktuális problémáink, vágyaink, félelmeink – mindezeket a legkülönfélébb szimbolikus köpenyekbe burkolva. Álmodás közben agyunk aktivitása az ébrenléti állapothoz hasonlóan igen intenzív, a motorikus funkciók azonban blokkoltak: így védi a testet attól, hogy az álom során átélt fizikai mozgások következtében az ne sérülhessen.

Speciális álomforma a rémálom, esetleg ennek visszatérő formája, melyekkel kapcsolatban ma is számos kutatás folyik. Egyes vélemények szerint, a REM-alvás célja a napközben átélt események tisztogatása, raktározása. Ha ez nem történik meg rendszeresen, a befejezetlen REM-alvások miatt rossz hangulat, szorongás alakul ki. Az már a pszichológia tárgyköre, hogy ilyen rossz passzban hajlamosabbak vagyunk a rosszat, a gyötrőt észrevenni, a poharunk mindig félig üres. Kísérletek szerint, ha valakit rendszeresen nem hagynak álmait végigálmodni, komoly pszichiátriai betegséget lehet nála előidézni. Állatokkal végzett hasonló kísérlet során az élőlények egy része el is pusztult.

A rémálom nem tévesztendő össze a lidércnyomással! Ez utóbbi az alvás non-REM fázisában jön létre, s bár intenzív tünetekkel (kiabálás, sikoltozás, rugdosás) jár, az illető nem emlékszik rá, nem hagy benne nyomot.

Ha valaki közvetlenül lefekvés előtt tölti meg a hasát, ne csodálkozzon, ha rémálmai lesznek, ilyenkor ugyanis beindul az emésztés, amelynek következtében olyan biológiai folyamatok indulnak el a szervezetben, ami az agyi aktivitást is fokozza. Ez pedig a REM-fázis során látott álom intenzitását is emeli.

Napjainkban is igen sokan foglalkoznak álomfejtéssel. Egyesek szerint álmaink segítségével bármilyen feltett kérdésünkre választ kaphatunk, feltéve, hogy elég ügyesek vagyunk a konkrét kérdés megfogalmazásában, majd a kapott válasz felismerésében. De, mint mindennek, ezeknek is megvan a maga speciális technikája.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Aki életében legalább egyszer belekezdett már valamilyen fogyókúrába, az nyilván jól ismeri az úgynevezett jojó-effektus fogalmát: ha ész nélkül, koplalással próbálunk súlyfeleslegünktől megszabadulni, az egy idő után abbahagyott diéta visszaüt, s az addig leadott kilók visszakúsznak. Sőt, sok esetben a korábbinál akár nagyobb mértékű testsúlyra is szert tehetünk, ami előtt a tapasztalatlan fogyókúrázó értetlenül és elkeseredetten áll.

Az effektus oka többek közt abban rejlik, hogy a masszív koplalás során bevitt kalóriamennyiség jóval kisebb, mint az addigiak, és jóval kevesebb az adott személy életmódjától, testalkatától, nemétől függő, egyébként szükséges normál értéktől is. Ennek következtében a szervezet anyagcsere-folyamata igencsak lelassul, s amikor ilyen-olyan okok miatt véget ér a diéta, a megemelkedő bevitt kalóriamennyiséget nem követi a folyamat felpörgése. Ilyenkor pedig a felesleg (amiből így igen sok marad) raktározódni kezd, és elindul a visszahízás folyamata.

Mi a teendő, ha el akarjuk kerülni a jojó-effektust?

Nagyon fontos optimálisan belőni azt a napi kalóriamennyiséget, amely mellett megindul a kilók lassú leadása, de nem zavarja meg jelentős mértékben az anyagcsere-folyamatokat. Ennek érdekében nem árt szakorvos, de legalábbis dietetikus (táplálkozás-szakértő) véleményét, tanácsát kikérni. Ezzel a módszerrel bár hosszadalmasabb, de egyszersmind jóval tartósabb is lesz a fogyókúra eredménye, és nem kell félnünk attól, hogy idővel a dupláját szedjük vissza az addig leadott kilóknak.

Természetesen a megfelelő életmódváltás is szerves részét kell, hogy képezze a hatékony fogyókúrának: senki nem lesz izmosabb, szálkásabb csak attól, hogy nem eszik. Az izmok tömegének, erejének növelése csak és kizárólag fizikai munkával érhető el. A rendszeres testedzés tehát naponta, de legalábbis mindenképpen heti 3-4 alkalommal ajánlott, ha látványos és tartós eredményt szeretnénk elérni.
Ha ennek megfelelően látunk neki a fogyókúrának, nem fogunk csalódni és a jojó is megmarad csupán egy kedves gyerekkori játéknak.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Létezik egy igen különös, kevesek által ismert „kórkép”, mely leginkább az evészavarok közé sorolható. A neve: pica, magyarabbul megfogalmazva kóros kívánósság.

A pica elnevezés sem véletlen: kedves bohókás madarunkat, a szarkát ugyanis latinul Pica pica néven ismeri a nagyvilág. S, mivel ő is lopkod innen, lopkod onnan, neki nem való portékákat hord magának össze, kézenfekvőnek tűnhetett, hogy ezt az igencsak érdekes tünetet róla nevezik el.

A kóros kívánósságban szenvedő betegek különösebbnél különösebb dolgokat fogyasztanak (!) el: homokot, üveget, papírt, jeget, földet, sarat, és a sor végtelen.

Hogy mi a betegség pontos eredete, az még ma sem teljesen tisztázott. Amikor a kisgyermek ismerkedik az őt körülvevő világgal, a megfogott tárgyakat (és mindent) egyből a szájába tömköd, ez ugyanis a megismerés első útja. Mondhatni, természetes, hogy ifjú csemeténk minden megszerezhetőt egyúttal meg is kóstol. Ez a fajta kíváncsiság azonban úgy másfél éves koruk körül alábbhagy: azoknak a szülőknek, akik azt tapasztalják, hogy óvodás, netán iskoláskorú gyermekük továbbra is kívánós marad, érdemes szakorvoshoz fordulniuk.

A pica hátterében több esetben a szervezet valamilyen hiányállapota áll, ez igen gyakran nem más, mint a vashiányos vérszegénység. Ilyenkor egy egyszerű vaspótló kúrával megszüntethetjük ezt a kellemetlen (és időnként igencsak veszélyes – elég csak abba belegondolni, mit mindent művelhet a lenyelt éles szilárd tárgy a belek falával) tünetet.

Pszichés okok a furcsa étkezési szokások hátterében

Sokszor azonban ennél jóval bonyolultabb a helyzet, s a kívánósság hátterében pszichés tényezők kerülnek feltárásra. Ez természetesen egy igencsak hosszú, s orvos-beteg részről egyaránt sok energiát igénylő folyamat eredménye, s ennek megfelelően, kezelése is többlépcsős.

Terhességi kívánósság

Egy viszonylag gyakori jelenség a várandós kismamáknál megfigyelhető kívánósság, melynek élettani alapjait jelenleg is vizsgálják. Szerencsére, az extrém dolgok fogyasztása náluk kevéssé dominál, sokkal inkább jellemző az ízek kavalkádjának együttes habzsolása, nemritkán mások számára gyomorforgató kombinációk élvezete.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

A legtöbb kezdő anyuka kétségbeesetten hívja a védőnőt vagy a gyermekorvost, ha egy kezdődő nátha tüneteit észleli magán. Vajon szoptathatok-e ilyen állapotban? Átragasztom-e a fertőzést a kicsire? A szoptatás felfüggesztése, vagy a betegen tovább folytatott anyatejes táplálás a jobb döntés? A válasz pedig egyszerű.

Az anya megfázásakor sem kell abbahagyni a szoptatást. Az anyatej ugyanis – amellett, hogy a legjobb, minőségi táplálék egy kisbaba számára – nem csupán tápanyagokat tartalmaz, hanem számos olyan vegyületet (hormont, vitamint, immunanyagokat), melyek a kicsi immunrendszerét hivatottak erősíteni. Arról nem beszélve, hogy igen nagy valószínűséggel a baba ugyanúgy ki volt téve ugyanennek a kórokozónak, és esetleg éppen az anyatej híján gyűlne meg vele jobban a baja. Így azonban, a szoptatás során, a tejjel együtt készen kapja a specifikus ellenanyagokat is.

A szoptatás, mint tudjuk, közel sem csupán etetés, annál sokkal több: összebújás, az édesanyával való legszorosabb kapcsolódás, biztonság, megnyugvás, védelem. A szoptatott kicsik többnyire ellenállóbbak sok olyan betegséggel szemben, amelyek tápszeres társaikat esetleg „ledöntik a lábukról”.

Ne adja fel!

Természetesen, előfordulhatnak olyan esetek a mama és a baba részéről is, amelyek megnehezítik, vagy esetleg teljesen megakadályozzák a szoptatást. De még ilyenkor is érdemes törekedni rá. Segítségre pedig több helyről is számíthat az édesanya: nőrokonok, védőnők, gyermekorvosok, és fejlett szoptatási tanácsadói hálózat nyújthat segítséget, vagy szolgálhat hasznos tanácsokkal egy-egy vitatott kérdéssel kapcsolatban.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Könnyező szem, folytonos tüsszögés, eldugult orrjárat, orrhangon való beszéd – ezen tünetek a megfázást is kísérhetik, és utalhatnak légúti allergiára is, hiszen az allergiás eredetű orrnyálkahártya-gyulladásban szenvedők folyamatosan úgy érzik magukat, mintha meg lennének fázva. A megfázáson és a légúti allergiás betegségen túl azonban az orrpolipok is okozhatnak orrdugulással járó tüneteket, azonban a polipokat mindenképp komolyabban kell venni, mint egy egyszerű megfázást.

A vizes orrfolyás, eldugult orr igencsak megnehezíti a betegek mindennapi életét. A kiváltó októl függetlenül, az orrnyálkahártya ilyenkor megduzzad, és bőséges váladékot termel, ami az allergént, mint idegen testet hivatott onnan messzire száműzni.

Tüneti kezelés

Szerencsére már számos olyan készítmény elérhető a patikákban, drogériákban, amelyek képesek enyhíteni ezeket a panaszokat. Nagyon sokszor azonban nem elegendőek ezek – a legtöbbször vény nélkül kapható – szerek a gyógyuláshoz, és alkalmazásuk csupán ideig-óráig tartó enyhülést okoz. Ezekben a kezeletlen esetekben a nyálkahártya folyamatos irritációnak van kitéve, amely előbb-utóbb annak nagymértékű, maradandó megvastagodásához, elváltozásához vezethet, orrpolip alakulhat ki.

Orrpolipok

Az orrpolipok rendszerint az arcüregbe türemkedő nyálkahártya-nyúlványok, melyek szűkítik a légrést, és esetleg elzárva az arcüregek nyílását, krónikus arcüreggyulladást, sőt, a hallójárat érintettsége révén fülgyulladást, hosszabb távon akár halláscsökkenést is okozhatnak. Míg az éppen csak kezdődő, kisebb méretű polipok pár hetes, megfelelő kúra alkalmazásával megszüntethetők, a nagyobbak eltüntetéséhez már sok esetben műtét is szükséges.

Mivel jellemző tünetei – az orrfolyás és az orrdugulás – megegyeznek a megfázás tüneteivel, ezért a beteg általában még nem is gyanakodik arra, hogy többről van szó, mint egy egyszerű nátha.

Fontos a szakorvosi vizsgálat

Éppen ezért, ha egy hétnél tovább elhúzódnak a náthára jellemző tünetek (orrfolyás, orrdugulás), esetleg tartós tompa fejfájás jelentkezik, mindenképpen érdemes szakorvos tanácsát, véleményét kikérni. A vizsgálatokon a megfelelő módszerekkel felmérik az orr- és arcüreg-rendszer állapotát, amely a későbbi terápia bázisát határozhatja meg: célzott készítményekkel megelőzhető az orrpolip kialakulása, de a már kialakult orrpolipoknál rendszerint műtéti beavatkozásra van szükség.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.