A legtöbb kezdő anyuka kétségbeesetten hívja a védőnőt vagy a gyermekorvost, ha egy kezdődő nátha tüneteit észleli magán. Vajon szoptathatok-e ilyen állapotban? Átragasztom-e a fertőzést a kicsire? A szoptatás felfüggesztése, vagy a betegen tovább folytatott anyatejes táplálás a jobb döntés? A válasz pedig egyszerű.

Az anya megfázásakor sem kell abbahagyni a szoptatást. Az anyatej ugyanis – amellett, hogy a legjobb, minőségi táplálék egy kisbaba számára – nem csupán tápanyagokat tartalmaz, hanem számos olyan vegyületet (hormont, vitamint, immunanyagokat), melyek a kicsi immunrendszerét hivatottak erősíteni. Arról nem beszélve, hogy igen nagy valószínűséggel a baba ugyanúgy ki volt téve ugyanennek a kórokozónak, és esetleg éppen az anyatej híján gyűlne meg vele jobban a baja. Így azonban, a szoptatás során, a tejjel együtt készen kapja a specifikus ellenanyagokat is.

A szoptatás, mint tudjuk, közel sem csupán etetés, annál sokkal több: összebújás, az édesanyával való legszorosabb kapcsolódás, biztonság, megnyugvás, védelem. A szoptatott kicsik többnyire ellenállóbbak sok olyan betegséggel szemben, amelyek tápszeres társaikat esetleg „ledöntik a lábukról”.

Ne adja fel!

Természetesen, előfordulhatnak olyan esetek a mama és a baba részéről is, amelyek megnehezítik, vagy esetleg teljesen megakadályozzák a szoptatást. De még ilyenkor is érdemes törekedni rá. Segítségre pedig több helyről is számíthat az édesanya: nőrokonok, védőnők, gyermekorvosok, és fejlett szoptatási tanácsadói hálózat nyújthat segítséget, vagy szolgálhat hasznos tanácsokkal egy-egy vitatott kérdéssel kapcsolatban.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Könnyező szem, folytonos tüsszögés, eldugult orrjárat, orrhangon való beszéd – ezen tünetek a megfázást is kísérhetik, és utalhatnak légúti allergiára is, hiszen az allergiás eredetű orrnyálkahártya-gyulladásban szenvedők folyamatosan úgy érzik magukat, mintha meg lennének fázva. A megfázáson és a légúti allergiás betegségen túl azonban az orrpolipok is okozhatnak orrdugulással járó tüneteket, azonban a polipokat mindenképp komolyabban kell venni, mint egy egyszerű megfázást.

A vizes orrfolyás, eldugult orr igencsak megnehezíti a betegek mindennapi életét. A kiváltó októl függetlenül, az orrnyálkahártya ilyenkor megduzzad, és bőséges váladékot termel, ami az allergént, mint idegen testet hivatott onnan messzire száműzni.

Tüneti kezelés

Szerencsére már számos olyan készítmény elérhető a patikákban, drogériákban, amelyek képesek enyhíteni ezeket a panaszokat. Nagyon sokszor azonban nem elegendőek ezek – a legtöbbször vény nélkül kapható – szerek a gyógyuláshoz, és alkalmazásuk csupán ideig-óráig tartó enyhülést okoz. Ezekben a kezeletlen esetekben a nyálkahártya folyamatos irritációnak van kitéve, amely előbb-utóbb annak nagymértékű, maradandó megvastagodásához, elváltozásához vezethet, orrpolip alakulhat ki.

Orrpolipok

Az orrpolipok rendszerint az arcüregbe türemkedő nyálkahártya-nyúlványok, melyek szűkítik a légrést, és esetleg elzárva az arcüregek nyílását, krónikus arcüreggyulladást, sőt, a hallójárat érintettsége révén fülgyulladást, hosszabb távon akár halláscsökkenést is okozhatnak. Míg az éppen csak kezdődő, kisebb méretű polipok pár hetes, megfelelő kúra alkalmazásával megszüntethetők, a nagyobbak eltüntetéséhez már sok esetben műtét is szükséges.

Mivel jellemző tünetei – az orrfolyás és az orrdugulás – megegyeznek a megfázás tüneteivel, ezért a beteg általában még nem is gyanakodik arra, hogy többről van szó, mint egy egyszerű nátha.

Fontos a szakorvosi vizsgálat

Éppen ezért, ha egy hétnél tovább elhúzódnak a náthára jellemző tünetek (orrfolyás, orrdugulás), esetleg tartós tompa fejfájás jelentkezik, mindenképpen érdemes szakorvos tanácsát, véleményét kikérni. A vizsgálatokon a megfelelő módszerekkel felmérik az orr- és arcüreg-rendszer állapotát, amely a későbbi terápia bázisát határozhatja meg: célzott készítményekkel megelőzhető az orrpolip kialakulása, de a már kialakult orrpolipoknál rendszerint műtéti beavatkozásra van szükség.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

A skizofrénia szóra sokaknak ugrik be Dr. Jekyll és Mr. Hyde esete. Az egy testben lakozó, két teljesen eltérő személyiség története egyszersmind hátborzongató és csodálkozásra késztető.

Ugyanakkor, óriási tévedés azt hinni, hogy a skizofrén betegek így élik napjaikat. A fenti történet szereplője ugyanis korántsem ebben a kórban szenved, betegsége inkább az úgynevezett disszociatív személyiségzavarok csoportjába sorolható.

Tévhit tehát, hogy a skizofrén betegek többféle (kettős, vagy annál több) személyiséggel bírnak.

A skizofrénia tünetei

Erre a betegségre egészen másféle tünetek jellemzőek, amelyek természetesen a kórkép súlyosságától függően teljesedhetnek ki. Csak néhány példával élve, a teljesség igénye nélkül: gondolkodási zavarok, nemritkán téveszmék, akár egész téveszmerendszerek felépítése. Egyesek meggyőződése lehet ilyenkor például, hogy az őt elraboló UFO-k chipet ültettek a bőre alá; mások totális családi botrányokba fulladó veszekedéseket provokálnak állandó és alaptalan féltékenységi rohamaikkal; megint mások komolyan hiszik, hogy ők maguk és családjuk titkos ügynökök által megfigyelés alatt állnak. A skizofrén betegeknél nem ritkák az akusztikus hallucinációk sem. Az ilyen isteni vagy ördögi sugallatra egyesek komolyan képesek önmaguk és mások testi épségét veszélyeztetni.

Súlyosabb esetben az egész személyiség széteshet. Az érzelmi élet elsivárosodik, nem ritkán heves dührohamokkal tarkítva. Ezek a betegek megjelenésükre nem adnak és sokszor teljesen összefüggéstelenül beszélnek.

A betegség kialakulásában genetikai és környezeti tényezők (stressz!) egyaránt szerepelnek, talán pontosan emiatt olyan széles a betegség tüneteinek palettája, és általában, a kórkép súlyossága.

A skizofrén betegek kezelése

A skizofrén betegeket pszichiáter szakorvos gondozza, súlyos esetben pedig akár kórházi felvétel is szükséges. A betegség terápiája összetett: a gyógyszerek mellett egyéni és csoportos pszichoterápiák is zajlanak.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

A bőrünket érő erős, és gyakori napsugárzás káros hatásairól, allergiáról mindenki hallott már, mint ahogy a túlzásba vitt napozás, és a leégések, bőrrák gyakorisága közötti összefüggés is közismert. De vajon ki gondolná, hogy a szemünk, azon belül is a szemgolyónk is károsodhat egy-egy elhúzódó napfürdőzés kapcsán?
Pedig így van: szemeink különösen érzékenyek a napsugárzásra, szélsőséges esetben akár le tudnak égni. Az erős fényhatás ellen szemünk védekezik: szemhéjainkat ösztönösen, reflexből csukjuk, hogy ezzel is óvjuk szemünk világát. Ám, egy szabadban eltöltött verőfényes nyári napon óhatatlan, hogy néhány kósza napsugár utat törve védelmi vonalainkon, ne érjen el szemeinken belül valamilyen apró struktúrát.

Milyen tüneteket okoz szemünkön az erős napsugárzás?

A napsugarak UV hullámai közül a szaruhártyát legnagyobb mértékben a C típusúak bántják, szerencsére ezek legnagyobb hányada elnyelődik a bolygónkat övező ózonrétegben. Az UV A és B hullámok csak tartós, rendszeres jelenlétük révén károsítják a szem szaruhártyáját. Erős, védelem nélküli napsugárzás alkalmával bekövetkezhet a szemgolyó égése: ez könnyezéssel, fényérzékenységgel, fájdalommal jár, mely akár 1-2 napig is fennállhat.
A szemlencse fénybántalmának következtében csökken annak rugalmassága, sőt, akár szürkehályog is kialakulhat. Amennyiben az erős fény, s ezek az UV nyalábok a szemgolyó hátsó-belső falát, azaz az ideghártyát is elérik, az kifejezett látásromlással is járhat. Épp ezért roppant fontos a szemvédelem.

Milyen napszemüveget válasszunk?

Érdemes napszemüvegünket igencsak körültekintően kiválasztani: egy-egy helytelenül megvásárolt, bóvli kategóriájú termék ugyanis sokkal többet árthat, mintha egyáltalán nem viselnénk semmit. A nem megfelelő UV szűrős szemüveg sötét lencséje miatt a pupilla kitágul, és szűrés hiányában, csak úgy ömlenek be a káros sugarak. Ezzel szemben, a szemüveg nélkül az erős fény hunyorgásra, s a pupillák minimális méretűvé zsugorítására késztetik az illetőt.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Gondolkozzunk el kicsit azon, vajon miért is jó izmosnak lenni? Egyrészt azért, mert testünk sokkal esztétikusabb, másrészt azért, mert könnyebben viseljük az élet fizikai terheit, és mert a rendszeres testedzés nem csupán a testet, de a lelket is üdíti.

De van még valami, ami miatt érdemes heti egy-két alkalommal időt és energiát áldozni izmaink fejlesztgetésére: az emberi test alap kalóriaforgalmának körülbelül negyedét a nyugvó izomtömeg adja. Ebből következhet az a feltevés, miszerint az izmos emberek nehezebben híznak el.

Az elhízás napjainkban szinte népbetegségnek számít, és sajnos, egyre fiatalabb korosztályokban jelenik meg. A mozgásszegény életmód, a rossz táplálkozási szokások nagyon hamar vezethetnek fölös kilók megjelenéséhez. Ha a kalória-bevitel tartósan meghaladja a szervezet kalória-igényét, annak bizony túlsúly lesz a vége. A feleslegben bejutott szénhidrátok átalakulva a zsírszövet vastagságát gazdagítják, és bizony, ettől kezdve már igen nehéz szabadulni tőlük.

A hatékony fogyókúra nem csupán ezt a kalória-bevitelt mérsékli, hanem nagy gondot fordít a kalória-igény emelésére is. Éppen ezért kell megkezdeni a rendszeres testedzést, ami nem csupán izmaink átmérőjét gyarapítja, de zsírpárnáink vastagságát is csökkenti.

Az izmos emberek feltehetőleg nem véletlenül izmosak; bizonyára kemény befektetett munka áll kockás hasuk és formás vádlijaik hátterében. Ezzel tehát máris teljesítették a megnövekedett kalória-igény feltételét, ennek köszönhetően pedig izomzattal „kirakott” testfelületükön relatíve kevés, vagy kevesebb a zsírszövet is. Az izomszövet nyugalmi energia-igénye több mint a zsírszöveté, tehát, ha az illető éppen semmit nem csinál, csak a TV előtt fekszik, teste akkor is több energiát használ fel, azaz, több kalóriát éget el.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.