Bár a kellemetlen tüneteket illetően valószínűleg a hónaljat vagy a talpat illeti az első hely, az izzadtságmirigyek számát tekintve a tenyerünk viszi a pálmát. De vajon miért izzad a tenyerünk?

A testünk felületén található mintegy 2-3 millió izzadtságmirigyből kb. 3-400.000 helyezkedik el a tenyerünkön, ami – tekintve annak testfelülethez viszonyított nagyságát – relatíve sűrűnek nevezhető. Egyes kutatások szerint ennél nem sokkal kevesebb van talpunkon sem.

Vannak olyan helyzetek életünk során, melyek alatt a stressz hormonok átveszik az irányítást: matekszigorlat, államvizsga, első randi, de már egy egyszerű állásinterjú során is érezzük, hogy a szívünk hevesebben ver, gyomrunk majd’ kiugrik a helyéről, és izzad a tenyerünk.

A tenyér és a talp izzadásának evolúciós magyarázata szerint a szimpatikus idegrendszer segít nekünk a menekülésben azáltal, hogy izgalma hatására a verejtékmirigyeink fokozott működésbe lépnek. Ha a tenyerünk és a talpunk nedves, jobban tapad, így gyorsabban tudunk helyet változtatni, pl. futni, mászni.

Manapság már inkább hátrányt jelenthet a fokozott verejtékezés. Egy izzadt, hűvös és nyirkos tenyér érintése öntudatlanul is kellemetlen érzetet kelt a másik félben, ráadásul a menekülés vágyát, a félelmet sugallja, mely nem a legjobb belépő például egy állásinterjú alkalmával. Ezért is figyelhető meg többek közt az a (sokszor teljesen öntudatlan) mozdulat, amikor a közelgő kézfogás előtt nadrágunkba töröljük kezünket.

Vannak, akiknél ez a reakció minimális mértékű, de élnek közöttünk olyanok is, akiknek az életét jelentősen befolyásolhatja, és meg is keserítheti a tenyéren jelentkező fokozott verejtékezés.

Mindezeken túlmenően, bizonyos betegségek kapcsán is megfigyelhető tenyerünk fokozottabb nyirkossága. Így például a pajzsmirigytúltengésben szenvedőknek a betegség egyéb velejárói mellett általában ez a kellemetlen tünet is jelentkezik.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Kiskorunkban gyakran hallhattuk: „Ne bandzsíts, mert úgy maradsz!”.  A gyerekek előtt ne nagyon hangoztassuk, de a direkt bandzsítás normál körülmények közt semmiféle kóros következménnyel nem jár…

A szemgolyó mozgatása igen kifinomult és bonyolult művelet, működését 3 pár agyideg is szabályozza.

Talán nem újdonság, hogy testünk kétharmada víz. Az már kevésbé ismert, hogy a különböző szerveink igencsak eltérő mértékben tartalmazzák, sőt az életkor mellett a nem és az elhízottság mértéke is befolyásolja a mennyiségét.

Átlagon felüli víztartalma van például az agynak (70%) és a tüdőnek (90%), de a vérnek is több mint négyötöde víz. Nem meglepő, hogy csontjaink ennél jóval kevesebb, mindössze 22% vizet tartalmaznak, az már inkább, hogy a testzsír mindössze egytized részét teszi ki víz.

Elmondható, hogy születésünk pillanatától folyamatosan „száradunk ki”, hiszen míg újszülöttként kb. 78%, addig öregkorban alig 60% ez az érték. Sőt, idős, elhízott hölgyek esetében 50% alá is mehet.

Ez a víz persze nemcsak testnedveink (pl. vér, emésztőenzimek, nyál, stb.) egyik komponense, hanem jelen van minden egyes sejtünkben, és természetesen igen jelentős volument képvisel az úgynevezett szövetközti térben is.

A különböző terekben elhelyezkedő víz „mozgását” bonyolult kémiai rendszerek szabályozzák, de szinte minden esetben összefüggésben van a folyadéktérben lévő, oldott molekulák, ionok arányával. Ezek közül akármelyik térből történik folyadékvesztés, az minden esetben súlyos következményekkel járhat. Ezért is nagyon fontos betegségek, különösen hányás-hasmenés esetén a megfelelő folyadékpótlás.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Megfelelő mennyiségű ivóvízzel evés nélkül akár egy hónapig is ki lehet bírni. Zsírtartalékkal rendelkezők kivételesen előnyben! De vajon mennyi ideig bírjuk ki alvás nélkül?

A kevés alvás már pár nap alatt extrém személyiségzavarokat és pszichológiai változásokat produkálhat. Eddig a leghosszabb alvás nélkül kibírt idő 11 nap volt, melynek során az illető végig ébren maradt, de a vizsgálat végén már akadozott a nyelve, agresszív lett, hallucinált, és sokszor nem is emlékezett arra, mit csinál. Nem véletlen, hogy az alvásmegvonás kegyetlen módszerét rendszeresen alkalmazták(zák?) vallatáskor…

Átlagos nap a műtőben: a sebész feszült figyelemmel dolgozik, minden idegszálával a feltárt területre koncentrál. Egyszer csak valaki véletlenül leejt egy műszert. Az éles hangra az operáló orvos szervezetében felszabaduló hormonok elérik a pupilla tágasságát befolyásoló idegsejteket. Mi történik ezután?

A keletkező ingerület gyorsan tovaterjed, és a másodperc töredéke alatt bekövetkezik a válaszreakció: az izmok összehúzódnak, a pupilla tágassága megváltozik, a szem fókuszpontja máshová tevődik át. Az orvos által addig élesen figyelt részlet hirtelen elhomályosul, a műtéti terület „tisztánlátása” pedig zavart szenved. A következmények pedig súlyosak lehetnek…

Hasonló problémával küzdenek még például a finomműszerészek is, s habár az általuk végzett munka ritkábban jár súlyos következménnyel, azért jócskán megnehezíti mindennapjukat ez az egyszerű biológiai reakció.

Természetesen ennek a folyamatnak is megvan a maga evolúciós története: a stressz (ami abban az esetben természetesen sokkal inkább egy kardfogú tigris támadását jelentette) hatására felszabaduló hormon tette lehetővé többek között , hogy a menekülő ősember tisztábban lássa  a távolabbi pontokat, s ezáltal gyorsabban, biztosabban meneküljön üldözője elől.

Alapesetben természetesen a fény mennyisége befolyásolja a pupilla nagyságát: kevés fény mellett a pupilla kitágul, s ezáltal több fény éri el a retinát. Erős fény esetén a pupilla összehúzódik, hogy csökkentse a szembe jutó fény mennyiségét.

Érdekes, hogy bár a két pupilla normális esetben azonos méretű és átmérőjük egyidejűleg változik, akár egészséges embernél is előfordulhat a két pupilla átmérőjének minimális különbözősége.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.