A téli hideg maradandó sérüléseket, akár halált is okozhat. Nem is kell hozzá a sarkvidékekre utazni, sőt, a közhiedelemmel ellentétben még csak a fagypont alá sem kell süllyednie a hőmérsékletnek.

Az elmúlt években Magyarországon is minden tél száznál is több áldozatot követelt, pedig alig fordultak elő extrém hideg napok. Az alacsony hőmérséklet kétféleképpen veszélyezteti az emberi szervezetet: lehűléssel és fagyási sérüléssel. Bármilyen furcsa, egyikhez sem kellenek mínuszok: a lehűlés általi „fagyhalál” már 5-10 Celsius fokon tartózkodva is bekövetkezhet, a fagyásnak nevezett súlyos sérülések is már 3 fok körüli hőmérsékleten is előfordulhatnak.

Kihűlés

Az emberi test átlaghőmérséklete 36,5 fok körül van, ha tartós hideghatás miatt ez 35 fok alá csökken, hypothermia, vagyis kihűlés következik be. A testet lehűtheti már a tíz foknál alacsonyabb hőmérsékleten való hosszas tartózkodás is, és különösen veszélyben vannak azok, akiknek a hőháztartása nem megfelelő: így a csecsemők, az idősek, a betegek és az alkohol hatása alatt lévő emberek.  A  köztudatban úgy rögzült, hogy az alkohol  átmelegít, de valójában inkább  felborítja a hőháztartást, csak átmenetileg okoz melegérzetet. Ráadásul a szesz eltompítja az érzékeket, az önvédelmi reflexeket, rontja a döntésképességet, elálmosít, ezért  a legtöbb fagyhalál alkohol hatása alatt lévőket sújt. A lehűlés folyamatát felgyorsítja az esőtől, hótól átnedvesedett ruházat.

A hypothermia első szakaszát (35-32 fok körüli testhőmérséklet mellett) fáradtságérzet, szapora pulzus, zavartság, dezorientáltság és kontrollálhatatlan remegés, a végtagokban erős fájdalom jelzi. Később a remegés megszűnik, az áldozat bőre elkékül, pupillája kitágul, elveszíti az eszméletét. A kritikusnak a 28 fokos testhőmérsékletet tekintik, a 18 fok pedig már a halálküszöb.

Aminél gyorsabban érkezik a segítség, annál több esélye van a hypothermiás betegnek a túlélésre. Az elsősegélynyújtás során szobahőmérsékletre kell vinni a hypothermiás tüneteket mutató beteget, a nedves ruházatát levenni, szárazba öltöztetni vagy legalább meleg takarókba bugyolálni. Meleg teával, levessel, kakaóval meg lehet itatni, ha eszméletét visszanyeri, de alkoholt nem szabad adni neki. Az erősen lehűlt, eszméletlen beteget kórházban lassan, fokozatosan melegítik fel a normális testhőmérsékletre.

Az előítéletekkel ellentétben nemcsak alkohol hatása alatt kerülhet valaki ilyen veszélybe, hanem többféle betegség, például  szívinfarktus, embólia, cukorbetegség következtében is adódhat olyan rosszullét, magatehetetlen állapot, amelyben segítség híján végzetesen kihűlhet. Hideg időben a szabad ég alatt, nyirkos helyen alvókat, magatehetetlen személyeket életveszély fenyegeti, magára hagyásuk kihűléses halálhoz vezethet. Nem szabad segítségnyújtás nélkül elmenni ilyen helyzetben lévő mellett: értesíteni kell a mentőket vagy a rendőrséget, vagy egy  hajléktalanmentő szervezetet. Vidéken, családi házas övezetben is jó, ha a szomszédok, ismerősök is figyelnek azokra, akik egyedül élnek: látják-e mozogni, befűtött-e, nincs-e valami baj vele.

Fagyás

Amikor a kihűlés, a hideghatás nem az egész testre, hanem csak egy-egy részének bőr alatti szöveteire terjed ki, helyi hypothermiáról, közismert nevén fagyásról beszélünk. Legtöbbször a hidegtől közvetlenül érintett, fedetlenül maradt testrészeken fordul elő, például az orron, az arcon, az állon, a kéz- és a lábujjakon. Az égéshez hasonlóan több fokozata van: az első fokozat esetében az érintett bőrfelületen fájdalom, bőrpír, kis lilás folt alakul ki, amely néhány nap múlva visszafejlődik, hámlás, pigmentálódás, elszíneződés marad vissza utána. Súlyosabb, másodfokú fagyáskor vizenyő képződik,  fagyhólyagok jelennek meg, amelyben véres savós folyadék van. A harmadfokú, legsúlyosabb fagyási sérülés során szövetelhalás is bekövetkezik, az érintett testrész elfeketedik, a szövetei roncsolódnak, kilökődés után torzulva, hegesen gyógyulnak. A legsúlyosabb formájában amputációra is szükség lehet.  A fagyás nagyon fájdalmas sérülés, de furcsa módon a súlyosságát jelzi, ha az érintett testrész érzéketlenné válik, már a fájdalmat sem érzékeli.  Hólyagok megjelenése vagy feketedés esetén orvoshoz kell fordulni vele! A fagyás elsősegélynyújtása a sérült melegre vitelével kezdődik, de a fagyott testrészt sem dörzsölni, sem közvetlen meleghatásnak kitenni nem ajánlatos, mert nagy fájdalmat, súlyosabb sérülést is okozhatunk. Tanácsosabb szoba-hőmérsékletű vízbe mártani a fagyott kezet-lábat, és hagyni, hogy felmelegedjen.  

A fagyási sérülés nehezen, lassan gyógyul, és sokszor visszamaradnak szövődmények is. Ilyen a trombózisveszélyt növelő érkárosodás illetve a fájdalmas kötőszövet-szaporulat, az ún. fagydaganat, amely nyomja az idegeket. Az érintett terület később is érzékeny marad a hidegre, hajlamosabb a gyulladásokra is.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

A téli időjárás, a nyirkos hideg, a fényhiány, a ködös, lehangoló szürkeség, a gyakori légúti fertőzések és a tél többi kellemetlen velejárói  testileg-lelkileg hatnak ránk. Ilyenkor hajlamosabbak vagyunk kevesebbet mozogni, viszont  többet enni, „fűtésként”, illetve már csak vigasztalásul is. A friss zöldségfélék, gyümölcsök választéka szűkebb, pedig a szervezetünknek, ha lehet, még nagyobb szüksége van vitaminpótlásra.



A ma is általános étkezési szokások sokat őriznek a népi és vallási hagyományokból, a többszáz éves paraszti életmód elemeiből. Így télen táplálóbb, zsírosabb ételeket fogyasztunk. Ezek többletenergiája a hagyományos életmód idején nyilván kellett a szabadban, hidegben végzett fizikai munkákhoz, például favágáshoz, fűrészeléshez, takarmányhordáshoz. Hozzájárult az energiadúsabb téli táplálkozáshoz az is, hogy a hidegben tovább elállt a hús, ezért a fagyasztók megjelenése előtt a tél volt a disznóvágások időszaka. A legjobban eltartható, „télálló” zöldségfélék pedig a káposzta, a krumpli, a száraz hüvelyesek voltak, így  elsősorban ezekből kellett gazdálkodni. Napjainkra azonban változott az életmód, így ezeket a beidegződéseket nem árt felülvizsgálnunk. Például a jól fűtött lakásokban, munkahelyeken dolgozva nincs szükség többletenergia bevitelére, így ez könnyen plusz kilókhoz vezet. Az is ismert tény, hogy a modern ember, különösen télen jóval kevesebbet mozog, mint egy-két századdal korábban élt ősei. Pedig a sétáról, a futásról, téli sportokról nem kell lemondani, nem is beszélve a mozgásstúdiók, edzőtermek, uszodák kínálatáról.
Nincs semmi ok arra sem, hogy ragaszkodjunk a „téli” alapanyagokhoz, a bab-káposzta-krumpli hármashoz, a szalonna-kolbász-füstöltféleségekhez, hiszen ma rendelkezésünkre áll gyakorlatilag bármilyen friss, vagy fagyasztott termék, így télen sem kell lemondani például a zöldborsóról, vagy a leveles zöldségekről, sóskáról, spenótról sem, és ma a rántani való csirke vagy a bárány sem csak tavasszal kerülhet az asztalra.

Nem minden az, aminek látszik
Meggondolandó azonban, mennyire érdemes a téli hónapokban olyan zöldségeket, gyümölcsöket vásárolni, amelyeknek a mi éghajlati körülményeink között nincs ilyenkor szezonja.Télen is sok boltban megtalálható a paradicsom, paprika, de akár a földieper vagy dinnye is. Nemcsak az a baj, hogy ilyenkor elég borsos az áruk, hanem az is, hogy melegházakból vagy távoli tájakról származnak, így többségük az egészséges beltartalom kialakulásához szükséges természetes napfényt nélkülözve, hűtőházakban, hűtőkamionokban érik be. Ezeknél sokkal értékesebb alapanyagokat találhatunk a piacokon vagy a hűtőpultok kínálatában.

Piaci séta
A természetgyógyászok és az életmódreformerek általános jó tanácsa: legjobb olyan termékeket választani, ami a közelben termett, vagyis az értékeit nem pusztítja, az árát nem emeli a hosszas hűtés, utaztatás. Egyáltalán nem szegényesek a téli piacok sem! A méltatlanul mellőzött, hazai alma négy-öt fajtája többnyire jó áron, egész télen hozzáférhető, és van igazság abban, hogy „naponta egy alma, az orvost távol tartja”. Többféle sütőtök kapható, mind olcsó, egészséges vitaminbomba, elkészíthető sütve, főzve, krémlevesnek, pürének, süteménybe. A nálunk szinte teljesen elfelejtett köles, zab mellett a hagymaféléket tartják „fűtő” hatásúnak. Aki nem bírja az erősebb vöröshagymát, választhat a póré, a lila, fehér, a gyöngy stb. fajtákból, és érdemes kipróbálni levesnek, ropogósra sütve,  kirántva, azt pedig egyre többen ismerik fel, hogy a fokhagyma mennyivel értékesebb csupán egy aromás fűszernél. Felfedezésre érdemes a cékla, a jégcsap- és a fekete retek is, antioxidáns összetevőivel.
It az ideje az aszalt gyümölcsöknek, a gesztenyének, a csonthéjasoknak, amilyen a dió, mogyoró, mandula, pisztácia, az egészséges magoknak, a napraforgónak, tökmagnak is. Ezek kalóriatartalma magas, ezért mértéktelenül ne fogyasszuk, de ezek a legjobb nassolnivalók, mivel sokféle A-, B-, C-, E-vitamint, ásványi anyagokat, például kalciumot, magnéziumot, egészséges olajokat tartalmaznak.

A töltött káposzta egészséges!
A téli menü közkedvelt ételét legendásan egészségtelennek tartják. Pedig valójában minden az elkészítés módján, az arányokon múlik, az alkotóelemeit tekintve ideális táplálék. Megtalálható benne  az energiát biztosító, értékes összetevőket, például B-vitamint is tartalmazó szénhidrát (a töltelékben lévő árpagyöngy vagy rizs), fehérje (darált húsként, jól emészthető formában) és zsír, valamint a szükséges rostot szolgáltató, vitaminbombának számító savanyú káposzta. Utóbbit az ókorban isteni erővel bíró gyógyszernek tartották, és tényleg tele van C-, E- és K-vitaminnal. Tartalmaz magnéziumot, folsavat, ként, klórt, jódot és tiamint. Antioxidáns tartalma immunvédő hatású, segíti az emésztést, a fogyást és védi a bélrendszert, méregtelenít, nyugtatja az idegeket, jótékonyan hat a vércukor- és koleszterinszintre.
A töltött káposzta tetejére locsolt tejföl A-vitamint tartalmaz, lehet mellé teljes kiőrlésű (B- vitaminban, rostokban gazdag) kenyeret is fogyasztani, vagyis, ha kevés zsírral, sovány hússal és arányaiban kevesebb töltelékkel, nagyobb mennyiségű káposztával készül és a szalonna-, kolbász- és füstölt húsdarabokat mellőzzük belőle, ez egy nagyon egészséges fogás lehet!

Vitaminok téli forrásai
A déligyümölcsök, a kivi, a mandarin, a narancs, a grapefruit köztudottan remek C-vitamin források, amire télen különösen nagy szüksége van a szervezetünknek a meghűléses, légúti betegségek megelőzésére és az immunrendszer támogatására. Még jobb, ha a hűtőlánc kikerülésével, hazai forrásból biztosítjuk: a homoktövis, a csipkebogyó, a petrezselyem, a nyers és savanyított káposzta, a kel, a brokkoli, karfiol, karalábé, a fekete retek, a cékla, a burgonya, a csicsóka, a répafélék például különösen gazdag forrásai.
Egészségmegőrző téli csemege a mézzel és citromlével meglocsolt reszelt alma vagy nyers sárgarépa.  Utóbbi remek A-, B-, C-, E- és K vitamin- és ásványianyag-forrás, valamint magas a béta-karotin tartalma, aminek köszönhetően a látást és a bőrregenerálódást segíti.
Télen kevesebbet vagyunk a szabadban, kevesebbet süt a nap, ezért a D-vitamin pótlására is hangsúlyt kell fordítani. Már csak azért is, mert a D-vitamin hiányának nemcsak a csontritkulás  kialakulásában van szerepe, hanem más betegségekben, például a népbetegségnek számító szív és érrendszeri problémák kialakulásában is. Szervezetünk a D-vitamint a napfény hatására maga állítja elő, ezért tanácsos jó időben valamennyit télen is a szabadban tartózkodni. Fontos D-vitamin forrás a gomba, a kakaó, a tej és a tejtermékek, a hal, valamint a tojás is.

Ne csak együnk, igyunk is!
Télen általában kevesebb folyadékot fogyasztunk, de jó tudni, hogy a szervezetünknek 1,5 - 2 liternyi folyadékra a hidegben is szüksége van. Ennek forrása lehet tea, ásványvíz, gyümölcslé, leves, tej, és adott esetben finom és egészséges fűszerekkel ízesített forralt bor, boros tea is. Az alkoholos italokkal nem árt vigyázni: a közhiedelem ellenére az alkohol nem véd a hideg ellen, viszont felboríthatja a szervezet hőháztartását, hőérzékelését, ami – túlzásba vitt fogyasztás esetében – akár tragédiát is okozhat.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Nem gondolnánk, pedig így van! Az ilyenkor is ható UV-sugárzás veszélye és a bőrszárazságot okozó ártalmak mellett ugyanis a hideggel és széllel is számolnunk kell.

Az UV sugárzás nincs évszakhoz kötve. Igaz ugyan, hogy a leégést okozó UVB-sugarak ebben az évszakban nem olyan erősek, de ha gyengébben is, most is elérik a bőrt. Az UVA-sugarak pedig évszaktól függetlenül egyformán öregítik a bőrt, illetve okozhatnak bőrrákot. Ha a hidegben jólesően fordítjuk arcunkat a melengető napsugarak felé, kevésbé tűnik fel, ha bőrünk szempontjából már túlságosan, ártalmasan sokat kaptunk belőlük. A bőrgyógyászok arra figyelmeztetnek, hogy a téli sportokat űzőket kiemelten veszélyeztetik az UV-sugárzás ártalmai.  Ilyenkor ugyanis, kinn a természetben, nyílt terepen akadálytalanul érik a szabad bőrfelületeket a napsugarak, melyek megkettőzve, a hóról vagy korcsolyázáskor a jégfelületről visszaverődve is „támadnak”. Szórakozás közben az idő múlását és a külső hatásokat sem érzékeljük igazán. Ráadásul a téli sportok helyszíne leginkább a hegyvidék, ahol – a tengerszinthez viszonyított nagyobb magasság miatt –  erősebb a sugárzás. Bármennyire is furcsán hangzik hát, ilyenkor is nagyon fontos a megfelelő, magas (30-as) faktorszámú fényvédőszerek rendszeres használata, és a napszemüvegről sem szabad megfeledkezni. Utóbbi esetében lényeges, hogy UV szűrős legyen, mert a csak sötétített lencsék többet ártanak, mint használnak: kitágítják a pupillát, kiiktatják a szem természetes védekezését, a hunyorgást, ezáltal a káros sugarak akadálytalanul érik a szemet. Az a jó napszemüveg, amely  nemcsak elölről védi a szemet, hanem oldalról is, és  megóvja a szem környékének érzékeny bőrfelületét is.

Káros külső hatások

A váltakozó, szélsőséges hőmérséklet, amikor a szabadból fűtött helyiségbe lépünk, vagy fordítva, valamint a fűtéstől száraz levegő, a télen gyakori erős szél, pláne, ha arcunkba, kezünkre csapó nedvességgel, ónos esővel, köddel, hóval társul, megviseli a bőrt. Ráadásul hidegben a bőr vérkeringése is romlik, mivel az erek ilyenkor összeszűkülnek. Ez azt jelenti, hogy lassul a bőr anyagcseréje, regenerálódási képessége. Mivel a pórusok és faggyúmirigyek is összehúzódnak a hideg hatására, a természetes viaszos-zsíros védőréteg képzése is lelassul.

Ezért nem ritka, hogy télen kiszárad, viszket, sőt be is repedezik bőr. Ez önmagában is baj, de ha a nem orvosoljuk a problémát, hajszálértágulathoz, a bőr fokozott, idő előtti öregedéséhez, ráncosodáshoz is vezethet.

Mit tehetünk? Bőrünk mellett egész szervezetünk egészségét, no meg az energiatakarékosságot is szolgálja, ha kerüljük otthonunk túlfűtését. Tisztálkodáshoz használjunk a bőrt természetes zsíradékait pótló, semleges, olajos szereket, fürdéshez fürdőolajat, utána testápolót. A kényelmes kádfürdő jótékonyan átmelegít, és ellazít, de ne áztassuk magunkat soká. Válasszunk a bőrtípusunknak megfelelő, a más évszakokban megszokottnál zsírosabb krémeket. Ajánlatos nem csak éjszakai, de nappali, védőréteget biztosító krémeket, ápolószereket is használni. Ne feledkezzünk meg az ajak érzékeny, vékony bőrének ápolásáról sem, mert könnyen kicserepesedhet. A klasszikus szőlőzsír jó szolgálatot tehet.

Télen fokozottan kell vigyázni arra, hogy – például házimunka után – ne menjünk ki nedves kézzel a hidegre, mert a hideg hatására hamar kivörösödik, égni kezd, kiszárad, berepedezik a bőr. Zsíros kézkrém és kesztyű használatával elejét vehetjük ennek. Különösen vigyázni kell télen a csecsemők és a kisgyermekek bőrére, mivel nekik még kialakulatlan a hőháztartásuk, és a bőrük is kevésbé áll ellent a külső hatásoknak, mint a felnőtteké. Sapka, sál, kesztyű számukra alapfelszerelés, de nem helyes például a sállal a szájukat eltakarni, hiszen a kilégzett levegőből, belülről lecsapódó pára átnedvesíti azt, így az érzékeny arcbőr fokozottan ki van téve a hideghatásnak. Ugyanezért vigyázni kell arra is, hogy a kicsorduló nyáluk ne nedvesítse az arcukat, ezért a játszócumit okosabb mellőzni a levegőztetésnél.

Belülről is ápolni kell

Télen kevesebb a friss gyümölcs, no meg hagyományosan inkább a laktatóbb, zsírosabb ételeket fogyasztjuk inkább, így könnyen előfordulhat, hogy a táplálkozással nem jut elegendő vitamin a szervezetbe. Pedig nemcsak szervezetünk általános erőnléte, immunvédelme, hanem a bőrünk állapotának érdekében is fontos a megfelelő mennyiségű vitamin, elsősorban az A-, B-, C- és D-vitamin bevitelének biztosítása. Az A-vitamin segít az egészséges haj és körmök megóvásában is. A-vitaminhoz juthatunk például sütőtök, sárgarépa és tojássárgája fogyasztásával. Lényeges, hogy felszívódásához kis olaj vagy más zsiradék egyidejű fogyasztása szükséges, mivel zsírban oldódó vitaminról van szó. Egyszerű megoldás pl. valamelyik étkezésre kis olívaolajjal megpermetezett, reszelt répát tartalmazó vegyes zöldsalátát fogyasztani. A száraz, repedezett bőr orvossága a B-vitamin, melyhez például zöldborsó, más hüvelyes zöldségfélék, illetve teljes kiőrlésű gabonafélék fogyasztásával juthatunk. C-vitamint legkönnyebben kiwi, citrus- és káposztafélék fogyasztásával juttathatunk a szervezetünkbe. A D-vitamin képződéséhez napfényre van szükség, fontos forrása a tojás és a tejtermékek. Utóbbiak fogyasztása az ásványi anyagok közül a nélkülözhetetlen kalciumot is biztosítja, de lényeges az elegendő vas, cink és réz bevitele is. A vas hiánya vérszegénységet, fáradékonyságot is okoz, ezért szükség esetén akár táplálékkiegészítő készítmény formájában is érdemes szedni. A magas vastartalmú élelmiszerek közé tartozik a mák, a mogyoró, a gomba, a szilva – aszalva is – és a lencse.

A bőr táplálásához a belülről való hidratálás is hozzátartozik. Télen hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, de a szervezetünknek ilyenkor is szüksége van napi két-két és fél liter folyadékra. Érdemes komolyan venni azt a figyelmeztetést is, hogy ez a folyadék ne szeszes ital legyen: az alkohol ugyanis, bár átmenetileg melegítő hatása is van, felborítja a hőérzetet, így többet árt, mint használ.


A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

A vizeletürítés módja és maga a folyadék rendkívül informatívan jelzi a szervezetben zajló folyamatokat, még a laikusokat is figyelmeztetheti bizonyos problémákra. Az orvosok évezredek óta igyekeznek következtetéseket levonni a vizelet jellemzőiből, a modern laboratóriumi vizsgálatoknak pedig ez az egyik legfontosabb anyaga.

Mennyi, mikor, hogyan ürül?

A vizelet mennyisége a folyadékfogyasztástól is függ. Normális bevitel mellett egy egészséges felnőtt szervezetében átlagosan 1- 1,5 liter vizelet termelődik, amelynek nagyobb része nappal, kisebb része éjszaka ürül ki. Ha a vizelési szokások tartósan megváltoznak, például túlságosan gyakran vagy éjszaka többször jelentkezik vizelési inger, ha akadályozva van a vizelet távozása, vagy éppen ellenkezőleg, a záróizmok nem tökéletes működése miatt vizeletvesztés fordul elő, esetleg fájdalom, égő érzés kíséri az ürítést, érdemes mielőbb orvoshoz fordulni, hiszen ezek a tünetek többféle, köztük néhány súlyos betegséget is jelezhetnek. Érdekes módon a vizelési zavarok nemcsak a vese és a húgyutak megbetegedéseire utalhatnak, hanem más belső szervek és az agy illetve a központi idegrendszer elváltozásaira  is.

Mikor van vizeletvizsgálatra szükség?

Általában ajánlatos mielőbb vizeletvizsgálatot kérni, ha a vizeletürítés módja, gyakorisága változik, illetve, ha annak során szokatlan tünetek (fájdalom, csípő érzés) jelentkeznek, ha változik a vizelet színe, állaga, ha hasi fájdalom, ismeretlen eredetű láz lép fel, és akkor is, ha felszaporodik a test valamely részén a folyadék. Csecsemőknél és kisgyermekkorban a sárgaság és általában minden, nem szokványos tünettel járó betegség esetén vizeletvizsgálattal segítik a diagnózis felállítását.

Miről árulkodik a színe, szaga?

Laikusként is feltűnhet néhány minőségi változás. A vizelet színe  általában szalmasárga, ha ennél sötétebb, koncentráltabb, akkor az a szükségesnél kevesebb folyadék bevitelét jelezheti, ha pedig halványabb, vízszerű, az a bőségesebb folyadékfogyasztásnak a jele. A sötét, barnás színű vizelet máj-, epebetegségekre is utalhat. A pirosas, rózsaszín elszíneződés a vese és a húgyutak megbetegedését, belső vérzését mutathatja. (Mielőtt pánikba esnénk, tanácsos végiggondolni, nem okozhatja-e az elszíneződést valamilyen erős festéktartalmú élelmiszer, például cékla, feketeszeder!) Vannak betegségek, amelyek a vizelet átlátszóságát változtatják meg. A friss, egészséges vizelet víztiszta, zavarossá elsősorban a vér és a genny jelenlététől válhat.

Nem mindegy az sem, milyen a szaga a vizeletnek: a kellemetlen, erős szag például húgyúti fertőzésre utalhat, a jellegzetes, dohos illat fenilketonuriásoknál fordulhat elő, az édeskés szag cukorbetegséget szokott kísérni. Egyes ételek (például spárga) és bizonyos gyógyszerek, vitainkészítmények fogyasztása is okozhat jellegzetes, szúrós szagú vizeletet.

Ezeket a jellemzőket már évszázadokkal ezelőtt is vizsgálták az orvosok, sőt ők a páciensük vizeletét szükség esetén meg is kóstolták. Innen származik a cukorbetegség 'diabetes mellitus' neve, a latin „édes vizelet” kifejezésből.

Laboratóriumi vizsgálatok

A laboratóriumi vizeletvizsgálat természetesen már nem érzékszervi érzékeléssel, hanem speciális  kémiai reagensekkel, gyorstesztekkel folyik.  Vizsgálják a vizelet összetételét, például a  fehérje (protein) jelenlétét, mivel ennek nagyobb mennyisége gyulladások és más betegségek  jele lehet. Ha a vizeletben cukor, aceton, epefesték (urobilinogén) mutatható ki, az az anyagcsere illetve a kiválasztó rendszer valamelyik szervének  megbetegedésére utalhat, például cukorbetegségnél, vese-, epe- és májproblémáknál fordulhat elő. A laboratóriumban centrifugálás után megvizsgálják a vizeletben található üledéket is, amelyben szerves anyagok és kristályos sók egyaránt lehetnek. Bajt jelez a vörösvértestek számának emelkedése,  az ún. vérvizelés, és az is, ha az üledékben nagyobb számú fehérvérsejt látható, vagy ha kimutathatóan magas a steril körülmények között vett vizelet baktériumtartalma.

A mintavétel módja sem mindegy

A laboratóriumi vizeletvizsgálathoz fontos a helyes vizeletvétel: a legjobb a húgycsőnyílás környékének lemosása után vett, ún. középsugaras mintavétel. Erre a tisztálkodásra a laboratóriumok vécéjében nincs igazán mód, ezért is szokták a páciensek inkább otthonról hozni a vizeletmintát. Ilyenkor egy nagyon gondosan elmosott tiszta üvegbe kell felfogni a vizeletet, lehetőleg  a reggeli felkelés utáni első vizelésnél, és a középsugárból, vagyis úgy, hogy az elejét és a végét a vécébe ürítjük.

Vannak olyan vizsgálatok is, amelyekhez egy teljes napi, 24 órás vizelet összegyűjtésére is szükség van, mivel ilyenkor a teljes mennyiség arányában vizsgálják az egyes összetevőket, például a fehérje vagy a cukor jelenlétét. Ilyenkor egy nagyobb üvegbe kell gyűjteni a vizeletet a reggeli második ürítéstől a másnap reggeli elsőig, majd az összemennyiség pontos mérése és az üveg felrázása után vinni belőle 50 ml mintát a laboratóriumba.

Teszt-tervek

Mivel a vizeletvizsgálat a legolcsóbb, legkényelmesebb, legkevesebb beavatkozást igényli, ezért az orvosok törekszenek arra, hogy minél több betegség diagnosztizálására használhassák. Így például a kanadai kutatók azon dolgoznak, hogy vizeletteszt segítségével állapíthassák meg, hogy a beteg étrendje megfelelő-e. A vizelet alacsony káliumtartalma ugyanis a nem megfelelő tápláltságra utal: minél nagyobb volt a vizelet káliumtartalma, annál több zöldséget, gyümölcsöt, teljes értékű gabonát és alacsony zsírtartalmú tejterméket fogyasztott a beteg, az alacsony káliumtartalom viszont egészségtelen ételek túlzott fogyasztására utal.

Amerikában kutatások folynak arra vonatkozóan is, hogyan lehetne a vakbélgyulladás gyanúja esetén vizeletvizsgálattal segíteni a diagnózist. A legjobb indikátornak az LRG rövidítéssel jelzett fehérjét találták, aminek koncentrációja megemelkedett azoknál, akiknek vakbélgyulladásuk volt – így ennek kimutatása alkalmas lehet az elváltozás megállapítására is.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Álljon meg egy pillanatra az olvasásban, és nézzen a kezére! Milyen helyzetben tartja a csuklóját, hogyan simul a tenyere az egérre? Ha ugyanebben a pozícióban van a kézfeje naponta akár nyolc-tíz órán keresztül is, ez bizony már súlyos mozgásszervi következményekhez vezethet!

Nem feltétlenül kell kemény fizikai megterhelés ahhoz, hogy a tevékenység krónikus megerőltetést okozzon: mostanában például az egyik legjelentősebb munkahelyi ártalommá az ismétlődő terhelések okozta sérülés, az ún. RSI szindróma vált. A kézfej, az ujj ízületeit, a csuklót és az alkart érinti leggyakrabban, de nem kíméli a nyakat és a vállat sem. A  jelenség legfőbb oka a folyamatos izomfeszülés, a természetellenes, merev kéztartás, a tünetei pedig a kézmerevségtől, a beszűkült mozgástartományon és a terheléskor, illetve a pihenés után  jelentkező fájdalmon át az állandósult fájdalomérzetig terjednek. A számítógép mellett végzett munka, ezen belül az egér használata egyre gyakrabban jár fájdalmas következményekkel, krónikus gyulladásokkal a kéz és a váll területén.

Teniszkönyök az íróasztal mellett

Mint a neve is mutatja, a teniszezők speciális mozdulatai, a kinyújtott kart, a megfeszített izmokat érő terhelés válthatja ki a teniszkönyöknek nevezett állapotot. Erre a csukló és az alkar izmainak fájdalma jellemző, a hátterében pedig a felkarcsonton, könyöknél jelentkező csonthártyagyulladás áll. Kevesen tudják, hogy nemcsak a teniszezőket érinti, hanem egyre gyakrabban a számítógéppel dolgozókat is, éppen az egérhasználat jellegzetes, merev kéztartása, a túlfeszített izmok, a monotonon ismétlődő kis mozdulatok miatt.

Egérváll

Ráadásul az egér használata nemcsak az alkar és a könyök tájékán okoz problémákat, hanem egyre több számítógép mellett dolgozó panaszkodik váll- és hátfájdalmakra is. A mereven egy helyzetben tartott kéz, az íróasztal mellett akaratlanul is görnyedt test, a stresszes életvitel miatti „védekező testtartás” hosszabb távon izommerevséget, görcsöt, vérellátási zavarokat, ún. egérvállat alakít ki, ami nehezen oldódó hátfájdalmakhoz, vállpanaszokhoz vezet.

Nem ritka az ínhüvelygyulladás sem

Korábban elsősorban gépírónők és zongoristák, kézi kötők vagy hímzőnők szenvedtek ínhüvelygyulladástól, de mára kiderült, hogy a monoton, egyirányú mozgással még a minimális erőkifejtést igénylő számítógép-billentyűzet, sőt, az okostelefon használata is kiválthatja ezt a kellemetlen betegséget. A legjellemzőbb tünete a csukló és az ujjak merevsége, erős fájdalomérzet és az ujjak mozgatásakor hallott ropogásszerű hang. Enyhébb esetekben elegendő pihentetni, jegelni, de tanácsos orvoshoz fordulni vele, mert elhanyagolva hosszú ideig is elhúzódhat, a munkavégzést is akadályozhatja.

Egy kis egér-ergonómia

A számítógép-használat ártalmait csökkenteni lehet, ha a munkahelyén és otthon is figyel arra, milyen testhelyzetben végzi a munkát. Érdemes figyelembe venni az ergometriai szempontokat is, mert némi odafigyeléssel, a berendezés csekély változtatásával sok kellemetlenséget lehet megelőzni. Jó, ha a szék karfás, hogy az alkarját megtámaszthassa, a magasságát pedig úgy állítsa be a számítógépasztal előtt, hogy az asztal felülete ne legyen túl magasan. Az egér optimális helye - jobbkezeseknek - a billentyűzet jobb oldala mellett, a felhasználó középvonalához kicsit közelebb van, úgy, hogy használatához ne kelljen se a vállat, se a csuklót elfordítani. Ezért nem szerencsés az asztal alá csúsztatható keskeny billentyűzettartó használata, mert azon nincs hely a kar megtámasztására. Átlagos képernyőméret mellett a billentyűzetet kb. 30, az egeret kb. 25 cm-re ajánlatos tenni a felhasználótól.

Tippek a megelőzéshez

Manapság, sajnos, nem „divat” a munkaadóknál a munkavédelmi, egészségi szabályok, ajánlások betartása, de ha csak lehet, Ön próbáljon meg a saját munkaidejével úgy gazdálkodni, hogy beleférjen például óránként egy pár perces szünet. Rendszeresen álljon fel a gép mellől, mozgassa meg a tagjait, tegyen meg legalább néhány lépést (amit lehet, ne ülve végezzen, például a telefonálást). Ülés közben tartsa a hátát egyenesen, vállait húzza hátra, csípőjét kicsit döntse előre, időnként végezzen néhány vállkörzést.

Egérhasználat közben tartsa egyenesen a csuklóját, használjon olyan egeret, amely belesimul a tenyerébe. A legmodernebb technika (például az érintőképernyő illetve a beszédfelismerő szoftver használata) megkímélheti az állandó egérhasználattól, de addig is figyeljen a keze, csuklója egészségére: amikor csak lehet, pihentesse, tornáztassa a kezét, karját, tanuljon meg néhány alapvető lazítási és nyújtógyakorlatot, és naponta legalább félórát töltsön aktív mozgással.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.