Talán nem újdonság, hogy testünk kétharmada víz. Az már kevésbé ismert, hogy a különböző szerveink igencsak eltérő mértékben tartalmazzák, sőt az életkor mellett a nem és az elhízottság mértéke is befolyásolja a mennyiségét.

Átlagon felüli víztartalma van például az agynak (70%) és a tüdőnek (90%), de a vérnek is több mint négyötöde víz. Nem meglepő, hogy csontjaink ennél jóval kevesebb, mindössze 22% vizet tartalmaznak, az már inkább, hogy a testzsír mindössze egytized részét teszi ki víz.

Elmondható, hogy születésünk pillanatától folyamatosan „száradunk ki”, hiszen míg újszülöttként kb. 78%, addig öregkorban alig 60% ez az érték. Sőt, idős, elhízott hölgyek esetében 50% alá is mehet.

Ez a víz persze nemcsak testnedveink (pl. vér, emésztőenzimek, nyál, stb.) egyik komponense, hanem jelen van minden egyes sejtünkben, és természetesen igen jelentős volument képvisel az úgynevezett szövetközti térben is.

A különböző terekben elhelyezkedő víz „mozgását” bonyolult kémiai rendszerek szabályozzák, de szinte minden esetben összefüggésben van a folyadéktérben lévő, oldott molekulák, ionok arányával. Ezek közül akármelyik térből történik folyadékvesztés, az minden esetben súlyos következményekkel járhat. Ezért is nagyon fontos betegségek, különösen hányás-hasmenés esetén a megfelelő folyadékpótlás.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Megfelelő mennyiségű ivóvízzel evés nélkül akár egy hónapig is ki lehet bírni. Zsírtartalékkal rendelkezők kivételesen előnyben! De vajon mennyi ideig bírjuk ki alvás nélkül?

A kevés alvás már pár nap alatt extrém személyiségzavarokat és pszichológiai változásokat produkálhat. Eddig a leghosszabb alvás nélkül kibírt idő 11 nap volt, melynek során az illető végig ébren maradt, de a vizsgálat végén már akadozott a nyelve, agresszív lett, hallucinált, és sokszor nem is emlékezett arra, mit csinál. Nem véletlen, hogy az alvásmegvonás kegyetlen módszerét rendszeresen alkalmazták(zák?) vallatáskor…

Átlagos nap a műtőben: a sebész feszült figyelemmel dolgozik, minden idegszálával a feltárt területre koncentrál. Egyszer csak valaki véletlenül leejt egy műszert. Az éles hangra az operáló orvos szervezetében felszabaduló hormonok elérik a pupilla tágasságát befolyásoló idegsejteket. Mi történik ezután?

A keletkező ingerület gyorsan tovaterjed, és a másodperc töredéke alatt bekövetkezik a válaszreakció: az izmok összehúzódnak, a pupilla tágassága megváltozik, a szem fókuszpontja máshová tevődik át. Az orvos által addig élesen figyelt részlet hirtelen elhomályosul, a műtéti terület „tisztánlátása” pedig zavart szenved. A következmények pedig súlyosak lehetnek…

Hasonló problémával küzdenek még például a finomműszerészek is, s habár az általuk végzett munka ritkábban jár súlyos következménnyel, azért jócskán megnehezíti mindennapjukat ez az egyszerű biológiai reakció.

Természetesen ennek a folyamatnak is megvan a maga evolúciós története: a stressz (ami abban az esetben természetesen sokkal inkább egy kardfogú tigris támadását jelentette) hatására felszabaduló hormon tette lehetővé többek között , hogy a menekülő ősember tisztábban lássa  a távolabbi pontokat, s ezáltal gyorsabban, biztosabban meneküljön üldözője elől.

Alapesetben természetesen a fény mennyisége befolyásolja a pupilla nagyságát: kevés fény mellett a pupilla kitágul, s ezáltal több fény éri el a retinát. Erős fény esetén a pupilla összehúzódik, hogy csökkentse a szembe jutó fény mennyiségét.

Érdekes, hogy bár a két pupilla normális esetben azonos méretű és átmérőjük egyidejűleg változik, akár egészséges embernél is előfordulhat a két pupilla átmérőjének minimális különbözősége.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

A magyar mondavilág táltosokat látott azokban az újszülöttekben, akik foggal a szájukban születtek. Vajon mennyire gyakori ez a jelenség, és egyáltalán normálisnak tekinthető-e?

Ritkán ugyan, de két-háromezer esetből egyszer előfordul, hogy a szülést követően az édesanya meglepődve észleli a gyermekének szájában megbúvó kis fogat, fogakat. Ezek - többnyire alsó metszőfogak - megfelelnek az egyébként 5-6 hónapos korban áttörő tejfogaknak, de korai megjelenésük miatt nem tudnak elég stabilan elhelyezkedni, ezért elég hamar eljön értük a Fogtündér.

Problémát egyrészt azért okozhat, mert a baba véletlenül félrenyelheti, másrészt pedig a fog korai elvesztése miatt kialakuló helyhiány révén megnehezülhet a későbbi, maradandó fogak előbújása. Nyilván akkor is fogorvosi segítségre van szükség, ha a fogak akadályozzák a szoptatást.

Talán kevesen tudják, de fogaink már jóval a megszületésünk előtt elkezdenek kialakulni, a folyamat már a megtermékenyítést követő 5-6. héten megindul. A magzat 9-12 hetes korában megjelennek azok a fogrügyek, melyekből a későbbiekben fogaink lesznek. A pár hónapos korban áttörő tejfogak felett pedig már jelen vannak a későbbi maradó fogak fejlődésére szolgáló csíratelepek.

Mindez megmagyarázza a születéskor jelenlevő fogak esetét: ennek hátterében ugyanis legtöbbször az édesanyák terhesség alatti betegsége, lázas állapota, fertőzése állhat, mely a fogrügyek fejlődésének időpontjában hatott, s így adottá vált a lehetőség a fogfejlődés folyamatának megzavarására.

Mondavilágunknál maradva, táltos nem válhatott abból a gyermekből, aki a hetedik életéve előtt elvesztette ezt a veleszületett fogacskát. Fentiekből következően, nem élhet túl sok táltos közöttünk… Legnagyobb esélyük táltossá válni talán a bantu gyermekeknek lenne, hiszen – bizonyos statisztikák szerint - náluk fordul elő leggyakrabban a veleszületett fogazat.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Ezt is rosszul tudod…

Ha száz embert megkérdezünk arról, hány foktól beszélhetünk hőemelkedésről – kilencvenkilencen szinte kapásból rávágják: 37. Pedig, a hőmérő skáláján piros színnel jelölt érték korántsem biztos, hogy kóros!

Nagy általánosságban igaz, hogy az emberi testhőmérséklet 36.3 és 37.4 C fok között abszolút normálisnak mondható.  Ez természetesen a hónaljban mért értéket jelenti, köztudott ugyanis, hogy a szájüregben, vagy végbélben mért hő esetén a normál érték ennél kb. fél fokkal magasabb (ez utóbbi módszert használják pl. kis csecsemők testhőjének megállapítására).

Mi is az a láz?

Különböző behatásokra (leggyakrabban fertőzés kapcsán) a szervezetben felszabaduló ún. mediátor (hírvivő) molekulák mintegy „átállítják” a központi idegrendszer által vezérelt „termosztátunkat” egy magasabb értékre, s a megemelt értékhez testünk is alkalmazkodik: borzongás, libabőr jelentkezik. Eredményes lázcsillapatás esetén a termosztát „visszaállítódik” eredeti értékére, s ennek következtében fokozódik a hőleadás, ereink kitágulnak, izzadni kezdünk.

Mi számít láznak és miért veszélyes a láz?

Hogy ez az ún. normál érték kinél mennyi, az egyénenként változik. Van, akinek a normál testhőmérséklete 37,3 C, míg másnál ez már a láz előszobája, más néven hőemelkedés. 

Forró nyári napokon előfordulhat, hogy a nagy meleg miatt a normál testhőmérsékletünk kissé megemelkedik – ez jellemzőbben kisebb gyermekeknél fordul elő, akiknek még nem olyan fejlett a testhőt szabályozó rendszerük. A belső hő emelkedése azért lehet veszélyes, mert az adott szervezet nem ehhez van szokva, s a megváltozott hőmérséklet terhelheti a keringést, a légzést.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.