Az egyik legrégibb legenda az étrend és egészség kapcsolatáról a sárgarépa látásra gyakorolt állítólagos jótékony hatása. De van-e igazság a közkeletű hiedelem mögött?

A sárgarépa gazdag A-vitamin forrás, mely már magzat- és újszülött korban is kifejezetten fontos: a születést követően segít a sejtek egészségének fenntartásában, nélkülözhetetlen a csontok növekedéséhez és nem utolsó sorban hozzájárul a látás fejlődéséhez is.

Az A-vitamin felnőttkorban is hozzájárul a szem megfelelő működéséhez. Mindenekelőtt a retinában található fotoreceptorok pigmentjeinek van szükségük rá, melyek a látható fényt az agyba jutó idegi impulzussá alakítják. Az A-vitamin hiánya elsőként azokat a pigmenteket károsítja, melyek a gyenge fényviszonyok közötti látást teszik lehetővé, így a hiány korai szakaszában látászavar, közkeletű nevén farkasvakság következik be. A vitamin elhúzódó, hosszan tartó hiányakor az erős fényben való látás is károsodik, sőt, akár teljes vakság is előállhat.

A fejlődő országokban még manapság is sokan, elsősorban gyermekek szenvednek ennek a vitaminnak a hiányától. Ennek elsődleges oka az ő esetükben a nem megfelelő táplálkozás. Fejlett országokban, köztük Magyarországon viszont általában örökletes okokra vezethető vissza.

Ezek szerint tehát tényleg jobban látunk, ha sok répát eszünk?

Nem. A fentiek azt jelentik, hogy megfelelő A-vitamin bevitel esetén (melynek egy részét akár sárgarépával is biztosíthatjuk), elkerülhetjük a farkasvakságot. Fontos tudni azonban, hogy a látás élessége, pl. a rövidlátás nem javítható plusz A-vitamin bevitellel, mivel annak hátterében teljesen más okok állnak.

Felesleges tehát romló látás esetén A-vitamint szedni, mert túladagolása - főleg várandósok és a kisgyermekek számára - akár veszélyes is lehet. Kiegyensúlyozott étrend esetén egyébként is elegendő jut a szervezetbe. 100 ml pl. répalé már fedezi a napi szükségletet, de a répa mellett számos zöldség és gyümölcs, valamint az állati belsőségek, a tojás és a tejtermékek is tartalmazzák.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Ha év vége, akkor szilveszter, ha szilveszter, akkor alkohol, ha alkohol, akkor a máj is eszünkbe jut. Pedig nem csak ilyenkor kellene májunkra gondolni, ugyanis többször siet szervezetünk segítségére, mint hinnénk.

Az emberi test egyik legfőbb méregtelenítője a máj. Májunk – amellett, hogy az emésztésében kiemelkedő szerepet játszó epe termeléséért felelős – számos olyan enzimet működtet, amelyek alkalmasak arra, hogy a szervezetünkbe bejutott legkülönfélébb vegyi anyagok, mérgek átalakításával hatástalanítsa azokat.

Azt már kevesebben tudják, hogy a méregtelenítés mellett a máj nem kevés egyéb biológiai folyamatért is felelős: többek között, itt történik számos olyan, úgynevezett alvadási faktor és plazmafehérje termelődése, amelyek hiánya esetén kóros vérzékenység, akár életveszélyes vérzések is kialakulhatnak. Emellett a keringésben lévő, elöregedett vörösvértesteink jó része is itt kerül lebontásra, átalakításra.

Egyes kutatások szerint a máj által termelt különböző enzimek száma az ötszázat is elérheti!

Mindezek alapján érthető, miért olyan nagyon fontos májunk épségét megőrizni, egészségére vigyázni, és éppen ezért milyen fontos egy-egy igen jó buli során is megálljt parancsolni magunknak.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Könnyű rászokni, magas vérnyomást okoz, károsítja a szívet, túlpörgeti az agyat, és a gyomornak sem tesz jót. Nagyjából ezek a kávéval kapcsolatos leggyakoribb negatív sztereotípiák. Mi igaz belőlük?

A legújabb kutatások többsége nem igazolja a fentieket, sőt úgy tűnik, a pozitív hatások egyértelműen túlsúlyban vannak: a kávé kis mennyiségben (napi 1-2 csésze) kifejezetten jótékony hatással bír az idegrendszerre, segít elűzni a depressziót, és nem mellesleg kellemes hangulatot varázsol arra a néhány percre, ami fogyasztását övezi.

Egyetlen csésze kávé körülbelül 40-50 milligrammnyi koffeint tartalmaz, ami nagyjából ahhoz elég, hogy kávézás után kicsit felélénkülünk, mintha csak egy jó zuhanyt vettünk volna. Hatására könnyebben tudunk koncentrálni és a kreatív gondolatok is szárnyalnak.

Egyes vizsgálatok szerint ilyenkor izmaink is erősebbé válnak, összehúzódó-képességük fokozódása révén erőteljesebb tevékenységet is könnyebben tudunk elvégezni. Az elfogyasztott kávé a szervezet számos egyéb pontján fejti ki hatását, de fontos hangsúlyozni, hogy semmilyen hosszú távú egészségkárosító hatása nem ismert (természetesen, csak normál mennyiségben fogyasztva). Serkenti a tápcsatorna működését, a vesék kiválasztását, sőt, egyes belső elválasztású mirigyekre is hatást gyakorol.

A kávészemekből a pörkölés során csersav szabadul(hat) fel, amely – egyszerűen a sav természeténél fogva – az arra érzékenyeknél gyomorfájást okozhat. Ma már ennek a kiküszöbölésére is vannak technikák/készítmények, amely révén az érzékeny gyomrúak is fogyaszthatják ezt az ősidők óta ismert élvezeti szert.

A túlzásba vitt kávézásnak ugyanakkor számos, rövid- és hosszú távú mellékhatása is lehet: szapora szívdobogás, szédelgés, szorongásérzés, alvászavarok, depressziós tünetek súlyosbodása, hasmenés, gyomorsav túltermelődés, stb.

Éppen ezért, érdemes ez esetben is az arany középutat választani: a napi 1-2 csésze kávét okosan, lassan - és ha lehet - jó társaságban fogyasszuk el!

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Egyre többször hallani, hogy hasmenés esetén igyunk kólát, és hozzá együnk ropit vagy sósperecet, mert ezek segítenek helyreállítani a felborult folyamatokat – ez nem hangzik rosszul, de vajon igaz-e? Ahhoz, hogy ezt megtudjuk, tudnunk kell, mik azok az elektrolitok.

Mik az elektrolitok, és miért van rájuk szükség?

A felhorzsolt térd vagy a vérző könyök a szülőket két táborra osztja: vannak, akik ragtapaszért kiáltanak, és vannak, akik azt mondják, csak azt ne, a sebnek levegőre van szüksége a gyógyuláshoz. Kinek van igaza?

Bár évtizedek óta tartja magát az a nézet, hogy a seb a levegővel érintkezve gyorsabban gyógyul, mint ragtapasz alatt, ma már a szakemberek véleménye inkább az, hogy ez nem így van. Legalábbis közvetlenül a sérülés után nem. Ahhoz, hogy ezt belássuk, mindenekelőtt meg kell vizsgálnunk a sebgyógyulás folyamatát.

Horzsolásos balesetek során a bőr felső rétege - ami egyébként testünk első védelmi vonala a betegségek, fertőzések ellen – sérülést szenved. Percekkel azután, hogy ez megtörtént, már meg is kezdődik a gyógyulás folyamata, a véralvadás és a sebváladék termelődése. A seb nedvedzik. A sebváladék, amellett, hogy tápanyagot és antitesteket szállít a sebbe, egyúttal baktériumokat és elhalt sejtrészeket távolít el.

Amennyiben nem fedjük le ragtapasszal, a seb felszíne hamar kiszárad. Eközben a száraz réteg alatt egy nedves, baktériumokkal, szennyeződéssel és elhalt szövetekkel teli réteg alakul ki, ami nem tud elfolyni, így a tisztulási folyamat megakad. Ezzel szemben amennyiben a sebet ragtapasszal fedjük le, melyet rendszeresen cserélünk, akkor ezt a fertőzött réteget újra és újra eltávolítjuk, ami elősegíti a maradéktalan gyógyulást.

Egyszerűbb sérülések esetén tehát, amennyiben már nem vérzik a seb, fertőtlenítés után igenis jót tesz a ragtapasz. Ha pedig egy kis jódot teszünk a tapasz sebbel érintkező oldalára, akkor az kevésbé fog beleragadni a sebbe, így elkerülhetjük a levételkor a fájdalmat.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy amikor már nem nedvedzik a seb, akkor valóban levehetjük a tapaszt, ebben a stádiumban már tényleg segít a levegő.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.