Magyarország riasztó adatokkal szerepel azon a térképen, amely a világ országainak rákstatisztikáit hasonlítja össze. A legdöbbenetesebb, hogy a százezer főre számított rákbetegség okozta halálozásban dobogósok vagyunk: csak Mongólia van nálunk is rosszabb helyzetben.

A rákot gyakran tekintik a jólét betegségének, és valóban, számos gazdag országban ez a vezető halálok. Ugyanakkor a rákos haláleseteknek mintegy 70 százaléka az alacsony és közepes jövedelmű országokban történik, és az előrejelzések szerint a rák előfordulási gyakorisága a következő két évtizedben a legkevésbé fejlett országokban a duplájára fog nőni. Nemrégiben jelent meg az interneten a világ minden részére kiterjedő interaktív térkép http://globalcancermap.com/, amelyet böngészve döbbenetes adatokat találhatunk arról, hogy a daganatos megbetegedések mennyire sújtják a szegényebb országokat, köztük Magyarországot is. Van olyan rákfajta, amelyben világelsők vagyunk!

Lesújtó halálozási adatok

Rögtön az első, összesített adat elgondolkodtató: százezer lakosból Magyarországon átlagosan évente 282,9-nél diagnosztizálnak új daganatos megbetegedést. Mondhatnánk, hogy ezzel még a középmezőnybe tartozunk, hiszen például USA, Franciaország, Írország és Ausztrália területén ez az adat meghaladja a 300-at. Azonban egyáltalán nem mindegy, hogy a rákbetegek milyen arányban remélhetnek gyógyulást: míg a felsorolt fejlett országokban az éves rákhalálozás az újonnan diagnosztizáltaknak csupán a harmada, Magyarországon több mint a fele, százezer lakosból évente 166,1-et érint! Ebből a szempontból Azerbajdzsánnál, Uruguaynál is rosszabb helyzetben vagyunk, egyedül Mongóliában rosszabb a helyzet: ott 242,2 új diagnózis és 185,2 haláleset jut százezer emberre.

A szegény országokban több a női daganat

Az összesített adatok után néhány daganatfajta gyakorisági és halálozási adatát külön is megkereshetjük az interaktív térképen. A mellrák világszerte a nők leggyakoribb rákbetegsége. Az évente diagnosztizált új emlődaganatok számában a legfejlettebb országok vezetnek – nyilván a magasan szervezett szűrővizsgálatoknak köszönhetően. Éppen ezek teszik lehetővé, hogy korai, jól kezelhető stádiumban felismerjék a betegséget, és így a halálozási arány jóval kedvezőbb legyen. Kanadában például (százezer nőre vetítve) 83,2 esetben találnak emlődaganatot, a halálozás pedig 15,6. A legmagasabb arányú halálozás néhány különösen szegény országban van, például Afrikában, Latin-Amerikában és a Karib-térségben, ahol szűrővizsgálatok hiányában többnyire csak előrehaladott állapotban ismerik fel az elváltozást. (A szakértők felvetik a genetika szerepét is ebben, mivel az afrikai származású nőkben többször alakul ki az emlőrák agresszívabb formája.) Nigériában például 38,7 a diagnosztizált esetek aránya, míg a halálozás 22,8.

Magyarország adatai szerint a középmezőnyben foglal helyet: 56,8 új esetet találnak évente százezer lakosra számítva, és 18,6 a halálozási arány.

Hasonló a tapasztalat a méhnyakrákkal kapcsolatban is. Korábban a nők körében gyakori daganatos halálok volt például az Egyesült Államokban, míg mostanra a rákmegelőző állapotokat azonosítani képes teszteknek illetve a humán papillomavírus (HPV) elleni vakcinának köszönhetően a halálozási statisztika sokat javult. Az alacsonyabb jövedelmű országokban viszont, ahol a szűrővizsgálat ritka, továbbra is gyakori, halálos daganatfajta a méhnyakrák. Zambiában például 52,8 esetet találnak százezer nőre számítva, és 38,6-ot veszítenek el emiatt évente

Magyarországon 16,6 az új méhnyakrákos esetek és 5,6 az emiatti halálozás aránya.

Májrák: főbűnös a hepatitis, az alkohol és az aflatoxin

A májrákos esetek 85 százaléka a fejlődő országokban fordul elő. Az ázsiai országokban, például Mongóliában a sok (százezerből 94,4!) májrákos eset miatt az alkoholfogyasztás és a hepatitis B és C esetek nagy száma okolható. Nyugat-Afrikában (25,5) pedig az élelmiszereket szennyező, rákkeltő vegyületekben, így például a földimogyoróban lévő aflatoxinban keresik a májrák-esetek okát.

A magyarországi adatok viszonylag alacsonynak mondhatók, 3,7 új eset százezer lakosra számítva.

Tragikus világelsőség

A tüdőrák több embert öl meg világszerte, mint bármely más rákos megbetegedés. Első számú oka a dohányzás, ami nem azonnal fejti ki a hatását: akár harminc év is eltelhet a füstölés elkezdése és a tüdőrák kialakulása között. Így fordulhat elő, hogy ma is magas a tüdőrák előfordulása olyan országokban, mint például az Egyesült Államok, ahol az utóbbi években jelentősen csökkent a dohányzás. A fejlődő országokban, például Indonéziában éppen ellenkezőleg, egyre növekszik a dohányzók aránya, szakértők ezekben a térségekben a tüdőrákos esetek jelentős emelkedését prognosztizálják. Magyarországon egészen a legutóbbi időkig nem ért el jelentős eredményeket a dohányzás elleni kampány, sőt, a nők körében is egyre több cigaretta fogy. Új tüdőrák esetet évente százezer lakosból 52-nél diagnosztizálnak, 46 pedig az emiatti halálozás aránya. Ez azt jelenti, hogy évente egy nagyobb falu lakosságának megfelelő embert veszítünk el tüdőrákban. Mindkét adatban világelsők vagyunk: a felismert esetek számában az Amerikai Egyesült Államok és Lengyelország, Szerbia ugyan valamennyire közelíti a magyar adatot, de ott – talán a korábbi felismerés vagy a kezelés hatékonyabb volta miatt – a halálozás jóval kisebb arányú.

A prosztatarákot is a szűrés csökkentheti

A férfiak körében a második leggyakoribb rák világszerte a prosztata daganatos betegsége. Ezt a leggyakrabban a gazdag országokban diagnosztizálják a hatékony szűrésnek és a PSA teszteknek köszönhetően, viszont a legtöbb áldozatot az afrikaiak illetve az afro-amerikaiak körében szedi. Ők ugyanis genetikailag különösen fogékonyak a betegségre. Magyarországon sem ritka ez a rákfajta: százezer férfi közül 32,3-at érint, és 12,8-nak okozza a halálát évente.

Kelet-Ázsia átka

A gyomorrák a negyedik leggyakoribb daganatos betegség világszerte. Előfordulási gyakorisága különösen magas Kelet-Ázsiában. Ennek okát az ottani étkezési szokásokban, a sóval és ecettel tartósított élelmiszerekben keresik. A fejlődő országokban gyakran előforduló H. pylori baktérium-fertőzés is lehet a magas előfordulási arány hátterében. Ez a rákfajta Magyarországon nem kirívóan gyakori, de nem is ritka: százezer ember közül 10,4-nél fedezik fel évente, és 8,3 az emiatti halálozás aránya.

A legfontosabb adat

Végül érdemes böngészni egy kicsit ezen az interaktív térképen olyan szempontból is, hogy az adott térségben egy ma született gyermeknek összességében milyen életkilátásai vannak. A várható élettartam Japánban a legnagyobb, 83 év, és a legfejlettebb, leggazdagabb országokban alig marad el ettől: Kanadában, Franciaországban, Angliában és Ausztráliában 81, az USA-ban, Németországban, Ausztriában például 80 év adatik meg átlagosan. Közép-Európa ettől jócskán elmarad, Lengyelországban 76, Szlovákiában 75, Magyarországon 74 évre számíthatunk. Délebbre és keletebbre ez az adat többnyire romlik, a legrosszabbak a kilátásai annak, aki az életét Afrika középső vagy déli részén éli le. Itt, egyes országokban (elsősorban a szegénység, az éhezés, a rossz orvosi ellátottság és a nagy gyermekhalandóság miatt) például Kongóban, Mozambikban és a Közép-Afrikai Köztársaság területén az 50 évet sem éri el a születéskor várható élettartam.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Melyik egészségesebb életforma: a szingli-lét vagy a házasság? Lehet egyáltalán összefüggés a családi és az egészségi állapot között? Ha igen, férfiak vagy nők esetében befolyásolja inkább a jó közérzetet, a megbetegedések kockázatát?

Ez az egyik legrégibb társasági vitatéma. Pro és kontra akad példa örök tini férfiakra, kortalan bombázó szingli nőkre, na és persze testileg-lelkileg korán megöregedett feleségekre, vagy éppen az „elsárkányosodott” nejüktől szenvedő férjekre. Ugyanakkor ennek kapcsán lehet könnyes szemmel visszaemlékezni is a dédszülőkre, akik hatvan évi boldogság után egy napon mentek el... (A személyes indulatok torzító és az idő megszépítő hatását persze érdemes levonni ezekből a történetekből.) Nemcsak magánemberek kedvelik ezt a témát, érvelve saját álláspontjuk mellett, hanem jó hírű egyetemi kutatások is folynak arról, hogy a házasság illetve a tartós párkapcsolat mennyiben szolgálja az egészség megőrzését.

Védő és ártó kapcsolatok

Több kutatás egybehangzóan arra az eredményre jutott, hogy a boldog házasságnak egészségvédő hatása van. Egy harminc évre és tízezer férfira kiterjedő izraeli vizsgálat kimutatta például, hogy a kiegyensúlyozott házasságban élő férfiakat sokkal kevéssé fenyegetik az agyi katasztrófák, mint az egyedül vagy rossz kapcsolatban élő társaikat. A különbség 64 százalék volt!

Brit kutatók kilencezer köztisztviselő (férfi és nő) körében vizsgálódva a szívroham gyakorisága és a párkapcsolat minősége között fedeztek fel hasonló összefüggést: a 12 éves utánkövetés idején a rossz kapcsolatban élők között 34 százalékkal többször fordult elő szívprobléma.

A már kialakult betegségek esetében is érződik a jó kapcsolat védő hatása. Amerikában 127 ezer vastagbélrákos esetét vizsgálták meg, és megdöbbentő eredményről számoltak be: a házasságban élő betegek 14 százalékkal nagyobb arányban gyógyultak fel súlyos betegségükből, mint egyedülálló sorstársaik!

A kutatók az okokat keresve kiemelik a stresszhatás jelentőségét: egy feszültséggel teli kapcsolat emeli a vérnyomást, rontja az immunrendszer hatékonyságát, a visszatérő stressz így elősegítheti a szív- és más súlyos betegségek kialakulását, illetve nehezíti a felépülést. Egy jó kapcsolatban viszont sokkal kevesebb a magánéleti stressz, könnyebben kezelhető a külvilágból érkező feszültség is. Másrészt ha a házastársak figyelnek egymásra, akkor sokkal korábbi stádiumban képesek felfedezni a betegséget, amikor az még jóval hatékonyabban kezelhető. Nagyon fontos az is, hogy a beteg mennyi segítséget kap a párjától a kezelés idején.

Egészségvédő hatása tehát nem magának a házasságnak (és különösen nem az anyakönyvi kivonatnak) van, hanem csak a boldog, kiegyensúlyozott, és a stresszeket okosan kezelő, tartós, jó kapcsolatnak.

Mitől jó egy házasság?

Sokan, sokféleképpen próbálták már megfogalmazni, milyen a jó házasság és mitől az. Volt olyan felmérés, amely - több ezer, magát boldognak mondott párra kiterjedő vizsgálat alapján - számokban próbálta definiálni a jó házasság mikéntjét. Szerintük kell hetente hat csókolózás, két szeretkezés, két komolyabb beszélgetés, öt „szeretlek”, havi három éttermi vacsora, évi két közös utazás, kikapcsolódás, a mindennapokban pedig sok-sok egymásra figyelés, még több kompromisszum – ha mindez megvan, akkor a pár akár megengedhet magának heti egy veszekedést is. Hogy ez mennyire használható recept, ki-ki próbálja ki maga, ártani semmiképpen sem árthat!

Kísérletezni mindenképpen érdemes, hiszen életmódkutatók, szociológusok a hosszú élet egyik titkának tartják, ha sikerül egy igazán jó, harmonikus, támogató kapcsolatot kialakítani, és hosszú távra megőrizni.

A házasság feltételezett jó hatása persze erősen korlátozott: csak azoknál működik, akik a házasságkötéskor egészségesek voltak, és nem vonatkozik a természetes öregkori hanyatlásra sem.

Kellemetlen mellékhatás

Rossz hírünk is van, a boldog házasságnak van egy bosszantó, és az egészségre káros mellékhatása is: a házasélet nyugalma, kényelme, az érzelmi biztonság tudata gyakran jár súlygyarapodással. Több kutatás adatai bizonyítják, hogy a boldog házasságban élők hajlamosabbak a hízásra. Érdekesség, hogy ez elsősorban a férfiakra igaz, a nőkre pedig, épp ellenkezőleg, inkább egy stresszes, rossz házasság, vagy egy válás feszültsége hat ugyanígy.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Ősidők óta minden férfi arra vágyik, hogy a szexben fáradhatatlannak bizonyuljon. Ezzel a vággyal persze egyidős az elégedetlenség is – eleink kifogyhatatlan kreativitással találtak rá olykor a legelképesztőbb dolgokra, hogy javítsanak teljesítményükön…

Mióta a világ világ, keresik az emberek, mivel lehetne az életkor, a megszokás, a stressz és ezernyi más ok miatt kihunyó szenvedélyt felszítani, a férfiak teljesítőképességét, a nők orgazmuskészségét növelni. Már az ókori  kelet két erotikus tankönyve, a Káma Szutra és az Illatos Kert is foglalkozik a férfiak merevedési gondjaival, és azóta a megoldást keresve számos növényi, állati eredetű élelmiszernek, fűszernek  tulajdonítottak vágyserkentő, teljesítményfokozó hatást. A feljegyzések szerint nem egyszer egészen döbbenetes, sőt undort keltő szert is fogyasztottak e cél érdekében.

Aphrodité lábnyomában

A  szerelmi vágykeltőket afrodiziákumoknak nevezzük. Nevüket az ókori görög mitológiából,  Aphrodité, a szépség és a szerelem istennője után kapták, aki egyike az egyetemes mondakincs legsikeresebb csábítóinak: férje, a bumfordi kovácsisten mellett számos isteni és földi szeretőjén gyakorolhatta trükkjeit. A monda szerint  Aphrodité a tengerből született, egy kagylóból lépett elő. Valószínűleg ennek a  mondának köszönhető, hogy a tenger gyümölcseit, a kagylókat, a puhatestűeket, sőt a kagylók porrá tört héját is vágykeltő hatásúnak tartották évszázadokon át. Casanova például, aki híres volt a maga korában a szexuális teljesítményéről, képességeit az osztrigának tulajdonította, ezért legalább negyven darabot fogyasztott belőle naponta.

Más afrodiziákumok is fűződnek a szerelem istennőjéhez: a szárazföldön amerre járt Aphrodité, a monda szerint fűszeres illatú virágok (a menta, a mirtusz, a lótusz ) és gyümölcsök, például a legendás gránátalma termett a lába nyomán.  Ezek máig az erotikus hangulat kedvelt illatainak, kellékeinek számítanak.

Asszociatív formák

Vannak olyan növényi és állati eredetű afrodiziákumok is, amelyek valószínűleg a péniszre emlékeztető formájukkal keveredtek a csáberő gyanújába. Ilyen például a mandragóra, a gyömbér, a ginzenggyökér, a répa, a perui maca gyökér. Ezek közül a ginzenget a keleti orvoslásban életgyökérnek, fiatalító hatásúnak tartják, és máig természetes afrodiziákumként ismerik izomlazító, a vérkeringést serkentő hatása miatt.

Nagyon pechesek voltak évszázadokon keresztül azok az állatok, amelyeknek szarvát, agyarát potencianövelőnek hitték:  például az orrszarvút és az elefántot majdnem teljesen sikerült kipusztítani az orvvadászoknak, hogy agyartrófeáikat megszerezzék, és porrá törve, aranyárban  kínálják azoknak, akik a férfiasságukat akarták megfiatalítani velük.

Veszélyes nünüke

A csodaszernek kikiáltott szerek egy része orvosi szempontból szimplán hatástalan, másoknak lehet az általános erőnlétre, benne a potenciára is kedvező tulajdonsága, például magas vitamin- vagy ásványi anyagtartalma, immunerősítő, a vérkeringést frissítő, illetve hangulatjavító hatása miatt.  Akad azonban számos olyan ajzószer is , amely kifejezetten veszélyt jelent a fogyasztóira. Ilyen például az egyik legrégibb és leghatásosabbnak tartott serkentőszer, a nünükék családjába tartozó kőrisbogár kitinpáncélja, amelyet egyes helyeken, például Mexikóban szinte napjainkig alkalmaznak.  Az ebben lévő kantaridin ugyanis valóban kifejt bizonyos hatást a húgy- és ivarszervekre, de aki erre számít, az súlyos, életveszélyes mellékhatásokat (hólyag-, here- és vastagbélgyulladást) is kockáztat. Ebből az anyagból  30 mg már halálos adag egy felnőtt ember számára!

A hippik ajzószere

Nyugat-Afrika őserdejének benszülöttei a törzsi rituáléikhoz használták a „szerelemfa”, a johimbe (Pausinystalia johimbe) fa kérgének főzetét, mert ez hosszan tartó merevedést eredményezett, amire például  a napokig tartó férfiavató szertartásokon nagy szükségük volt. Európai telepesek a fa kérgét a XIX. század végén eljuttatták Európába, ahol egy hatékony alkaloidát, a  yohimbint vonták ki belőle. Azt tapasztalták, hogy ez a szer valóban afrodiziákum: megnöveli az erekciók és orgazmusok számát. Elsősorban a pszichés eredetű potenciazavarok esetén bizonyult hatásosnak, azonban a szervi eredetű impotencián nem tudott segíteni. A yohimbéhidrokloridból gyártott „szerelemdrazsék” igen népszerűek voltak, a hatvanas évek hippikolóniái pedig visszatértek az eredeti formához, és a fa kérgének főzetét fogyasztották. Ezt a szert máig felhasználják  potencianövelő készítményekben, azonban jó tudni, hogy sem természetes, sem alkaloida formájában nem ártalmatlan: a tartós erekció mellett görcsöket, szívműködési zavarokat, hallucinációkat, túladagolva légzésbénulást is okozhat. Kimutatták azt is, hogy akadályozza a szervezet természetes méregtelenítő rendszerét, így fogyasztása idején a szervezet védtelenebb bizonyos méreganyagokkal szemben.

Potencianövelők a konyhában

Nem kell messzire, egzotikus tájakra menni, az Európában mindennaposan használt élelmiszerek, fűszerek között is szép számmal vannak olyanok, amelyeknek több-kevesebb alappal potencianövelő hatást tulajdonítanak. Ilyen a tej, a vörösbor, a méz, a tojás, a csokoládé, a mogyoró, a kaviár, a legkülönbözőbb csírák és magok (az élet kezdetei), egyes belsőségek, a fűszerek közül pedig felsorolni is nehéz: a petrezselyem, a zeller, a koriander, a sáfrány, a fahéj, a szegfűszeg, a szerecsendió, a gyömbér, a hagymafélék.  Ezekben az a legjobb, hogy bár tudományosan nem sikerült egyértelműen bizonyítani a vágyserkentő, merevedést javító hatásukat, mégis bátran kísérletezhetünk velük. Annyi biztos, hogy egy vidám beszélgetés közbeni közös főzőcskézés, majd egy jól sikerült, tartalmas, fűszeres vacsora, egy-két pohár bor egészen jó indítása lehet egy kellemes éjszakának...

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Kevés olyan téma lehet, amiről több tévhit keringene, mint a rák. Mind a kiváltó okai, mind a kezelésének módja körül sok a köztudatban az ellenőrizetlen információ. Nem csoda, hiszen szinte minden családban akad egy-egy érintett, és aki akár csak egyetlen hozzátartozóján keresztül is átélte a betegség okozta aggodalmat, már úgy érzi, ért is hozzá.  

Ráadásul – ne szépítsük - az is táplálja a tudománytalan hiedelmeket, hogy aki fél, annak semmi sem drága azért, hogy megszabaduljon a félelmétől, és mindig akad, aki ebből képes üzletet csinálni...

Kezdjük a legalapvetőbb, egyben legfontosabb tévhittel: bár sokan úgy vélik, de a rák diagnózisa nem egyenlő a halálos ítélettel! Jó tudni, hogy a daganatos megbetegedések nagyobb része gyógyítható, különösen, ha sikerül korai stádiumban, áttétképződés előtt felismerni és megkezdeni a kezelését. Ezért nagyon fontos a szűrővizsgálatokon való rendszeres részvétel. A fatalista „ha így adódott, nincs mit tenni” típusú beletörődés nagyon veszélyes: igenis, a daganatos megbetegedések ellen lehet és kell is tenni!

Mindennapi rettegéseink: Mi minden okozhatja?

Számos dolog van a hétköznapi környezetünkben, amiről felmerült a rákkeltő hatás gyanúja. Hol fogkrémek, hol dezodorok, kozmetikumok, hol festékek, ragasztók, alumínium vagy műanyag edények, háztartási gépek kerülnek a feketelistára. A legtöbb esetben a szakértők kutatásokra támaszkodva megállapítják, hogy nincs összefüggés ezek használata és a daganatok kialakulása között, amit persze az összeesküvés-elméletek hívei nem fogadnak el. Ezek az elhúzódó viták remekül alkalmasak arra, hogy közben elfeledkezhessünk azokról a (saját életünkben is meglévő) életmódbeli hibákról, amelyekről tudható, hogy hozzájárulhatnak a megbetegedésekhez. Például nem ritka, hogy egy baráti társaság vacsora után, telefüstölt szobában, üres szeszes üvegek között arról vitatkozik, hogy a mikrosütő „kisugárzása” rákkeltő-e... Nehéz elfogadni, de statisztikai tény, hogy a daganatos megbetegedések kiváltó okai között a megváltoztathatatlan genetikai örökség mellett legnagyobb arányban bizony befolyásolható tényezők szerepelnek, így például a dohányzás, az alkohol, a mozgáshiány, az egyoldalú táplálkozás, az elhízás.

Kiket sújthat a rák?

Sok megalapozatlan félelem, vagy éppen hamis biztonságérzet övezi azt is, kiket fenyeget ez a kór. Bár van olyan daganatfajta, amely egy-egy korosztályt vagy csoportot nagyobb arányban érint (például a prosztatarák az idősebbek között gyakoribb), de ez sem kizáró ok, bármelyik korosztályban előfordulhat. Más példa: az emlőrákot sokan kizárólag az idősebb nők betegségének tartják, de ez is tévhit, hiszen az emlőrák fiatal nőket is veszélyeztet, és ha jóval ritkábban is, de férfiaknál is előfordul. Az egyéni kockázatot növeli, ha a családban, felmenő vagy oldalágon már előfordult daganatos megbetegedés, de ez sincs kőbe vésve, hiszen az életmódi tényezők, a környezeti hatások legalább olyan súllyal erősítik vagy épp gyengítik a rizikót, mint az öröklött hajlam.
 

Mivel előzhető meg?

Önfelmentő tévhit, hogy a rák olyan sorscsapás, amelyet nem lehet megelőzni. Valóban, van olyan rákfajta, amelynek kialakulását nem tudjuk befolyásolni, főleg, mert még az orvostudomány sem tudja pontosan, mi miatt jön létre. Ilyenek például egyes agydaganatok és a hererák. A legtöbb áldozatot szedő rákfajták, így a tüdő-, a szájüregi-, a gége-, a hólyag- és az emésztőszervi daganatok kockázata azonban jó eséllyel csökkenthető a dohányzás elhagyásával. A vastag- és béldaganatok pedig sokkal kevésbé sújtják azokat, akik kiegyensúlyozott, rost gazdag étrendet követnek. A máj- és a hasnyálmirigyrák rizikóját pedig az alkoholfogyasztás növeli. Általánosságban elmondható, hogy aki függőségektől mentesen él, kiegyensúlyozottan táplálkozik és mozgással az elhízást is elkerüli, ráadásul még a szűrővizsgálatokat is igénybe veszi, az a maga részéről mindent megtett a hatékony megelőzésért.
 

Szupertáplálékok márpedig nincsenek!

Időről időre felmerül egy-egy gyümölcs, zöldség, vagy egyéb táplálék, esetleg étrend kiegészítő neve, amelynek csodás rákmegelőző vagy gyógyító hatást tulajdonítanak. Ilyen összefüggésben volt már szó például a citromról, a spárgáról, a szőlőmagról, az eperről, a vitaminok közül a C-, a B-, az E-vitaminról, az ásványi anyagok közül a szelénről – a sor tetszés szerint folytatható. Rossz hírünk van: egyetlen táplálékról vagy kiegészítőről sem igazolódott, hogy gyógyítaná a rákot, vagyis nincs olyan csodaszer, amely egymaga feleslegessé tenné a megelőző óvatosságot illetve a szakszerű kezelést. A vitaminok, antioxidánsok ugyan kiemelten fontosak az egészség megőrzésében, az immunrendszer karbantartásában, de egyoldalú, túlzott alkalmazásuk ugyanúgy hiba, mint amilyen a teljes hiányuk lenne.
 

A rákgyógyítást is tévhitek övezik

Elképesztő tévhitek teremnek a különböző kezelési eljárások körül is. Hallottam olyan anyukáról, aki félt meglátogatni rákbeteg rokonát, nehogy az megfertőzze a kisgyermekét... Természetesen a rák nem fertőző, nem adható át, a daganatos sejtek csak saját szervezetükben aktívak. Az sem igaz, hogy a besugárzásos kezelés során a beteg maga is radioaktívvá, sugárforrássá válik. Egyedül abban a (ritkább) esetben van helye némi óvatosságnak, ha a sugárkezelést a beteg belső, a daganat közelében elhelyezett izotópkapszula útján kapja. Sok tévhit övezi a kemoterápiát is, ezek indokolatlanul felerősítik az ettől való szorongást a betegekben. Ahány beteg, annyiféle elváltozás és annyiféle a kemoterápiás kezelés is. Így bár valóban számolni kell kellemetlen mellékhatásokkal, de ezek nem egyforma mértékben jelentkeznek az egyes betegeknél, és a terápia pozitív hatása általában sokkal nagyobb a negatívumoknál.
 

Meg kell említeni még egy nagyon gyakori, és nagyon veszélyes tévhitet. Mindenki találkozhatott olyan vélekedéssel, hogy „mivel a daganatok nagy része pszichés eredetű, így azok elsősorban pozitív hozzáállással gyógyíthatók”. Ez az erősen ezoterikus ízű vélekedés egyrészt nem igaz - a lelki traumák, az elszenvedett stressz legfeljebb az immunrendszer gyengítésével járul hozzá a daganatok kialakulásához, így a pozitív hozzáállás is csak segítheti, de nem helyettesítheti a kezelést -, másrészt az efajta biztatás sokat árthat azzal, ha a betegnek az orvosokba, a terápiákba vetett bizalmát megingatja.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Michael Schumacher balesete és a javában tartó síszezon ráirányította a figyelmet a téli sportsérülések megelőzésének fontosságára. Jó tudni, hogy szakszerű felkészüléssel, néhány fontos szabály betartásával és megfelelő felszereléssel jelentősen csökkenthető a balesetveszély.

Hogyan készüljünk fel?

A síelés komoly fizikai igénybevételt jelent, főleg azok számára, akik évközben kevesebbet sportolnak és idejük javarészét irodában, ülőmunkával töltik. Nem elég tehát néhány nappal a sítúra előtt elkezdeni mozogni! Az optimális fizikai állóképesség elérése természetesen alapkövetelmény, de ezen kívül érdemes olyan készségeket is továbbfejlesztenünk (egyensúlyérzék, reakció-gyorsaság, koncentráció), melyek segítenek abban, hogy balesetmentesen érjünk haza a téli üdülésből. Ezekhez nem kell feltétlenül személyi edzőt fogadnunk: otthon, akár házimunka közben is gyakorolhatjuk pl. a fél-lábon állást, de a tánc is kiválóan fejleszti az egyensúly- és ritmusérzéket, csakúgy, mint a ping-pong, amellyel egyben figyelem-összpontosítási képességünket is javíthatjuk. Valószínűleg így sem fogjuk megúszni a kisebb–nagyobb borulásokat, de bizonyos fokig még az esés is tanulható, célszerű ezt is gyakorolni.

A sípályán

Ha már a sípályán vagyunk, fokozottan ügyeljünk a bemelegítésre. Ajánlott rövid, ritmikus nyújtógyakorlatokat végezni mielőtt leindulunk. Magától értetődik, hogy a tudásunknak és edzettségi állapotunknak megfelelő pályát válasszunk. A statisztikák szerint érdekes módon nem az első napokban történik a legtöbb baleset, hanem a 2-4. nap között, amikor már fáradtabbak vagyunk, gyakran izomlázzal, esetleg megfázással küszködünk. Érdemes ezért szünnapokat beiktatni, amikor inkább sétálunk, kirándulunk vagy szaunázunk.

Meglepően gyakran okoz balesetet, hogy sokan betegen síelnek, amit a nem megfelelő öltözék is előidézhet – ez megelőzhető, ha rétegesen öltözködünk. Sok problémát idéz elő az alkoholfogyasztás is, ami természetesen szigorúan tilos síeléskor, nemcsak azért, mert csökken a reakcióidő, hanem mert ezzel fordítottan arányosan nő az önbizalom is...

A sípályáknak megvannak a maguk írott és íratlan szabályai, ezeket mindenképpen tartsuk szem előtt. A Nemzetközi Síszövetség (FIS) által meghatározott 10 magatartási szabály a lesiklópályákon törvényerejű előírásnak tekintendő.

Milyen a jó felszerelés?

A biztonság szempontjából rengeteg múlik a felszerelésünkön, melyet indulás előtt mindenképpen ellenőriztessünk szakemberrel.

Hagyományos sílécekkel történő lesiklás esetén a térdsérülések a leggyakoribbak, snowboard baleseteknél viszont kar- és gerincsérülések fordulnak elő inkább. Ma már nagyon jó minőségű védőfelszerelések (ún. protektorok) kaphatók, melyek a vállat, a térdet, a könyököt és a gerincet védik.

A legveszélyesebbek a fejet ill. a koponyát érő sérülések, ezért ma már sok helyen kötelező a sisak viselése. Ennek kiválasztására fordítsuk a lehető legnagyobb hangsúlyt, különösen gyermekek esetében.

A legfontosabb szempontok:

* a sisak jól illeszkedjen a fejre, különben nem sokat ér (érdemes a síszemüveggel együtt felpróbálni)
* fontos, hogy ne akadályozza a látást és a hallást
* figyelni kell a súlyra és a szellőzésre is
* ügyeljünk rá, hogy a pántokat kesztyűben is ki-és be lehessen kapcsolni
* 3-5 évente cseréljük le is, annyi idő alatt az UV-sugárzás károsítja a műanyagot
* baleset után mindenképpen cseréljük le, akkor is, ha nem látunk rajta sérülést
* a biciklisisak nem megfelelő síeléshez!
* ellenőrizzük a CE-jelzést, ez igazolja, hogy megfelel az európai szabványoknak

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.