Ősidők óta minden férfi arra vágyik, hogy a szexben fáradhatatlannak bizonyuljon. Ezzel a vággyal persze egyidős az elégedetlenség is – eleink kifogyhatatlan kreativitással találtak rá olykor a legelképesztőbb dolgokra, hogy javítsanak teljesítményükön…

Mióta a világ világ, keresik az emberek, mivel lehetne az életkor, a megszokás, a stressz és ezernyi más ok miatt kihunyó szenvedélyt felszítani, a férfiak teljesítőképességét, a nők orgazmuskészségét növelni. Már az ókori  kelet két erotikus tankönyve, a Káma Szutra és az Illatos Kert is foglalkozik a férfiak merevedési gondjaival, és azóta a megoldást keresve számos növényi, állati eredetű élelmiszernek, fűszernek  tulajdonítottak vágyserkentő, teljesítményfokozó hatást. A feljegyzések szerint nem egyszer egészen döbbenetes, sőt undort keltő szert is fogyasztottak e cél érdekében.

Aphrodité lábnyomában

A  szerelmi vágykeltőket afrodiziákumoknak nevezzük. Nevüket az ókori görög mitológiából,  Aphrodité, a szépség és a szerelem istennője után kapták, aki egyike az egyetemes mondakincs legsikeresebb csábítóinak: férje, a bumfordi kovácsisten mellett számos isteni és földi szeretőjén gyakorolhatta trükkjeit. A monda szerint  Aphrodité a tengerből született, egy kagylóból lépett elő. Valószínűleg ennek a  mondának köszönhető, hogy a tenger gyümölcseit, a kagylókat, a puhatestűeket, sőt a kagylók porrá tört héját is vágykeltő hatásúnak tartották évszázadokon át. Casanova például, aki híres volt a maga korában a szexuális teljesítményéről, képességeit az osztrigának tulajdonította, ezért legalább negyven darabot fogyasztott belőle naponta.

Más afrodiziákumok is fűződnek a szerelem istennőjéhez: a szárazföldön amerre járt Aphrodité, a monda szerint fűszeres illatú virágok (a menta, a mirtusz, a lótusz ) és gyümölcsök, például a legendás gránátalma termett a lába nyomán.  Ezek máig az erotikus hangulat kedvelt illatainak, kellékeinek számítanak.

Asszociatív formák

Vannak olyan növényi és állati eredetű afrodiziákumok is, amelyek valószínűleg a péniszre emlékeztető formájukkal keveredtek a csáberő gyanújába. Ilyen például a mandragóra, a gyömbér, a ginzenggyökér, a répa, a perui maca gyökér. Ezek közül a ginzenget a keleti orvoslásban életgyökérnek, fiatalító hatásúnak tartják, és máig természetes afrodiziákumként ismerik izomlazító, a vérkeringést serkentő hatása miatt.

Nagyon pechesek voltak évszázadokon keresztül azok az állatok, amelyeknek szarvát, agyarát potencianövelőnek hitték:  például az orrszarvút és az elefántot majdnem teljesen sikerült kipusztítani az orvvadászoknak, hogy agyartrófeáikat megszerezzék, és porrá törve, aranyárban  kínálják azoknak, akik a férfiasságukat akarták megfiatalítani velük.

Veszélyes nünüke

A csodaszernek kikiáltott szerek egy része orvosi szempontból szimplán hatástalan, másoknak lehet az általános erőnlétre, benne a potenciára is kedvező tulajdonsága, például magas vitamin- vagy ásványi anyagtartalma, immunerősítő, a vérkeringést frissítő, illetve hangulatjavító hatása miatt.  Akad azonban számos olyan ajzószer is , amely kifejezetten veszélyt jelent a fogyasztóira. Ilyen például az egyik legrégibb és leghatásosabbnak tartott serkentőszer, a nünükék családjába tartozó kőrisbogár kitinpáncélja, amelyet egyes helyeken, például Mexikóban szinte napjainkig alkalmaznak.  Az ebben lévő kantaridin ugyanis valóban kifejt bizonyos hatást a húgy- és ivarszervekre, de aki erre számít, az súlyos, életveszélyes mellékhatásokat (hólyag-, here- és vastagbélgyulladást) is kockáztat. Ebből az anyagból  30 mg már halálos adag egy felnőtt ember számára!

A hippik ajzószere

Nyugat-Afrika őserdejének benszülöttei a törzsi rituáléikhoz használták a „szerelemfa”, a johimbe (Pausinystalia johimbe) fa kérgének főzetét, mert ez hosszan tartó merevedést eredményezett, amire például  a napokig tartó férfiavató szertartásokon nagy szükségük volt. Európai telepesek a fa kérgét a XIX. század végén eljuttatták Európába, ahol egy hatékony alkaloidát, a  yohimbint vonták ki belőle. Azt tapasztalták, hogy ez a szer valóban afrodiziákum: megnöveli az erekciók és orgazmusok számát. Elsősorban a pszichés eredetű potenciazavarok esetén bizonyult hatásosnak, azonban a szervi eredetű impotencián nem tudott segíteni. A yohimbéhidrokloridból gyártott „szerelemdrazsék” igen népszerűek voltak, a hatvanas évek hippikolóniái pedig visszatértek az eredeti formához, és a fa kérgének főzetét fogyasztották. Ezt a szert máig felhasználják  potencianövelő készítményekben, azonban jó tudni, hogy sem természetes, sem alkaloida formájában nem ártalmatlan: a tartós erekció mellett görcsöket, szívműködési zavarokat, hallucinációkat, túladagolva légzésbénulást is okozhat. Kimutatták azt is, hogy akadályozza a szervezet természetes méregtelenítő rendszerét, így fogyasztása idején a szervezet védtelenebb bizonyos méreganyagokkal szemben.

Potencianövelők a konyhában

Nem kell messzire, egzotikus tájakra menni, az Európában mindennaposan használt élelmiszerek, fűszerek között is szép számmal vannak olyanok, amelyeknek több-kevesebb alappal potencianövelő hatást tulajdonítanak. Ilyen a tej, a vörösbor, a méz, a tojás, a csokoládé, a mogyoró, a kaviár, a legkülönbözőbb csírák és magok (az élet kezdetei), egyes belsőségek, a fűszerek közül pedig felsorolni is nehéz: a petrezselyem, a zeller, a koriander, a sáfrány, a fahéj, a szegfűszeg, a szerecsendió, a gyömbér, a hagymafélék.  Ezekben az a legjobb, hogy bár tudományosan nem sikerült egyértelműen bizonyítani a vágyserkentő, merevedést javító hatásukat, mégis bátran kísérletezhetünk velük. Annyi biztos, hogy egy vidám beszélgetés közbeni közös főzőcskézés, majd egy jól sikerült, tartalmas, fűszeres vacsora, egy-két pohár bor egészen jó indítása lehet egy kellemes éjszakának...

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.