Heteken át könnyezik a szeme, folyik az orra, időnként alig kap levegőt? Valószínűleg Ön is egyike annak a mintegy kétmillió peches embernek, akik Magyarországon a szezonális allergiás rhinitisztől, közismert nevén a szénanáthától szenvednek. A legrosszabb talán azoknak, akik a parlagfű pollenjére allergiásak, hiszen ez a leghosszabb virágzási idejű és a legagresszívabb allergének közé tartozik.


 
Azt a tünetegyüttest, amelyet allergiának ismerünk, tulajdonképpen az immunrendszerünk hiperaktivitása váltja ki. Ilyenkor a szervezet védelmi rendszere betolakodóként ismer fel egy valójában ártalmatlan anyagot, és heves reakcióba kezd a kiirtására, miközben hisztamin és más olyan anyagok termelődnek, amelyek irritálják a légzőrendszer és a szem nyálkahártyáit.

Az allergia tüneteinek megjelenése és intenzitása az azt kiváltó allergén anyagtól és az érintett szervezetének reakciójától, öröklött hajlamtól is függ. Allergén anyag sokféle van, a házipor atkáitól a penészgombán keresztül egyes élelmiszerekig, de a legtöbb esetben a növények virágpora, pollenjei okoznak allergiát. Ez a szénanátha, orvosi nevén az ún. szezonális allergiás rhinitisz az adott növény virágzási idejéhez kapcsolódik. Ilyenkor elsősorban a felső légutak és a szem nyálkahártyája irritált, így az orrnyálkahártya-duzzanat, -gyulladás, az orrfolyás, orrdugulás és a könnyezés a fő tünet, de nem ritka az alsóbb légutak, a hörgők is érintettsége sem.

A szénanátha név arra utal, hogy ennek a kellemetlenségnek a fő szezonja a szénabetakarítás idején, a nyári hónapokban van. Annyi igazság van ebben, hogy tényleg rengetegen szenvednek tőle a pázsitfűfélék (például az angolperje, a lándzsás útifű), a gabonafélék, és a gyomnövények (például a csalán, a fekete üröm, parlagfű) virágzása idején, és ezek pollenjeit a lekaszált, megszárított széna is őrzi.

Teherszállító hajók potyautasa
A legagresszívabb, legrettegettebb allergén a parlagfű, az Ambrosia artemisiifolia pollenje. Botanikus gyűjtő a feljegyzések szerint először 1860 őszén, Hamburg közelében, egy krumpliföldön találkozott először ezzel az Európában addig ismeretlen növénnyel. Először azt hitte, a fekete ürömnek egy válfaja, később derült ki, hogy Észak-Amerikából, valószínűleg hajón kerülhetett be Németországba. Nagyobb mennyiségben az első világháború utáni, gyommagvakkal szennyezett vetőmagszállítmányokkal érkezett. A múlt század második felében terjedt el egész Európában. Valódi biológiai bombának bizonyult, hiszen mára már szinte az egész kontinens fertőzött vele. Allergia szempontjából sokáig belterjes amerikai problémának tartották, de most már az allergiára hajlamosak Európában is retteghetnek tőle mindenütt, hiszen a közvetlen tengerpartok, a legészakibb területek és a hegyvidékek kivételével egyre több helyen találkozhatnak vele.

Horgas karmocskák
A parlagfű elleni irtóhadjáratot nehezíti, hogy ez az egyéves gyomnövény rendkívül szívós és szapora. Nincs az a törmelékes, sivár talaj, amelyen meg ne élne, a hidegebb éghajlathoz is alkalmazkodott, azonnal megtelepszik az építkezési törmelékek között, az útépítések menti frissen bolygatott talajon, a vasúti töltések nyers agyagában is. Egyetlen tő akár több tízezer magot is nevelhet, amelyek akár hatvan évig is csíraképesek maradnak a földben, ráadásul ezen a kontinensen kártevője sincs, semmi sem állítja meg a terjedését. Egy-másfél méter magasra nő, fészkes virágzata a felső hajtásainak végén július közepén kezd virágozni, és gyakorlatilag szeptember végéig mindig vannak virágos hajtásai, amelyek elképesztő mennyiségben, milliószám ontják a polleneket. Ezek azért számítanak a különösen agresszív allergének közé, mert a gömb alakú pollenek felülete nem sima, hanem mikroszkopikus horgocskák nyúlnak ki belőle, amelyekbe beleragadhatnak a levegő szennyeződései, és ha felsértik a nyálkahártyákat, fokozzák azok irritációját. Kis mérete miatt pedig a pollen mélyen lejut a tüdő hörgőibe is, így különösen súlyos, makacs tüneteket okozhat. 
  
Összefogás nélkül nem megy!
A szél a virágport akár száz kilométer távolságra is elviszi, így azok is szenvedhetnek az allergiától, akik saját környezetükben az utolsó szálig kiirtják a parlagfűtöveket. A probléma nagyságát jelzi, hogy Magyarországon közel kétmillióra, Németországban nyolcmillióra becsülik a parlagfű- allergiások számát.
A parlagfű nehéz ellenfél, ellene széleskörű közösségi összefogásra van szükség. Több országban - nálunk is - rendelettel kötelezik a kert- és szántóföld-tulajdonosokat a parlagfű irtására, az autópályák, vasutak mentén kaszáltatják a rézsűt, és szigorúan ellenőrzik a vetőmagok és a madáreledelek minőségét, gyommagmentességét is. Legjobb lenne virágzás előtt megsemmisíteni a növényt, gyökerestől kiirtani, mivel a kaszálás után az alsó hajtások néhány hét alatt újra eljutnak a virágzásig is. Az erősen fertőzött területekről (sajnos, Magyarország is ilyen) fizikai módszerekkel szinte lehetetlen kiirtani a parlagfüvet, hiszen a talajban máris akár több évtizedre elegendő mag várja a csírázást.

Keresik a parlagfű természetes ellenségét
A tudomány a természethez fordult segítségért: elkezdődött a kutatás a növény eredeti élőhelyein, milyen természetes ellensége, élősködője van a parlagfűnek. Észak-Amerikában két olyan bogarat találtak, amelyek kizárólag parlagfűvel táplálkoznak. A Zygogramma suturalis és az Ophraella communa levélbogaraknak még magyar neve sincs. A Zygogramma bogarakkal több európai országban és Kínában is folytak sikeres kísérletek, de áttörést nem sikerült elérni, mert a bogár túl lassúnak bizonyult, alig repül, lassan terjed. Az Ophraella hatékonyabbnak ígérkezett, de ettől meg a napraforgó-termelők féltik a telepeiket. Nagy mennyiségben alkalmazni ezt a biológiai fegyvert csak akkor szabad, ha meggyőződnek arról, hogy kizárólag a gyomnövényeket pusztítja.

Vannak olyan kutatások is, amelyek a parlagfű gombabetegségeit keresik, de természetesen ezeknek a rozsda-, üszög- és lisztharmatgombáknak a bevetése is csak akkor lehetséges, ha biztosak lehetnek abban, hogy semmilyen más növényi kultúrára nem jelentenek veszélyt. Addig azonban nem marad más, mint a kapa és a kasza, a következetes irtás, az is megfelelő óvatossággal: virágzás előtt végezve, lehetőleg védőmaszkban és kesztyűben, tövestől kiemelve a földből a növényt.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Mindenki másként izzad: van, akiről normál körülmények között is folyik a víz, másnak a harminc fokos hőségben sincs  ilyen gondja. Testünk fizikai hűtőrendszere, a verejtékezés nehezen befolyásolható, de azért akad néhány stratégia ezzel kapcsolatban.

Az izzadás elengedhetetlen az emberi szervezet számára, mivel a párolgásból származó hűtés védi a szervezetet a túlmelegedéstől. Ez a hűtési rendszer automatikusan elindul, ha a testhőmérséklet túllépi a 37 Celsius-fokot. A párolgáshoz szükséges folyadékot a bőr pórusaihoz csatlakozó verejtékmirigyek termelik, amelyek működését a központi idegrendszer szabályozza. Az emberi testen, a bőrfelületen több millió verejtékmirigy van, a legsűrűbben a tenyéren, a talpon és a hónalj területén, itt egy négyzetcentiméteren 500-700 is található. A termelődő verejték mennyisége egy felnőtt ember esetében körülbelül egy liter naponta, de extrém körülmények között ennél jóval több is lehet.

A mirigyeknek két típusa van. Az ekrin mirigyek a bőrfelület minden részén megtalálhatóak, feladatuk a test hőszabályozása, illetve a bőrt védő savköpeny fenntartása. A külső hőmérséklet emelkedésével együtt illetve nagyobb fizikai erőkifejtés során fokozzák működésüket. Az általuk termelt verejték vízszerű, színtelen, szagtalan, enyhén sós ízű, kissé savas kémhatású. Legnagyobb része víz, de ásványi anyagokat, fehérjéket és enzimeket is tartalmaz. A másik típusú, ún. apokrin mirigyek csak a test bizonyos pontjain, a hónaljban és a nemi szervek környékén találhatóak, és az általuk termelt verejték más összetételű, sűrűbb, tejszerűbb és illatanyagokat is tartalmaz. Ennek mennyisége nem a hőmérséklettől függ, inkább lelki és fizikai stressz hatására fokozódik.

A sajtszag forrása

A "hűtőfolyadék” kezdetben szagtalan, a kellemetlen szagot  leginkább olyan baktériumok bomlása okozza, amelyek elpusztulnak a bőr felszínén kialakuló sós-savas közegben. Ahol ugyanis az izzadság nem tud elpárologni (például a hónalj és a nemi szervek területén) ott a zárt, meleg és párás környezetben elszaporodnak a baktériumok, amelyek számára az apokrin mirigyek váladéka bőséges tápanyagot is biztosít. A baktériumok különböző savakat, például tejsavat termelnek, az apokrin verejték pedig illatanyagokat is tartalmaz, köztük például a sajtszagra emlékeztető illatú butándiont és a kellemetlen szagú 3-metil-2-hexénsavat, amelyek együtt adják a jellegzetes izzadságszagot.

Mindenki másként  izzad

A férfiak általában jobban izzadnak a nőknél, és egyébként is nagy egyéni eltérések vannak, akár ugyanazon körülmények között is. A verejtékmirigyek működését szabályozó központi idegrendszer irányításában is lehet eltérés, de ezen kívül a termelődő verejték mennyiségét befolyásolja a genetikai hajlam, a hormonháztartás, az esetleges betegségek is. A verejték szaga pedig egyénenként szintén eltérő: nemcsak az illető tisztálkodási szokásaitól függ, hanem a kibocsátó egészségi állapotától, az általa szedett gyógyszerektől, a hormonháztartásától (nőknél a menstruációs ciklustól), a táplálkozástól, még a pszichés helyzetétől is. Nem mítosz, hanem tudományos tény például, hogy a kutyák érzékeny orra megérzi a velük szemben álló emberről, ha fél, hiszen a szorongás, a félelem a jellegzetes szagot adó apokrin mirigyek termelését indítja be.

Mielőtt kellemetlenné válna

Hogyan kerülhetjük el a kellemetlen izzadást? Először is vigyázni kell a hirtelen, rövid kimelegedésekkel, mivel például egy buszhoz való mégoly rövid sprintelés után is időbe telik, míg az agy leállítja a „hűtőrendszer” működését, a fokozott verejtéktermelést.

A táplálkozás is befolyásolja az izzadást, hiszen az erősen fűszeres ételek, a kávé és az alkohol növelheti a hőtermelést és szervezetben, így fokozza a verejtékezést is. Ráadásul ezek a verejték szagát is befolyásolhatják.

A stressz miatti izzadást tudatos lazító technikákkal, elegendő pihenéssel, feszültséglevezető mozgással, jógával lehet csökkenteni.

A friss verejtéknek nincs kellemetlen szaga, csak később alakul ki. Ezért igyekezni kell mielőbb eltávolítani a bőrfelszínről, felitatni nedvszívó hintőporral, vagy jól szellőző, természetes anyagokból készülő, gyakran váltott ruházattal. Természetesen sok múlik a személyes higiénián is: a gyakori meleg vizes, szappanos, vagy antiszeptikus hatású mosdókrémes lemosás eltávolítja az esetleges pangó verejtéket, nem engedi megtelepedni  a baktériumokat a hajlatokban sem.

Ma már a legtöbb nő és igen sok férfi számára magától értetődő a hónaljszőrzet leborotválása. Ez is segít a kellemetlen testszag elkerülésében, mert csökken az a  felület, ahol megtelepedhetnek a mirigyváladékon a baktériumok. A hónaljszőrzetnek azonban volt funkciója: elősegítette a párolgást és eltávolította egymástól az összehajló bőrfelületeket. Ha tehát borotválják, utána gondoskodni kell izzadságcsökkentő dezodor vagy a bőrt szárító hintőpor alkalmazásáról. 

Izzadásgátlók, szagcsökkentők

Vita van arról is, szabad-e az izzadást gátolni. Nos, természetesen az izzadásra mind a hűtés, mind a szervezet méregtelenítése szempontjából életfontosságú szükségünk van, de azért a legzavaróbb helyen, a hónaljban mégis lehet csökkenteni, hiszen itt a testünk mintegy hárommilliónyi verejtékmirigyének legfeljebb egy százaléka található.

Akinek az erős lábizzadás okoz kellemetlenséget, az hideg vizes, vagy váltott, hideg-meleg vizes lábfürdőkkel „tornáztathatja” lábfejének pórusait. Mindig csak jól szellőző bőrcipőt, nedvszívó, természetes anyagú zoknit viseljen, lábbujjainak közét és magát a cipő belsejét is kezelje izzadásgátló spray-vel, és akár naponta többször is váltson zoknit.

Az izzadáscsökkentő szerek egy része alumíniumsókat tartalmaz, amelyek hatékonyan, mintegy felére csökkentik az izzadást, viszont felmerült annak a gyanúja, hogy hosszabb távon egészségkárosító hatásúak, növelik az emlőrák kockázatát. Bár a vita még tart ezzel kapcsolatban, de biztonságosabb kerülni az alumínium-származékokat tartalmazó izzadáscsökkentő szereket. A  dezodorok nem a verejték mennyiségét, csak annak kellemetlen szagát csökkentik. Antiszeptikus hatóanyagaik akadályozzák a baktériumok szaporodását, az illatanyagaik pedig elfedik az esetleges kellemetlen izzadságszagot. Mind az izzadásgátlók, mind a dezodorok használatakor tanácsos  figyelni arra, hogy csak a tisztálkodás után teljesen megszárított és sérülésmentes bőrfelületre alkalmazzák.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Minden évszakban előfordul a heves torokfájás, amikor a nyelés is fájdalmas, mintha tüzes gombóc lenne  a torkunkban. Ilyenkor változatos házi praktikák kerülnek elő, amelyek között vannak egészen elképesztőek és olyanok is, amelyek egymásnak homlokegyenest ellentmondanak.

A torokgyulladás nemcsak a tél végi nagy vírusinvázió idején kínozhat, hanem a legforróbb nyárban is elérhet bárkit. Elég hozzá egy rosszul beállított vagy ki nem tisztított klíma, vagy egy gyorsan felhajtott jeges üdítő, belapátolt fagyi, hogy a nyáron is kerengő vírusokról ne is beszéljünk. Torokfájás, köhögés, rekedt hang, gyulladt mandulák – ha úgy ítéljük meg, hogy ezzel még nem kell orvoshoz menni, előkerülnek a háziszerek, nagyanyáink évszázados tanácsai a kellemetlenségek enyhítésére. Ez az a pont, amikor nehéz okosnak lenni, hiszen az egyik bölcs tanács ezt mondja, a másik épp az ellenkezőjét.

Hideg vagy meleg?

Legtöbben legelőször is egy jó forró citromos teát javasolnak a fájós torkúaknak, más szerint épp a hűvös limonádé teszi a legjobbat, és olyan is akad, aki gyermekkori mandulaműtétjére emlékezve egyenesen a vaníliafagyit javasolja.

Nincs egyetértés a külsőleges „kezelésben” sem: van, aki nyári melegben is egy meleg sálba bugyolálja ilyenkor a torkát, és hallottunk már olyat is, aki meggyőződéssel állította, hogy a nyakára tett hideg vizes törülköző enyhíti legjobban a fájdalmát. Az pedig mindig vitát gerjeszt, hogy elegendők-e a tünetenyhítő cukorkák, természetes kezelési módok, háziszerek, vagy szükség van-e a „nehéztüzérség”, az antibiotikumok bevetésére.

Jó az, ami jó

Mi segíthet hát a legjobban a torokfájáson? A neten olvasható jó tanácsok között laikusként böngészve még jobban elbizonytalanodhatunk. A torokfájásnak ugyanis számos oka lehet: okozhatják vírusok is (például rhino-, influenza-, adeno-, herpesz-, kanyaróvírusok)  a náthás tünetekkel együtt, de emellett számos különböző baktérium (köztük leggyakrabban a gennykeltő Streptococcusok) is okozhatnak torokgyulladást. Ezen kívül előfordul gombás fertőzés is a torokgyulladás hátterében. A kórokozók támadásakor az immunrendszer lép működésbe, a fehérvérsejtek pusztítják a betolakodókat, ami a megtámadott nyálkahártya duzzanatával, gyulladásával, gennyes váladékkal jár.

A vírusok okozta torokgyulladás kezelése általában a tünetek enyhítésével történik, amelyre hatékonyak lehetnek a természetgyógyászati módszerek is. Mindenkire egyformán érvényes szabály nincs, „ jó az, ami jó”, szinte minden családnak van bevált receptje. A hideg-meleg vitával kapcsolatban elmondható, hogy a betegek többsége torokfájás esetén inkább a meleg enyhítő hatásában bízik.

A tudományos szempontból a forró tea illetve a meleg sál közérzetjavító hatásának megvan a magyarázata. A meleg hatására kitágulnak az erek, javul a torok és a nyak keringése, vérellátottsága, és meggyorsul a megsemmisült vírusok és sejtek, vagyis a nyálkahártyán keletkező gennyes váladék oldódása és kiürítése is a szervezetből. Ezzel szemben a hideg hatására az erek összehúzódnak. Ennek vérzéscsillapító hatását használják ki például mandulaműtétek esetén, és a hideg okozta „sokk” a torokfájás esetén is enyhítheti a fájdalmat.

Büdös zoknit a nyakba?

Amikor a torokgyulladást bakteriális fertőzés váltja ki, vagy a vírus okozta bajt ún. felülfertőződés tetézi, akkor antibiotikumok bevetésére is szükség lehet. Aki szeretné elkerülni ezek alkalmazását,  az a baktériumok elleni háziszerekkel próbálkozhat. A természetes antibiotikumok (például a sóoldattal vagy borecetes vízzel való gargarizálás, a kamilla- vagy hársfatea, a méz, a fokhagyma, stb.) általánosan ismertek. Az antibiotikumok helyettesítését célzó háziszerek között feljegyeztek a szakemberek egy olyan „alternatív”, hagyományos módszert is, amely vitathatatlanul a legelképesztőbb a mégoly fantáziadús népi orvoslási technikák között is. A módszer lényege, hogy válasszunk egy sokat használt, kellően viseltes, lehetőleg mosatlan lábon átizzadt, zárt cipőbe befülledt zoknit, és azt tekerjük a nyakunk köré, így be lehet lélegezni a legtermészetesebb antibiotikumokat.

Ennek az egyszerre undorító és (szó szerint) lélegzetelállító házi módszernek tulajdonképpen van valami alapja. Az emberi szervezetben természetes módon jelen vannak antibakteriális „szerek”, például  azok a kórokozók, amelyek harcban állnak a baktériumokkal. Ilyenek a gombák is, márpedig a zárt cipő meleg, párás közegében az átizzadt zokni ideális talaja a gombák elszaporodásának. Más kérdés, hogy legtöbben valószínűleg megvárnánk a spontán gyógyulást, ha csak ilyen gyógymódra számíthatnánk...

Szerencsére az  antibiotikumoknak köszönhetően ma már nem szorulunk a büdös zokni védelmére. Ugyanakkor a szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy ezeket is csak óvatosan alkalmazzuk, mivel a túlzott, indokolatlan használatuk mintegy kitermeli azokat a baktériumtörzseket, amelyek ellenállóvá lettek az antibiotikumokkal szemben. A veszélyt nem szabad lebecsülni, elég csak visszagondolni arra, hogy a bakteriális fertőzések milyen komoly fenyegetést jelentettek az antibiotikumok  feltalálása előtt.

Der Spiegel/ Gesundheit nyomán

Sajnos, egyetlen nyár sem múlik el olyan baleset nélkül, amely eséllyel pályázhatna a Darwin-díjra is: amikor egy jókedvű fiatal társaság egy tagja, feltehetően ittasan, fejest ugrik egy ismeretlen mélységű vízbe.

A következmény lehet azonnali halál, vagy olyan gerincvelői sérülés, amely egy felelőtlen perc miatt az egész további életében tolószékbe kényszeríti, bénaságra ítéli a fiatalt. Európában évente több ezer ember bénul meg. Az esetek hátterében betegség és közlekedési baleset, sportsérülés is előfordul. Évente több száz olyan balesetet is feljegyeznek, amelyek tragikumát fokozza, hogy teljes mértékben elkerülhetőek lennének, hiszen egy amúgy teljesen egészséges fiatal meggondolatlan ötletének, egyszeri rossz helyzetértékelésének következményei. Ezek azok a strandbalesetek, amikor valaki, általában alkoholtól túláradó jókedvében,  vagy „bátorságpróbából”, a társak által felheccelve úgy ugrik fejest, hogy fogalma sincs arról, milyen mély a víz, és milyen tárgyak vannak esetleg benne. Történt már ilyen végzetes ugrás mosásra váró, leürített strandmedencébe, hídról a  folyóba, hulladékkal, autóronccsal teli bányatóba, régi móló maradványára, csónakból egy nem látható zátonyra, tengerparton a dagály által eltakart sziklára...

Jó tudni, hogy fejesugráskor a fej, illetve a nyaki gerincvelő idegpályáinak sérüléséhez nem szükséges a víz fenekéig érni, hanem (túl nagy magasságból, nem megfelelően kivitelezett ugrással) a víz felszínének felületi feszültsége is elegendő hozzá. Bármi volt is a kiváltó ok, az alkohol, a gondatlanság vagy a „butaság bátorsága”, a következmények nagyon hasonlóak: olyan gerincvelő sérülés, amely – ha az illető túléli – teljes vagy részleges bénaságot okoz.

Derékba tört élet

Az ortopédovosok azt tanácsolják a szülőknek, hogy gyermekeik figyelmét időben hívják fel az ismeretlen vizek, a vakmerősködés veszélyeire, egy esetleges elszenvedett gerincvelői sérülés egész életre kiható súlyos következményeire. Az összes paraplegiának, vagyis bénulásos esetnek néhány százalékát adják ezek a fürdőzés közben elszenvedett, különösen súlyos nyaki-gerincvelői sérülések, amelyek után -  mivel a gerincvelő közvetíti az agy jelzéseit a végtagok felé,  és így a sérülés esetén ezek a jelek nem jutnak el az izmokhoz -  a sérültek egyáltalán nem, vagy csak részben tudják mozgatni a végtagjaikat, teljes további életükben tolószékben ülésre kényszerülnek.

A baleset tragédia nemcsak a fiatal, hanem az egész családja számára, hiszen egy csapásra teljesen megváltoztatja az egész életüket, testi-lelki, szociális körülményeiket, lehetőségeiket. Az érintett személy az egyik pillanatról a másikra szinte teljes függőségbe kerül, élethosszig mások segítségére szorul.­

A sérültek jellemzően fiatal férfiak, átlagos életkoruk 28 év. Az esetekben közös, hogy a többnyire baráti körben elfogyasztott túlzott mennyiségű alkohol okozta  a gondatlanságukat, a normális veszélyérzetük  kikapcsolását.

Ésszel a vízbe!

Bármennyire is magától értetődőnek tűnnek  a következő tanácsok, a szakértők mégis azt javasolják, hogy a szülők a lehető leghamarabb figyelmeztessék gyerekeiket ezekre: 

• Soha ne ugorj be ismeretlen vízbe!
• Az ugrás előtt ellenőrizd a vízmélységet, akár tó, folyó, medence vagy tenger vizébe ugranál! 
• Túl sekély vízbe ne ugorj!
• A haveri körben, heccből kezdeményezett bátorságpróbákba ne menj bele!
• Fürdés közben ne fogyassz alkoholt!

 
Der Spiegel/Gesundheit nyomán

Miközben egy pillanatig sem vonjuk kétségbe az UV-sugárzás veszélyeit, nem szabad elfelejteni, hogy maga a sugárzás hasznos, sőt elengedhetetlen szervezetünk számára!

Az elmúlt évtizedekben rengeteget hallhattunk a napozás, az UV-sugárzás veszélyeiről. Nem véletlenül, hiszen naponta érkeztek a hírek a földünket az ultraibolya sugárzástól védő ózonréteg elvékonyodásáról, ezzel egy időben a rosszindulatú bőrrák, a melanóma eseteinek megszaporodásáról.  Ugyanakkor a régi bölcs mondás szerint „nem szabadna a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket is”,hiszen megfelelő elővigyázatossággal, néhány egyszerű szabály betartása mellett nem kell lemondani a napfény áldásairól, a mértéktartó napozásról. A napsugarak ugyanis – ha gondoskodunk arról, hogy kárt ne okozzanak – sokat használhatnak, erősítik az emberi szervezet védelmi rendszerét, hozzájuttatnak a csontépítésben nélkülözhetetlen D-vitaminhoz, és több betegség esetében serkenthetik a gyógyulást.

Bársonyos, aranyos színű bőr

A napozás hatása nemcsak az, hogy divatos aranybarna színt kap a napsütötte bőr, hanem több elhúzódó bőrhiba, bőrbetegség esetén is jót tehet. Így például az erősen zsíros, mitesszeres, pattanásos, illetve a száraz, szeborreás bőrt a mértéktartó napoztatás tisztítja, fertőtleníti, erősíti, hámosítja.  A sugarak hatására ugyanis a bőrben lévő hajszálerek megtelnek vérrel, ezáltal javul a bőr (és közvetve az egész szervezet) anyagcseréje, oxigénellátása. A bőr tisztulásához hozzájárul az is, hogy a mikroorganizmusok, köztük a gyulladást okozó baktériumok nagy része az ibolyántúli sugarak hatására elpusztul.

Sokan szenvednek a testszerte foltokban megjelenő pikkelysömörtől, a pszoriázistól is. Leggyakrabban a végtagokon fordul elő, a bőr megvastagodásával, majd pikkelyes hámlásával, helyi gyulladásával jár. A hajas fejbőr pszoriázisa is gyakori, ilyenkor a beteg hajszálain nagy mennyiségben tapadnak meg a hámló, korpaszerű bőrpikkelyecskék. A napozás jót tesz, de ajánlatos a pszoriázisos bőrt csak délelőtt 10 óra előtt, vagy délután 17 óra után napoztatni. Az óvatosságra ebben az esetben fokozott szükség van, mivel a pszoriázisos betegek az UV-szűrő, fényvédő szereket is csak vigyázva használhatják, mert ezek tovább irritálhatják a sérült bőrfelületet.

Elegendő D-vitamin

A csontritkulás megelőzéséhez szintén jó hatású az okos napfürdőzés. A csontképzéshez ugyanis elengedhetetlen szükség van D-vitaminra, amely az ibolyántúli sugárzás egyik fajtája, az UV-B sugárzás hatására keletkezik a bőrben. A napfény biztosítja a szervezetünk számára elegendő mennyiségű D-vitamin mintegy 80 százalékát! A D-vitaminra a legtöbb szervünk megfelelő működéséhez szükség van, tartósan alacsony szintje több súlyos betegség veszélyét növeli. Nemcsak a csontritkulás kialakulásában, a kalcium felszívódási zavaraiban a fő bűnös a D-vitamin hiánya, hanem többek között  hozzájárulhat például a vastagbélrák, emlő - és prosztata daganatok, a szív-, érrendszeri betegségek, a meddőség, az asztma, az időskori szemészeti elváltozások kialakulásához is. A kutatások szerint a megfelelő D-vitamin szint bizonyos védelmet nyújt egyes fertőzések, például az influenza vagy a H1N1 vírus ellen is.

Alacsonyabb vérnyomás

Már évtizedekkel ezelőtt felfigyeltek a kutatók arra, hogy nyáron általában alacsonyabb vérnyomásértékeket mérnek, mint télen. Egy kutatócsoport nemrégiben összefüggést talált az erek tágulása, a vérnyomás csökkenése és a napfény hatása között. Kutatásaik szerint ugyanis az erek tágulása  nagyrészt az ereket bélelő sejtek által termelt nitrogén-monoxid gáznak köszönhető, márpedig ez a gáz napsütés hatására nagy mennyiségben keletkezhet a bőrben is, bejuthat a vérkeringésbe és tágíthatja a koszorúereket, csökkentheti a vérnyomást.

Lelkileg is feltöltődve

Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is hat ránk a napsütés. A természetes fény ugyanis a legjobb hangulatjavító, jótékony hatású depresszió, ideges feszültség esetén. A „fényterápia” azon alapszik, hogy a fény hatására szerotonin hormon termelődik a  szervezetünkben. Ezt a hormont a köznyelv leginkább „boldogsághormonként” ismeri, és tény, hogy ha nem is boldoggá, de frissebbé, élénkebbé válunk tőle. Ezzel szemben éjszaka illetve a fényhiányos időszakban a szervezet melatonin termelése nő meg, amely az alvásszükségletet növeli. A tapasztalat jóval megelőzte a jelenség okainak feltárását: már évszázadokkal ezelőtt, amikor a hormonokról még semmit nem tudott az orvostudomány, a kedélybeteg (kellően tehetős) embereknek délvidéki utazást javasolt kezelőorvosuk. Azt is régen megfigyelték, hogy ahol kisebb a napsütéses órák száma (például Skandináviában) ott több a depressziós ember, és az is régóta ismert, hogy a hosszú téli éjszakák, borongós, fényhiányos napok idején legtöbben aluszékonyabbak, fáradékonyabbak, lehangoltabbak, enerváltabbak, mint nyáron,  ami aztán február-márciusra a tavaszi fáradtságban tetőzhet.

Kerülje el a napégést!

Fontos tudni, hogy nem maga a napfény okozza a bőrrákot, hanem az óvatlan napozás, az esetleg többször is ismétlődő leégés. A bőr „nem felejt”, az okozott ártalmak évek során mintegy összeadódnak. Viszont, ha betartunk néhány egyszerű szabályt, nyugodtan élvezhetjük a napozás áldásait! A legfontosabb, hogy a déli órákat, 11-15 óra között tanácsosabb lehetőség szerint árnyékban tölteni. Fokozza a leégés veszélyét a vízről, üvegről, homokról visszaverődő fény is, és fényvédelemre gondolni kell akkor is, ha vízben vagyunk vagy a napot vékony felhőréteg takarja el. A bőr UV-védelméről magas faktorszámú készítményekkel kell gondoskodni, és egy jó napszemüveg se maradjon otthon, mert több súlyos, látásromlást okozó szembetegség rizikóját növeli a napozás. Különösen vigyázni kell a gyerekekre és a fehér bőrű, szőke vagy vörös hajúakra mivel az ő bőrük sokkal védtelenebb.

A napfény egészséges hatásai a mértéktartó napozással, a leggyilkosabb sugarak elkerülésével is érvényesülhetnek, és még csak egzotikus nyaralás sem kell hozzá. Egy parkban, erkélyen vagy akár a buszra várakozás perceit kihasználva is megfürdetheti az arcát a nap sugaraiban, és érezni fogja, ahogy kívül a bőrét, belül a lelkét is jótékonyan átjárja, átmelegíti.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.