Heteken át könnyezik a szeme, folyik az orra, időnként alig kap levegőt? Valószínűleg Ön is egyike annak a mintegy kétmillió peches embernek, akik Magyarországon a szezonális allergiás rhinitisztől, közismert nevén a szénanáthától szenvednek. A legrosszabb talán azoknak, akik a parlagfű pollenjére allergiásak, hiszen ez a leghosszabb virágzási idejű és a legagresszívabb allergének közé tartozik.


 
Azt a tünetegyüttest, amelyet allergiának ismerünk, tulajdonképpen az immunrendszerünk hiperaktivitása váltja ki. Ilyenkor a szervezet védelmi rendszere betolakodóként ismer fel egy valójában ártalmatlan anyagot, és heves reakcióba kezd a kiirtására, miközben hisztamin és más olyan anyagok termelődnek, amelyek irritálják a légzőrendszer és a szem nyálkahártyáit.

Az allergia tüneteinek megjelenése és intenzitása az azt kiváltó allergén anyagtól és az érintett szervezetének reakciójától, öröklött hajlamtól is függ. Allergén anyag sokféle van, a házipor atkáitól a penészgombán keresztül egyes élelmiszerekig, de a legtöbb esetben a növények virágpora, pollenjei okoznak allergiát. Ez a szénanátha, orvosi nevén az ún. szezonális allergiás rhinitisz az adott növény virágzási idejéhez kapcsolódik. Ilyenkor elsősorban a felső légutak és a szem nyálkahártyája irritált, így az orrnyálkahártya-duzzanat, -gyulladás, az orrfolyás, orrdugulás és a könnyezés a fő tünet, de nem ritka az alsóbb légutak, a hörgők is érintettsége sem.

A szénanátha név arra utal, hogy ennek a kellemetlenségnek a fő szezonja a szénabetakarítás idején, a nyári hónapokban van. Annyi igazság van ebben, hogy tényleg rengetegen szenvednek tőle a pázsitfűfélék (például az angolperje, a lándzsás útifű), a gabonafélék, és a gyomnövények (például a csalán, a fekete üröm, parlagfű) virágzása idején, és ezek pollenjeit a lekaszált, megszárított széna is őrzi.

Teherszállító hajók potyautasa
A legagresszívabb, legrettegettebb allergén a parlagfű, az Ambrosia artemisiifolia pollenje. Botanikus gyűjtő a feljegyzések szerint először 1860 őszén, Hamburg közelében, egy krumpliföldön találkozott először ezzel az Európában addig ismeretlen növénnyel. Először azt hitte, a fekete ürömnek egy válfaja, később derült ki, hogy Észak-Amerikából, valószínűleg hajón kerülhetett be Németországba. Nagyobb mennyiségben az első világháború utáni, gyommagvakkal szennyezett vetőmagszállítmányokkal érkezett. A múlt század második felében terjedt el egész Európában. Valódi biológiai bombának bizonyult, hiszen mára már szinte az egész kontinens fertőzött vele. Allergia szempontjából sokáig belterjes amerikai problémának tartották, de most már az allergiára hajlamosak Európában is retteghetnek tőle mindenütt, hiszen a közvetlen tengerpartok, a legészakibb területek és a hegyvidékek kivételével egyre több helyen találkozhatnak vele.

Horgas karmocskák
A parlagfű elleni irtóhadjáratot nehezíti, hogy ez az egyéves gyomnövény rendkívül szívós és szapora. Nincs az a törmelékes, sivár talaj, amelyen meg ne élne, a hidegebb éghajlathoz is alkalmazkodott, azonnal megtelepszik az építkezési törmelékek között, az útépítések menti frissen bolygatott talajon, a vasúti töltések nyers agyagában is. Egyetlen tő akár több tízezer magot is nevelhet, amelyek akár hatvan évig is csíraképesek maradnak a földben, ráadásul ezen a kontinensen kártevője sincs, semmi sem állítja meg a terjedését. Egy-másfél méter magasra nő, fészkes virágzata a felső hajtásainak végén július közepén kezd virágozni, és gyakorlatilag szeptember végéig mindig vannak virágos hajtásai, amelyek elképesztő mennyiségben, milliószám ontják a polleneket. Ezek azért számítanak a különösen agresszív allergének közé, mert a gömb alakú pollenek felülete nem sima, hanem mikroszkopikus horgocskák nyúlnak ki belőle, amelyekbe beleragadhatnak a levegő szennyeződései, és ha felsértik a nyálkahártyákat, fokozzák azok irritációját. Kis mérete miatt pedig a pollen mélyen lejut a tüdő hörgőibe is, így különösen súlyos, makacs tüneteket okozhat. 
  
Összefogás nélkül nem megy!
A szél a virágport akár száz kilométer távolságra is elviszi, így azok is szenvedhetnek az allergiától, akik saját környezetükben az utolsó szálig kiirtják a parlagfűtöveket. A probléma nagyságát jelzi, hogy Magyarországon közel kétmillióra, Németországban nyolcmillióra becsülik a parlagfű- allergiások számát.
A parlagfű nehéz ellenfél, ellene széleskörű közösségi összefogásra van szükség. Több országban - nálunk is - rendelettel kötelezik a kert- és szántóföld-tulajdonosokat a parlagfű irtására, az autópályák, vasutak mentén kaszáltatják a rézsűt, és szigorúan ellenőrzik a vetőmagok és a madáreledelek minőségét, gyommagmentességét is. Legjobb lenne virágzás előtt megsemmisíteni a növényt, gyökerestől kiirtani, mivel a kaszálás után az alsó hajtások néhány hét alatt újra eljutnak a virágzásig is. Az erősen fertőzött területekről (sajnos, Magyarország is ilyen) fizikai módszerekkel szinte lehetetlen kiirtani a parlagfüvet, hiszen a talajban máris akár több évtizedre elegendő mag várja a csírázást.

Keresik a parlagfű természetes ellenségét
A tudomány a természethez fordult segítségért: elkezdődött a kutatás a növény eredeti élőhelyein, milyen természetes ellensége, élősködője van a parlagfűnek. Észak-Amerikában két olyan bogarat találtak, amelyek kizárólag parlagfűvel táplálkoznak. A Zygogramma suturalis és az Ophraella communa levélbogaraknak még magyar neve sincs. A Zygogramma bogarakkal több európai országban és Kínában is folytak sikeres kísérletek, de áttörést nem sikerült elérni, mert a bogár túl lassúnak bizonyult, alig repül, lassan terjed. Az Ophraella hatékonyabbnak ígérkezett, de ettől meg a napraforgó-termelők féltik a telepeiket. Nagy mennyiségben alkalmazni ezt a biológiai fegyvert csak akkor szabad, ha meggyőződnek arról, hogy kizárólag a gyomnövényeket pusztítja.

Vannak olyan kutatások is, amelyek a parlagfű gombabetegségeit keresik, de természetesen ezeknek a rozsda-, üszög- és lisztharmatgombáknak a bevetése is csak akkor lehetséges, ha biztosak lehetnek abban, hogy semmilyen más növényi kultúrára nem jelentenek veszélyt. Addig azonban nem marad más, mint a kapa és a kasza, a következetes irtás, az is megfelelő óvatossággal: virágzás előtt végezve, lehetőleg védőmaszkban és kesztyűben, tövestől kiemelve a földből a növényt.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.