„Reggelizz, mint egy király”- ajánlja a régi bölcsesség, de akad olyan elmélet is, amely ellentmond ennek, és délig csak gyümölcsök fogyasztását javasolja. Úgy tűnik, a napindító étkezés a helyes táplálkozás egyik kulcsa, nap mint nap újabb tanácsokkal, sőt, kutatási eredményekkel szembesülünk ezzel kapcsolatban.

Mit együnk reggelire? Az egyik intelem szerint a tojás koleszterinbomba, ártalmas, a másik szerint alapvető tápanyagforrás. Van, aki a müzlit ajánlja, más a hagyományos pirítósra esküszik, és az sem mindegy, mi kerüljön rá: tényleg egészségtelen a vaj, a zsír, vagy éppen a margarinnal van baj? A tanácsok nemegyszer egymásnak ellentmondanak még az általános étrenddel kapcsolatban is, hát még akkor, ha súlyfelesleggel küzdő emberrel van szó. Mi jobb, ha kiadósan reggelizünk, vagy ha kihagyjuk? A fehérjében dús vagy a szénhidrátban gazdag reggeli ad-e nagyobb energiát, és mi segíthet hozzá a fogyáshoz? Nézzünk néhány, a témával kapcsolatos kutatást a közelmúltból!

Egyéni adottságok és igények szerint

Egy, az American Journal of Clinical Nutritionban közölt tanulmány a reggelizéssel kapcsolatos érdekességekről számol be. A mintegy 300 résztvevős kutatásban három, véletlenszerűen kialakított csoportban vizsgálták az embereket. Az egyik csoport tagjai minden nap reggeliztek, a másik csoportban egyáltalán nem, míg a harmadik csoportba kerülők megtarthatták a reggelizésre vonatkozó korábbi szokásaikat. Négy hónap múltán megvizsgálták, milyen anyagcsere-, súlyváltozás jellemző az egyes csoportok tagjaira, és arra az eredményre jutottak, hogy e tekintetben nem lehet számottevő különbséget tenni a csoportok között. Egy másik vizsgálat, melyet az University of Bath-on végeztek, szintén hasonló eredményt hozott. Ugyanakkor ezek a kutatások nem vizsgálták, hogy mit reggeliztek, akik ettek, és azt sem, milyen típusú emberekről volt szó. Akadhatnak szép számmal olyanok is, akiknek az életritmusa követeli meg a reggeli kihagyását vagy későbbre halasztását, mert „bagoly típusúak”, kevésbé aktívak reggelente, nincs is étvágyuk korán. Úgy tűnik, a reggeli kérdését is szerencsésebb lazábban, egyénre szabottan kezelni, azt kell megfigyelni, hogy a saját életünkben mi működik a legjobban.

Reggelizzen rágcsák helyett!

Azok, akik fogyni szeretnének, illetve tartósan megőriznék az alakjukat, jobban teszik, ha rendszeresen reggeliznek. Már csak azért is, mert a nap legelső étkezésének kihagyása fokozza a rágcsálás utáni vágyat, napközben szinte automatikusan nyúlni fog egy kis chips, csoki, keksz után... A tavalyi „Reggeli Hete” rendezvénysorozat alkalmából készített amerikai felmérés szerint a reggelit hetente háromszor kihagyó emberek kétszer nagyobb valószínűséggel fogyasztanak el naponta 252 kalóriával többet, ami egy év alatt akár több kiló felszedéséhez is vezethet. A kétezer felnőtt részvételével készült vizsgálatból kiderült, hogy az emberek tíz százaléka egész héten egyáltalán nem eszik reggelit, 37 százalék pedig saját bevallása szerint legalább egy hétköznapon kihagyja a nap első étkezését. A reggelit kihagyók 45 százaléka éhes a délelőtt közepére, 30 százalékuk pedig fáradtságot és energiahiányt is tapasztalt.

Müzli vagy tojás?

A reggeli étkezés megadja a napközbeni tevékenységhez szükséges indító energiát. De nagyon nem mindegy, hogy mit eszünk!

Heather Leidy szintén a American Journal of Clinical Nutritionban tette közzé kutatását, amelyben húsz túlsúlyos fiatal nő egy-egy napján keresztül azt vizsgálta, hogyan hat az elfogyasztott vagy kihagyott reggeli az emberek étvágyára, illetve az esti nassolási szokásaikra. Azonos kalóriaértékű, de eltérő összetételű reggeli elfogyasztása után a résztvevők kérdőívet töltöttek ki. Vérmintákat vettek tőlük a nap folyamán, majd vacsora előtt MRI segítségével vizsgálták agyukban azokat a jeleket, amelyek az étkezést és az étellel való jutalmazással kapcsolatos magatartást szabályozzák. Leidy úgy találta, hogy a magas (35 gramm) fehérjetartalmú reggeli nagyobb telítettségérzetet, jóllakottságot eredményezett, és csökkent az agynak az a tevékenysége, amely az élelemért való sóvárgásért felelős, vagyis a fehérjében dús, például tojásból, túróból, sonkából vagy sovány marhahúsból álló reggeli segíthet a túlevés megakadályozásában. Ezzel szemben, amikor az emberek sok gyorsan felszívódó szénhidrátot tartalmazó, cukros, fehér lisztes gabonapelyheket reggeliznek, sok kalóriát vesznek magukhoz, de hamar ismét éhesek lesznek. Törekedni kell arra, hogy a reggeli lassan felszívódó, alacsony glikémiás indexű ételeket, például teljes kiőrlésű gabonaféléket, zöldségféléket, tejtermékeket, húsokat tartalmazzon. A glikémiás index azt jelöli, hogy az étel mennyire emeli meg a vércukorszintet. A magas érték azt jelenti, hogy az ételt gyorsan megemésztjük, ami miatt erőteljesen ingadozik a vérben a glükóz mennyisége. Az alacsony indexűek viszont fokozatosan emelik meg a cukor és az inzulin szintjét, tartósabb telítettségérzetet okoz. Az egyénre szabott étrend, illetve a reggelizési szokások kialakításakor ezt is érdemes figyelembe venni.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Bárkivel előfordulhat, akármennyire is aktívnak és egészségesnek tudja magát, hogy egyszer csak  azt veszi észre, hogy nehezére esik bekötni a cipőjét, és légszomja támad már egy-két emeletnyi lépcsőzéstől is. Ha rádöbben, hogy fogynia kellene, ennek legkézenfekvőbb módja az aktivitás növelése, a rendszeres mozgás. Egy amerikai orvos saját esetével hívja fel a figyelmet az életmódváltás fontosságára.

Még orvosokkal - akik elméletben mindent tudnak az egészség megőrzésének fontosságáról - is megtörténhet, hogy a mindennapi pörgés közepette elhanyagolják a testüket, és sem az egészséges táplálkozásra, sem a rendszeres mozgásra nem biztosítanak maguknak megfelelő időt. Így járt egy clevelandi ortopéd orvos, Dr. Farrow is, aki egy konferencia szünetében a szállodai lépcsőházban szembesült azzal, hogy mennyire elnehezedett, ő, aki diákkorában jó színvonalon focizott, mára már egy kis mozgástól is fulladni kezd. Mivel sokan járhatnak hasonló cipőben, Dr. Farrow megosztotta tapasztalatait, hogyan sikerült újra egészségessé alakítani az életvitelét, mit ajánl azoknak, akik követnék a példáját.

Újrakezdés, újratervezéssel

Aki korábban sportolt, de már évek óta nem gyakorolta, természetesen nem folytathatja ott, ahol valaha abbahagyta. A volt sportolók jobban ismerik saját testüket, terhelhetőségüket, de ha intenzív és rendszeres mozgásba kezdenek, még nekik is ajánlatos az orvosuk véleményét kikérni, a pillanatnyi egészségi állapotukat felméretni. Alapszabály, hogy nem szabad a szervezetet egyszerre túlterhelni, mert azzal éppen ellenkező hatást érhetünk el: apránként, mindig egy kicsivel többet edzve eredményesebben fejleszthetjük a teljesítőképességünket. A fokozatosság és a következetesség tehát nagyon fontos, ha szeretnénk napjaink részévé tenni a mozgást.

Miért jó futni?

A testedzés bármely formája megfelelő, amihez kedvünk van, és beilleszthető az életvitelünkbe. Farrow a futás mellett döntött, és másoknak is ezt a mozgásformát ajánlja, mivel mindenki saját tempójában, komolyabb felszerelés nélkül, szinte bármikor űzheti. Az egészen rövidtől fokozatosan emelhető a táv, jól megválasztott helyszín esetén különösen egészségessé teszi, hogy friss levegőn, szabadban mozgunk. Ráadásul szinte nincs is hozzá szükség másra, mint egy pár jó futócipőre! Szerencsére kellemetlen következményekkel, balesettel ritkán jár a futás. Három tényező van mindössze, ami mégis sérülést, bajt okozhat: a nem megfelelő futócipő, ha betegen, rossz formában, esetleg valamilyen mozgásszervi betegségben, porckopásban szenvedve erőltetjük a futást, vagy ha fokozatosság, kellő bemelegítés nélkül túlzásba visszük az edzést.

Sok előnye ellenére sokan nem kedvelik a futást, monotonnak, unalmasnak találják. Aki sohasem futott korábban, annak talán hosszabb időt is igénybe vesz, míg megszereti ezt a mozgásformát. Rá kell érezni az ízére, kialakítani a saját tempót, verziót. Van, aki zenét, vagy nyelvleckéket hallgat közben, mások társat keresnek hozzá.

Dr. Farrow, aki a fogyásáért, jobb erőnlétéért kezdett futni, arról számolt be, hogy az első hónapokban nem élvezte a futást, de mire az első eredmények jelentkeztek, egyre inkább megkedvelte a békés kora reggeli vagy késő esti edzéseket. Ma már a - zenehallgatás közbeni - futás tökéletes kikapcsolódást jelent a számára, sikeresen oldja a hivatásával együtt járó stresszt. „Már nem kávéval, hanem futással kezdem a napomat”- számolt be.

Komoly inspiráció lehet az is, hogy mindenki számára elérhető módon egyre több futóversenyt rendeznek, amelyekre készülni újabb értelmet ad az edzéseknek, és komoly sikerélményt nyújthatnak.

Amit nyerhetünk

Akik új, sportosabb életforma mellett döntöttek, és ki is tartottak mellette, csupa előnyös változásról számolhatnak be. A plusz kilók szépen, lassan, de biztosan leolvadtak róluk, a hangulatuk is jobb lett. Ez részben a sikernek, részben közvetlenül a mozgásnak a hatása.  Az edzés frissességet, jó kedélyt biztosít, plusz energiát ad a napi munkához, a szellemi tevékenységekhez. A mozgás segít levezetni a stresszt, sőt, élesíti az elmét is. Aki mozog, fittnek érzi magát, teljesítőképessége, életenergiája fokozódik.

Ráadásul a mozgás egészségesebbé is tesz, több krónikus betegség kialakulása is megelőzhető a segítségével. Kutatók is arra az eredményre jutottak, hogy a rendszeresen mozgók szervezetében jelentősen magasabb számban találhatóak az anyagcsere megfelelő működését biztosító, a szív- és cukorbetegség megelőzését szolgáló metabolitok.

Némi kitartással, türelemmel a futás élethosszig tartó, élvezetes, egészséges szokássá válhat!

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Betegként számos lelet, ambuláns lap, zárójelentés, orvosi feljegyzés kerül a kezünkbe. Megőrzésre, továbbításra bízzák ránk őket. Ki ne lenne kíváncsi a tartalmukra? Ám, laikusként többnyire csak elolvasni tudjuk ezeket, értelmezni egyre kevésbé. Ennél is nagyobb gondot okoz, ha a dokumentumot a beteg félreérti.

Gondban a betegek

Valljuk be, a legtöbb orvosnak nem a papírmunka az erőssége, ideje, energiája sincs rá. Az orvosi papírjainkat böngészve rövidítésekkel, kihagyásokkal, kódszerű számokkal, latin szakszavakkal és szakzsargonnal találkozhatunk. Mindez azonban óhatatlanul hiányérzetet, bizonytalanságot kelt a bennünk, akik arra vágyunk, hogy pontosan értsük, mi történik velünk, mi zajlik a szervezetünkben.

Manapság elsősorban az internet segítségével igyekszünk megfejteni leleteinket. Azonban a világhálón fellelhető bejegyzések nem mindegyike helytálló, hiszen nemcsak szakemberek, hanem bárki, laikusként is közzé teheti gondolatait, leírhatja saját esetét. Így nem biztos, hogy az ott talált információk valósak.

Hat tanács a betegdokumentáció olvasásához

Aki mégis úgy dönt, hogy szeretné elolvasni és értelmezni ezeket az orvosi anyagokat, tartsa a következőket a szeme előtt:

1. Vegyük figyelembe, hogy lehetnek benne pontatlanságok, esetleg kimaradhatnak szövegrészek. Az orvosok ugyanis többnyire kapkodnak, sietnek, és azok a dokumentumok, amiket a betegek kezébe adnak, általában csak irányadó, másodlagos jelentőségű dokumentumok. mégis is úgy érzi, valami olyan pontatlanságot tartalmaznak az iratok, melyek t nem felelnek meg a személyesen elmondottaknak, mindenképpen jelezze ezt a következő találkozáskor az orvosának, aki írta.

2.  Az orvosoknak természetesen nem feladatuk stilárisan vagy nyelvtanilag pontos írásművet alkotni, ezek csak rövid, lényegre törő, emlékeztető feljegyzések egy-egy orvos-beteg találkozás vagy diagnosztikai, esetleg terápiás eljárás, lépés dokumentálására. Az ambuláns lapok, zárójelentések az orvosok számára fontos emlékeztetők az eddig jelentkezett tünetekről, folyamatban lévő, korábbi kezelési eljárásokról, más egészségügyi szolgáltatók felé pedig a nélkülözhetetlen kommunikáció részei. A gyakran előforduló latin rövidítések is a szakmák ill. orvosok közötti kommunikáció részei. Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy ne érezzük sértve magunkat, ha a dokumentációban személyes utalásokkal találkozunk. Ilyen például az elhízásra, az alkoholfogyasztásra, dohányzásra, idegállapotra (például depresszióra), vagy akár hiányos fogazatra stb. vonatkozó leírás. Ezeket írásban látni talán kínos, de a szervezet állapotának felméréséhez és a megfelelő terápia kiválasztásához szükséges tények.A legjobb tehát, ha valódi szakértő segítsége nélkül a laikus beteg meg sem nézi ezeket a dokumentumokat, ha pedig mégsem állja meg, erős fenntartással kezeli az első olvasat értelmezését. Ha valami aggasztja, a leghelyesebb, ha ismerősök, betegtársak és az internet faggatása helyett szakemberhez - elsősorban az esetet legjobban ismerő kezelőorvoshoz – fordulunk felvilágosításért. 

3. A legtöbb stresszt a betegeknek az okozza, amikor a laboratóriumi vagy radiológiai (röntgen, CT, MRI) vizsgálatok eredményeit olvassák. Pedig orvosi képzettség nélkül majdnem lehetetlen ezeket értelmezni. A laboratóriumi eredmények melletti referenciaértékek, + és – jelek persze irányadóak, de az eltérések valódi fontosságát, súlyát az aggódó betegek hajlamosak túlértékelni. A képalkotó diagnosztika kóros vizsgálati eredményei sem ritkák, de ezek nagy része is vonatkozhat ártalmatlan rendellenességekre, a szokásostól valamiben eltérő, ám panaszt, problémát nem okozó elváltozásokra. A speciális szakzsargon és szokatlan nyelvezet azonban esetleg ritka és halálos betegségek képzetét keltheti. Egy laikust például kirázza a hideg a „képlet” szó láttán, pedig az is ezerféle lehet a legártalmatlanabb zsírcsomótól vagy gyulladásos hegtől kezdve a magukban is sokféle daganatokig. Így az ilyen leletek értelmezésével jobb nem kísérletezni „házilag”, helyette tegye fel mielőbb az orvosának a felmerülő kérdéseket!

4. Vegyük figyelembe azt is, hogy az orvosi dokumentáción gyakran egész kórtörténetek, kórelőzmények szerepelnek, szerzőjük legtöbbször nem is egy, hanem több orvos, asszisztens, hiszen ahogy a terápia lépései zajlanak, az egyes teamek kiegészítik saját feljegyzéseikkel.

5. Tudnunk kell, hogy a legtöbb ilyen dokumentum nem is a betegnek szól, hanem pénzügyi, számlázási előírások kötelezik rá az egészségügyi szolgáltatókat, dolgozókat.

6. Az összefoglaló véleményben az orvosnak kötelessége röviden, érthetően tájékoztatni a páciensét a talált eltérésekről és azok javasolt kezeléséről és a további szükséges vizsgálatokról.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Bár vannak, akik szerint a sör inkább nyári ital, de az ilyen véleményeket nyugodtan tekinthetjük a hozzá nem értés jelének, hiszen a jó sör iránt télen-nyáron van kereslet. Nem véletlenül! Összegyűjtöttünk néhány érdekességet az utóbbi évek kutatásaiból a „folyékony kenyérrel” kapcsolatban.

Javítja a memóriát, okosít

A sör egyik összetevője,  a komlóban  található,  xanthohumol nevű flavonoid - legalábbis egy egereken végzett kutatás eredménye szerint - javítja a kognitív funkciókat. Az Oregoni Állami Egyetem munkatársai az időskori szellemi hanyatlás ellenszerét kutatva egereken vizsgálták a xanthohumol hatását. Arra az eredményre jutottak, hogy ez a (sajnos, meglehetősen ritka) flavonoid nagy dózisban adagolva felgyorsíthatja az anyagcserét, csökkenti a zsírsavakat a májban, a fiatal állatoknál pedig javítja a kognitív alkalmazkodóképességet és a magasabb szintű gondolkodást is. Sajnos, ez a pozitív hatás pusztán sörfogyasztással már nem érhető el, hiszen az ehhez szükséges xanthohumol  mennyiséget természetes formában körülbelül kétezer liter, vagyis húsz hektós hordó sör tartalmazza, amennyit a legelszántabb sörivók is képtelenek lennének elfogyasztani. Mire a végére járnának, a flavonoid okosító hatása helyett a mértéktelen alkoholfogyasztás miatti elbutulás érvényesülne.

Billiárdozás közben védhet az öregedés ellen

A koppenhágai egyetem geriátriai kutatói szerint a biliárdozás közbeni sörözés hozzájárul  az idős férfiak aktivitásának megőrzéséhez. Igaz, hogy ők nem annyira a sörfogyasztásról vélekedtek pozitívan, hanem sokkal inkább az aktívabb élet, a billiárdozás, a társaság, a játék jó hatását emelték ki – amelyet a mellette lehajtott egy-két korsó sör sem tud elrontani. A billiárdot ugyanis a hetven felettiek ideális testmozgásának tartják, mivel az élvezetes időtöltés több órányi aktivitással jár, amelynek során az aktív időszakok hosszú pihenőidőkkel váltakoznak. A baráti közösségben végzett játék javítja az idősek életminőségét, segít megőrizni testi-szellemi kondíciójukat, tartalommal tölti meg napjaikat, oldja szociális elszigetelődésüket. Kiegészíthetjük azzal is mindezt, hogy az idős emberek gyakran elhanyagolják a napi folyadékbevitelt, mert nem jelentkezik idejében a szomjúságérzetük, így a billiárdozás során elkortyolt sör ezen is segíthet.

Táp- és ásványi anyagokban  gazdag

Osztrák kutatók szerint a sör egészségesebb, mint általában hisszük róla, mivel számos különleges tápanyagot tartalmaz. A legtöbb fontos aminosav megtalálható benne, emellett  gazdag ásványi anyagokban, foszforban, jódban, magnéziumban, káliumban, kalciumban. Ez utóbbi tulajdonsága miatt egy korábbi amerikai egyetemi kutatás szerint a mérsékelt sörfogyasztás jótékonyan segíti a csont ásványianyag-sűrűségének megtartását.

Az árpából vagy búzából főzött-erjesztett sör gazdag vitaminokban, antioxidánsokban is, például többfajta B- és E-vitaminban is. Nem véletlenül ajánlották generációkon keresztül erősítő, étvágynövelő italként is a jó minőségű (elsősorban a barna) sört. Jó tudni, hogy mint minden élelmiszer, a sör is annál több tápanyagot tartalmaz, minél kevesebb fizikai-kémiai eljáráson megy keresztül, vagyis a legegészségesebb a nem pasztőrözött sör.

Ásványi anyagai és tápanyagai fokozzák az enzimaktivitást, a vérkeringést, az izomműködést, az anyagcserét, energiát adnak. Napi fél liter sör rendszeres fogyasztása csökkenti a vesekőképződés kockázatát, hozzájárul az egészséges koleszterinszint megőrzéséhez.

Enyhíti az allergiát?

A japán sörbarátok sem akartak elmaradni nyugati kollégáiktól a sör előnyeinek leltározásában: egy japán sörgyár szakemberei nem kevesebbet állítottak egy önkéntesekkel végzett vizsgálat nyomán, mint hogy az általuk gyártott sörök enyhítik a szénanátha tüneteit. Húsz légúti allergiában szenvedőt „kezeltek” sörterápiával, és kétharmaduk utána a tüszögéses, orrfolyásos tünetek jelentős csökkenéséről számolt be. Ennek okát a szakemberek szintén a komlóban lévő flavonoidok jó hatásában látják, amelyek képesek valamelyest semlegesíteni az allergiás tüneteket kiváltó vegyületet, a hisztamint.

Sportolás után is jó

Spanyolok (a barcelonai és a granadai egyetem kutatói) azt vizsgálták, milyen hatású, miért esik jól az edzés utáni sör.  Az eredményeik igazolták sok millió férfi több generációra kiterjedő tapasztalatait: a mozgás után – mértékletesen – megivott sör hatékonyan pótolja a mozgás során verejtékezéssel elveszített folyadékmennyiséget, helyreállítja a sóháztartást, tápanyagai, vitaminjai, antioxidánsai pedig segítik megelőzni az izomláz fellépését, erősítik az immunrendszer működését.

A spanyolországi kísérletben 16-an vettek részt, két ízben végeztettek velük hatvanperces, intenzív, fokozott verejtékezéssel járó edzést. Az egyik alkalommal vízzel, a másikon pedig sörrel is pótolhatták az elveszített folyadékot. A sportfiziológiai kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a sör is kitűnően alkalmas folyadék-visszapótlásra, természetesen ésszel fogyasztva.

A szakemberek nem részletezték azt, aminek természetesnek kellene lennie, hogy ha valaki gépjárművet vezet, a sör minden jó tulajdonsága ellenére aznap maradjon inkább az alkoholmentes innivalók mellett!

A mérték lényeges

A felsorolt előnyök mindegyike ugyanis csak a mértékletes sörfogyasztás esetében érvényesül. Nagyobb mennyiség esetében mindez a visszájára fordul: a túl sok alkohol nemhogy nem tesz jót, de határozottan tompítja az agyi teljesítményt, károsítja az idegrendszert, csökkenti az immunrendszer hatékonyságát, árt a szívnek és az érrendszernek, roncsolja a májat, rontja a kalcium felszívódását, hogy csak a legfontosabbakat vegyük sorra. Ezért  nem ajánlott napi 40 g alkoholnál többet fogyasztani. A nők szervezete még érzékenyebb az alkoholra, úgyhogy nekik e mennyiség felénél kellene meghúzni a határt.  Összevetésül: fél liternyi, átlagos, 4,5 százalékos alkoholtartalmú sör 15 g alkoholbevitelt jelent. A gépkocsivezetőknek tisztában kell lennie az alkohol lebomlási idejével is: ez fél liter 4,5 alkoholszázalékos sör esetén mintegy három óra.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Biztosan fiú lesz, ha ilyen magasan van a pocakod! Tuti, hogy lány lesz, ha ilyen széles a hasad! Ilyen és ezekhez hasonló vagy pont ellentétes megjegyzéseket hallhatnak a kisbabát váró, gömbölyödő pocakú édesanyák nap mint nap. Ez persze, csak találgatás. Vagy mégsem?

Tévhit az a feltételezés, hogy a várandós édesanya pocakja állásából következtetni lehet a születendő gyermek nemére. Amikor csak fiús, vagy csak lányos családokat vizsgáltak, az anyukák minden egyes (elvileg ugyanolyan) terhesség esetén másmilyen pocakállásról számoltak be.

Gyermekeink sokszor már megszületésük előtt szembesülnek babonás felnőttvilágunkkal. Az eljövendő kisgyermek nemének találgatása igen népszerű „hobbi” még ma is a barátok, rokonok körében. Pedig az orvostudomány már igen fejlett technikákkal rendelkezik annak eldöntésére, hogy kisfiút vagy kislányt hord szíve alatt a leendő édesanya.

Milyen lehetett mindez a régebbi korokban? Akkoriban a népi megfigyeléseken, babonákon, hiedelmeken kívül tényleg semmi nem segített a szülőknek abban, hogy vajon kék vagy rózsaszín babaruhát szerezzenek be.

A fellógatott jegygyűrűből készített inga mozgása, a kismama kívánóssága vagy éppen hányingereinek gyakorisága mind fontos jelek voltak a kisbaba nemének találgatásában.

Azért jó buli ez a fajta találgatás még napjainkban is! Elég jó a találati arány: 50 százalék az esély arra, hogy a tippelőnek igaza legyen. És milyen jó érzés után boldogan sóhajtani: ugye, én megmondtam!

Ezeknek a hiedelmeknek túl sok valóságalapjuk nincsen. Mint láthattuk, attól, hogy a kismama pocakja feljebb, vagy lejjebb áll, ugyanúgy hordozhat méhében kisfiút, mint kislányt. A lánykákat váró édesanyák pedig ugyanúgy hányhatnak az első trimeszterben, mint „fiús” társaik.

Hogy az a bizonyos inga merre, és milyen mértékben mozdul ki, inkább függ a széljárástól, mint a pocaklakó nemétől. Amikor pedig egy leendő anyuka mértéktelenül habzsolja a savanyú uborkát, még nem érdemes azonnal felvásárolni a kisbaba-részleg összes rózsaszín holmiját.

A legnagyobb trükk azért minden kétséget felülmúlóan az a (kívülállóknak) vicces szituáció, amikor az összes ultrahangos vizsgálat kisfiúnak értékeli a magzatvízben boldogan lubickoló, köldökzsinórt lábai közé kapó leánykát. Szerencsére, ez igen-igen ritkán fordul elő, de azért szerezhet még vidám perceket a szülőszobán egy-egy csalafinta emberpalánta.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.