Egy átlagos lélegzetvételkor mintegy fél liter levegőt szívunk be a tüdőnkbe. Ha viszont kicsit nagyobbat sóhajtunk és veszünk egy mély lélegzetet, teljesen megtölthetjük tüdőnket levegővel. Ez összesen körülbelül 5 litert jelent.

Ha ezután minden erőnket összeszedjük, és kifújjuk a levegőt olyan erősen, ahogyan csak tudjuk, még mindig marad odabenn mintegy 3 liternyi levegő. Ezt orvosi nyelven „reziduális volumennek” nevezzük. Ez voltaképpen nem más, mint a légutakban (léghólyagocskákban, a kisebb-nagyobb hörgőkben, és a légcsőben) bennrekedő levegő. Persze, nem úgy kell elképzelni, hogy mindig ugyanaz a levegőszakasz marad benn. A maradék levegő minden légvétellel cserélődik, a kifejezés maga csupán a jelenséget nevezi meg.

A belégzés és a kilégzés is nagy jelentőséggel bír, illetve rengeteg információval szolgál a tüdő működésével és állapotával kapcsolatban.

Ha a légzőrendszerünk megbetegszik, akkor ezekben a folyamatokban változások figyelhetők meg, melyek jellegzetes eltéréseket okozhatnak. Az orvostudomány a belégzéskor és a kilégzéskor mérhető értékeket figyeli és használja. Egyrészt a diagnózis felállításának folyamata során, másrészt pedig a beteg, és a betegség állapotának nyomon követéséhez.

Például, ha valakinek tüdőtágulása van, a fent említett reziduális volumen, azaz a tüdőben maradó levegő mennyisége megnő. Ugyanakkor a forszírozottan, azaz az erőltetetten kilélegezhető levegő mennyisége csökken. Létezik olyan betegség is, amelynél a légutak beszűkülnek. Ha valakinek például asztmája van, akkor csökkenhet az erőltetetten kilélegezhető levegő mennyisége, a légcsőszűkületnél pedig a belélegezhető levegő mennyisége.

Nem utolsósorban azt is érdemes megemlíteni, hogy a dohányzás nagymértékben képes a tüdő működését akadályozni: egy masszívan dohányzó személynél előbb-utóbb krónikus hörgőgyulladás alakulhat ki, ami a légcsere csökkenő hatékonyságát okozhatja.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Képzeljen maga elé egy liter vizet. Nos, ekkora vérmennyiséget képes a két emberi vese kb. egy perc alatt megtisztítani, azaz e rövid idő alatt ennyi tisztítandó vér áramlik át rajtuk.

Ebből képződik a vesetestecskékben (glomerulus) az úgynevezett primer vizelet. Ennek nagy része természetesen még visszakerül a véráramba a vesecsatornácskák területén, hiszen ha ezt a rengeteg folyadékot mind elvesztenénk a vizelettel, akkor igen hamar kiszáradnánk.

Minimális matektudás is elegendő ahhoz, hogy kiszámoljuk, ilyen paraméterek mellett egy átlagos felnőtt átlagos két veséje egy nap alatt mintegy 1500 liternyi vérmennyiséget lenne képes a benne keringő „szennyező” anyagoktól megtisztítani.

Ezek után érdemes belegondolni, mekkora kárt okozhat viszonylag rövid idő alatt szervezetünknek egy esetlegesen kialakuló veseelégtelenség, vagy a vese „leállása”. Ilyenkor az anyagcsere-folyamatokból származó „bomlástermékek” nem tudnak kiürülni a szervezetből. Felszaporodnak és keringenek a vérben tovább, kisebb, nagyobb, majd idővel óriási problémákat okozva. Olyan ez, mintha egy nagy panelházban eldugulna a szemétledobó: ahogy egyre több hulladék halmozódik fel, egyre nagyobb lesz a gond és egyben a fertőzésveszély is.

Ilyen esetekben tehát mindenképpen külső segítségre van szükség. Egy olyan eljárásra, mely elvégzi a vesék munkáját, és megtisztítja a vért a káros anyagoktól. Ez az eljárás a dialízis. Tekintettel arra, hogy az emberi vese milyen nagy mennyiségű vért képes egyetlen nap leforgása alatt „tisztára mosni”, nem meglepő, hogy ezt a gépi módszert 2-3 naponta ismételni kell, és még ekkor sem érhető el százszázalékosan ugyanaz a hatás.  

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

De szép kék! – sóhajt fel szinte kivétel nélkül minden édesanyja, amikor először belenéz apró, újszülött babája szemecskéibe. Arra azonban, hogy ez ilyen is marad, nincsen garancia.

Habár a babák szemének színét a szüleiktől örökölt gének határozzák meg, születéskor a legtöbb kisbaba szeme kék. Ennek az oka egy melanin nevű színezőanyag, melynek teljes, genetikailag kódolt mértékű lerakódása az újszülött szemében időbe telik.

Sokan élnek abban a hitben, hogy a fogyás és egészséges táplálkozás leghatékonyabb módja a zsírtartalmú ételek minimálisra csökkentése étrendünkben. De vajon biztosan egészségesek az alacsony zsírtartalmú élelmiszerek?

Napjainkban elárasztották a boltok polcait az alacsony zsírtartalmú készítmények, melyek azt az ígéretet hordozzák csomagolásukon, hogy fogyasztóik nemcsak a testsúlyukat tarthatják kordában, de a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát is csökkenthetik.  

Gondolt már arra, hogy körbesétálja az Egyenlítőt? Ha végiggyalogolnánk ezen az óriási távon, vajon elérnénk azt a kilométerszámot, amit egy átlagos emberi test vérereinek összessége adna ki, ha minden egyes szakaszát egymás után kiterítenénk?

Ahhoz, hogy szerveink, szöveteink a nap 24 órájában megfelelően el legyenek látva oxigénnel és tápanyaggal, elengedhetetlen a megfelelő mértékű érhálózat, de vajon hosszabb mint az Egyenlítő?