Általános nézet, hogy a fogmosás legfontosabb szerepe az, hogy eltávolítsuk az étkezések során fogaink közt megbújó ételmaradékot. Természetesen ez is fontos, de a fogmosás elsődleges célja mégsem ez. Akkor mi?

Nos, a fogmosás valódi célja azoknak a baciknak az elűzése, melyek igen aktívan vesznek részt a fogainkon kialakuló, későbbiekben azt károsító plakkok képződésében. 

Gyermekkorunkból biztosan ismerősen cseng, a szüleinktől untig hallgatott intelmek egyike a „gyere azonnal, és moss fogat” kezdetű litánia. Ez – ellentétben esetleg sok más, felmenőink által előszeretettel prédikált hasonlóval – nem egy haszontalan jó tanács.

Éppen ellenkezőleg: a fogaink épségének megőrzéséhez vezető út a napi fogmosásokkal van kikövezve. (Természetesen, vannak egyéb tényezők is, amelyek befolyásolhatják fogaink egészségét – ne becsüljük például alá a genetika erejét.)

A fogmosás tehát a bacik eltávolításával ezen plakkok kialakulását hivatott megakadályozni: a plakkok a fogon, illetve a fognyakon helyezkednek el, melyek miatt később szuvas üregek, és fognyak problémák jöhetnek létre. (Persze a fogmosás segíthet az ételmaradékok eltávolításában is, de erre a célra vannak hasznosabb módszerek, pl. a fogselyem használata.)

A plakkos baktériumok zömében olyan élelmiszerekkel jutnak be a szájüregbe, amelyek nagyobb mennyiségben tartalmaznak cukrokat, keményítőt – emiatt kell tehát ezeket minden étkezés után, de legalábbis napi két alkalommal fogmosással eltávolítani.

A fogakon létrejöhetnek úgynevezett meszes (kalcifikált) plakkok is: ha ezeket észleljük, jobb, ha minél hamarabb felkeressük fogorvosunkat, aki a legmodernebb technikákat bevetve, hipp-hopp, eltávolítja azokat. Erre átlagosan 6-9 havonta lehet szükség.

A fentiek alapján tehát nem igaz az a régi mondás, miszerint este lefekvés előtt elég egy almát elrágcsálni, s az megtisztítja fogunkat. Sőt! Még az is lehet, hogy egy édesebb fajta, gyümölcscukorral teli almafalatkával több kárt okozunk, mint hasznot.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Igaz ugyan, hogy egy rendszeres edzésesekkel teli aktív periódus után izmaink leépüléséhez körülbelül kétszer annyi idő szükséges, mint amennyi idő alatt véres verejtékkel felépítettük őket, de ezt mégsem érdemes kockáztatni. A hirtelen leállás nemcsak elhízáshoz, hanem mentális ellustuláshoz is vezethet, ami után sokkal nehezebb az újrakezdés.

Kocka has, szálkás vádli, kemény fenék, dagadó bicepszek. Ki ne akarna ilyen, vagy ehhez hasonló fizikummal rendelkezni? Kemény munkával, kitartással és megfelelő étrenddel sokat tehetünk a fent említett testkép kialakításáért. Szerencsére a testünk is segítségünkre van abban, hogy viszonylag hamar sikerélményünk legyen: nevezetesen, hogy új izomszövetet viszonylag könnyű felépíteni. Edzőtermi kínszenvedéseink elég hamar vizualizálható izomcsoportokat eredményeznek. Ha nem is olyan Schwarzeneggeres formában, de a rendszeres testmozgások, edzőgyakorlatok komoly nyomot hagynak testünkön.

Az edzések azonban nem csupán külalakunk formálására alkalmasak. Segítségükkel javulni fog állóképességünk, sőt a fizikai erőnlét mellett szellemileg is frissebbnek érezzük majd magunkat. Nem véletlenül illesztették be gyermekeink órarendjébe is a napi szintű testnevelés órákat!

A rendszeres mozgással a fiatalok a számítógép alkotta virtuális világból vissza-visszacsöppenhetnek a valóságba, és nagyobb eséllyel szeretik meg a mozgás örömét, a különböző sportokat, és akár egy életre szólóan elköteleződhetnek a rendszeres testedzés jótékony hatása mellett.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Az emberi bőr, amellett, hogy immunrendszerünk legelső védelmi vonalát képezi, hőszigetelésben is fontos szerepet játszik, és a fizikai erőbehatások ellen is védelmet nyújt. Ha speciális nagyítóval vizsgálnánk meg, megdöbbennénk, hogy mennyi baktérium hemzseg a felszínén.

Szám szerint bőrünk minden 2,5 cm2-én 32 millió baktérium lakik. Ezektől azonban nem kell tartanunk, mert normál, egészséges körülmények között legnagyobb részük ártalmatlan. Betegséget egészséges körülmények között nem okoznak. Ezek az úgynevezett normál flóra tagjai, és amellett, hogy meglepő módon védelmet is nyújtanak, részt vesznek testünk karbantartásában is. Átlagos – nem túlzásba vitt – napi tisztálkodásnak tekinthetjük a zuhanyzást, a kádban fürdést, és persze a többszöri kézmosásokat. Ezek során a baktériumok egy részét ugyan eltávolítjuk, de ez a relatív hiány gyorsan pótlódik.

A sebészek által jól ismert bemosakodási procedúrával a fertőtlenítő szerek teljesen kiirtják a baktériumokat a kezelt felületről. Az ilyen mértékű fertőtlenítés a hétköznapi életben veszélyes lehet. Ha valaki túlzásba esik az otthonában végzett bőrtisztítások tekintetében, könnyedén megbomolhat a bőre egyensúlya, és különböző bőrtünetek, irritációk alakulhatnak ki. A rendszeres kézmosás azonban roppant fontos a betegségek megelőzése szempontjából. 

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Talán nincs még egy olyan része a testnek, ami ennyire szem előtt lenne a mindennapok során, mégis szinte senki nem tudja, hogy mi a pontos megnevezése. Szóval mi a neve ennek a bemélyedésnek?

A válasz:

A horrorfilmek jól ismert jelenete, ahogyan a családi sírboltból éjfél körül lassan kimászik egy szakállas fickó, hosszú körmökkel, hogy tetteivel sokkolja a környék, és persze a filmet nézők idegrendszerét. Hogy is van az, hogy legyen valaki bármilyen makulátlanul megborotválva, halála után mégis szőrösebbnek tűnik, mint azelőtt?

Annak az egyébként igen elterjedt tévhitnek, miszerint a halál után nőhet a körmünk, hajunk, férfiaknak pedig az arcszőrzete, egy viszonylag egyszerű, logikus magyarázata van: a halál beálltakor a szív megszűnik dobogni. Nincs több légvétel, nincs több folyadék-, tápanyag-, energia-bevitel. Lassan megindulnak a lebomló folyamatok, a bőr kiszárad és visszahúzódik. Minthogy a hajhagymák, illetve szőrtüszők test szerte a bőrben találhatók, azzal, ahogyan lehúzódik róluk a száradó bőr, valóban hosszabbnak tűnnek. De, a kulcsszó: tűnnek. Hiszen, a halál után nincs többé energia és tápanyagbevitel. A megszűnő keringés révén pedig sem ezek, sem pedig az éltető oxigén nem tud eljutni a sejtekhez. Ebből következően pedig, egyszerűen nem lehet növekedést generálni.

Elméletileg van arra esély, hogy a vég után még nagyon rövid ideig fennmaradjanak olyan sejtfunkciók, melyek révén icike-picike szőrzetnövekedés mégis létrejöhet. Mindennek azonban olyannyira minimális a mértéke, hogy az a felvetett kérdés szempontjából gyakorlatilag teljesen elhanyagolható.

Hasonló mechanizmussal magyarázható a körmök növekedése is: az ujjbegyről visszahúzódó bőrterület engedi a növekedés látszatát kelteni.

Hogy mégis sokan bedőlnek ennek a tévhitnek, annak a halál amúgy is nagyfokú misztikussága lehet a hátterében. Hiszen, a régebbi korokban kevesen voltak járatosak a biológiában. Egyszerűbb volt a szemnek hinni, s aztán ezt meggyőződésként tovább hangoztatni…

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.