Michael Schumacher balesete és a javában tartó síszezon ráirányította a figyelmet a téli sportsérülések megelőzésének fontosságára. Jó tudni, hogy szakszerű felkészüléssel, néhány fontos szabály betartásával és megfelelő felszereléssel jelentősen csökkenthető a balesetveszély.

Hogyan készüljünk fel?

A síelés komoly fizikai igénybevételt jelent, főleg azok számára, akik évközben kevesebbet sportolnak és idejük javarészét irodában, ülőmunkával töltik. Nem elég tehát néhány nappal a sítúra előtt elkezdeni mozogni! Az optimális fizikai állóképesség elérése természetesen alapkövetelmény, de ezen kívül érdemes olyan készségeket is továbbfejlesztenünk (egyensúlyérzék, reakció-gyorsaság, koncentráció), melyek segítenek abban, hogy balesetmentesen érjünk haza a téli üdülésből. Ezekhez nem kell feltétlenül személyi edzőt fogadnunk: otthon, akár házimunka közben is gyakorolhatjuk pl. a fél-lábon állást, de a tánc is kiválóan fejleszti az egyensúly- és ritmusérzéket, csakúgy, mint a ping-pong, amellyel egyben figyelem-összpontosítási képességünket is javíthatjuk. Valószínűleg így sem fogjuk megúszni a kisebb–nagyobb borulásokat, de bizonyos fokig még az esés is tanulható, célszerű ezt is gyakorolni.

A sípályán

Ha már a sípályán vagyunk, fokozottan ügyeljünk a bemelegítésre. Ajánlott rövid, ritmikus nyújtógyakorlatokat végezni mielőtt leindulunk. Magától értetődik, hogy a tudásunknak és edzettségi állapotunknak megfelelő pályát válasszunk. A statisztikák szerint érdekes módon nem az első napokban történik a legtöbb baleset, hanem a 2-4. nap között, amikor már fáradtabbak vagyunk, gyakran izomlázzal, esetleg megfázással küszködünk. Érdemes ezért szünnapokat beiktatni, amikor inkább sétálunk, kirándulunk vagy szaunázunk.

Meglepően gyakran okoz balesetet, hogy sokan betegen síelnek, amit a nem megfelelő öltözék is előidézhet – ez megelőzhető, ha rétegesen öltözködünk. Sok problémát idéz elő az alkoholfogyasztás is, ami természetesen szigorúan tilos síeléskor, nemcsak azért, mert csökken a reakcióidő, hanem mert ezzel fordítottan arányosan nő az önbizalom is...

A sípályáknak megvannak a maguk írott és íratlan szabályai, ezeket mindenképpen tartsuk szem előtt. A Nemzetközi Síszövetség (FIS) által meghatározott 10 magatartási szabály a lesiklópályákon törvényerejű előírásnak tekintendő.

Milyen a jó felszerelés?

A biztonság szempontjából rengeteg múlik a felszerelésünkön, melyet indulás előtt mindenképpen ellenőriztessünk szakemberrel.

Hagyományos sílécekkel történő lesiklás esetén a térdsérülések a leggyakoribbak, snowboard baleseteknél viszont kar- és gerincsérülések fordulnak elő inkább. Ma már nagyon jó minőségű védőfelszerelések (ún. protektorok) kaphatók, melyek a vállat, a térdet, a könyököt és a gerincet védik.

A legveszélyesebbek a fejet ill. a koponyát érő sérülések, ezért ma már sok helyen kötelező a sisak viselése. Ennek kiválasztására fordítsuk a lehető legnagyobb hangsúlyt, különösen gyermekek esetében.

A legfontosabb szempontok:

* a sisak jól illeszkedjen a fejre, különben nem sokat ér (érdemes a síszemüveggel együtt felpróbálni)
* fontos, hogy ne akadályozza a látást és a hallást
* figyelni kell a súlyra és a szellőzésre is
* ügyeljünk rá, hogy a pántokat kesztyűben is ki-és be lehessen kapcsolni
* 3-5 évente cseréljük le is, annyi idő alatt az UV-sugárzás károsítja a műanyagot
* baleset után mindenképpen cseréljük le, akkor is, ha nem látunk rajta sérülést
* a biciklisisak nem megfelelő síeléshez!
* ellenőrizzük a CE-jelzést, ez igazolja, hogy megfelel az európai szabványoknak

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Nagyanyáink egyik régi-régi házi receptje megfázás esetén a hagymatea. Az íze szörnyű, kínszenvedés meginni, bűzlik, sokak szerint viszont pont ezt nem szeretik a baktériumok sem, ezért hatásos. De vajon tényleg így van-e?

A hagyma az egyik legősibb kultúrnövényünk, valószínűleg a mai Pakisztán és Afganisztán az őshazája, de 5.000 éve már Kínában is termesztették, és az ókori Egyiptomban is nagy becsben tartották. Az egyiptomi orvosok tisztában voltak azzal a tulajdonságával, hogy erősíti a szervezetet és véd a fertőzésektől. Nem véletlen, hogy ezt adták a piramison dolgozó munkásoknak és Tutanhamon sírjában is találtak ebből a zöldségből.

Amit az ókoriak csak sejtettek, azt a legújabb laboratóriumi vizsgálatok is megerősítik: a hagymafélék gazdagok kéntartalmú vegyületekben, melyek aminosavakból keletkeznek. Ezek egy része felelős a növénycsoportra jellemző átható – és sokak számára kellemetlen – szagért. A hagyma és más növények az évmilliók során nem véletlenül fejlesztették ki ezeket a vegyületeket: baktériumok, vírusok és egyéb kórokozók elleni védekezésül használják őket.

Ezek szerint tehát igaza van a nagymamáknak, amikor hagymateát itattak velünk?

A válasz nem teljesen egyértelmű. Bár kísérletek során, laboratóriumi körülmények között valóban sikerült hagymából kivont kéntartalmú vegyületekkel baktériumkultúrákat elpusztítani, a testünkben zajló folyamatok azért nem teljesen úgy zajlanak, mint egy petricsészében. A hagyma elfogyasztása után ugyanis szervezetünk az emésztés során nagyrészt lebontja ezeket a vegyületeket, így azok nem tudnak eljutni oda, ahol a kórokozók találhatók.

Másrészről ugyanakkor elképzelhető, hogy a hatóanyag a nyelőcsőbe és a légutakba kerülve közvetlenül érintkezhet az ott lévő baktériumokkal, így elpusztíthatja azokat.

Mennyi hagymateát igyunk?

1-2 csésze biztosan nem árt, de ennél többet nemigen ajánlott fogyasztani, mivel tanulmányok bizonyítják, hogy a sok hagyma nagyobb mennyiségben károsíthatja a nyelőcsövet és a gyomorfalat is. Egyébként nem is feltétlenül fontos tea formájában fogyasztani, salátában pont olyan hatásos lehet, ráadásul még finomabb is. Érdemes valamilyen zsiradékkel - lehetőleg olívaolajjal - együtt fogyasztani, ez segít a hatóanyag felszívódásában.

A hagyma, illetve a hagymatea tehát nem csodaszer, bizonyos baktériumok ellen azonban hatásos lehet. Csak büdösek leszünk tőle. De ha valaki beteg, amúgy se menjen társaságba…

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Az egyik legrégibb legenda az étrend és egészség kapcsolatáról a sárgarépa látásra gyakorolt állítólagos jótékony hatása. De van-e igazság a közkeletű hiedelem mögött?

A sárgarépa gazdag A-vitamin forrás, mely már magzat- és újszülött korban is kifejezetten fontos: a születést követően segít a sejtek egészségének fenntartásában, nélkülözhetetlen a csontok növekedéséhez és nem utolsó sorban hozzájárul a látás fejlődéséhez is.

Az A-vitamin felnőttkorban is hozzájárul a szem megfelelő működéséhez. Mindenekelőtt a retinában található fotoreceptorok pigmentjeinek van szükségük rá, melyek a látható fényt az agyba jutó idegi impulzussá alakítják. Az A-vitamin hiánya elsőként azokat a pigmenteket károsítja, melyek a gyenge fényviszonyok közötti látást teszik lehetővé, így a hiány korai szakaszában látászavar, közkeletű nevén farkasvakság következik be. A vitamin elhúzódó, hosszan tartó hiányakor az erős fényben való látás is károsodik, sőt, akár teljes vakság is előállhat.

A fejlődő országokban még manapság is sokan, elsősorban gyermekek szenvednek ennek a vitaminnak a hiányától. Ennek elsődleges oka az ő esetükben a nem megfelelő táplálkozás. Fejlett országokban, köztük Magyarországon viszont általában örökletes okokra vezethető vissza.

Ezek szerint tehát tényleg jobban látunk, ha sok répát eszünk?

Nem. A fentiek azt jelentik, hogy megfelelő A-vitamin bevitel esetén (melynek egy részét akár sárgarépával is biztosíthatjuk), elkerülhetjük a farkasvakságot. Fontos tudni azonban, hogy a látás élessége, pl. a rövidlátás nem javítható plusz A-vitamin bevitellel, mivel annak hátterében teljesen más okok állnak.

Felesleges tehát romló látás esetén A-vitamint szedni, mert túladagolása - főleg várandósok és a kisgyermekek számára - akár veszélyes is lehet. Kiegyensúlyozott étrend esetén egyébként is elegendő jut a szervezetbe. 100 ml pl. répalé már fedezi a napi szükségletet, de a répa mellett számos zöldség és gyümölcs, valamint az állati belsőségek, a tojás és a tejtermékek is tartalmazzák.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Ha év vége, akkor szilveszter, ha szilveszter, akkor alkohol, ha alkohol, akkor a máj is eszünkbe jut. Pedig nem csak ilyenkor kellene májunkra gondolni, ugyanis többször siet szervezetünk segítségére, mint hinnénk.

Az emberi test egyik legfőbb méregtelenítője a máj. Májunk – amellett, hogy az emésztésében kiemelkedő szerepet játszó epe termeléséért felelős – számos olyan enzimet működtet, amelyek alkalmasak arra, hogy a szervezetünkbe bejutott legkülönfélébb vegyi anyagok, mérgek átalakításával hatástalanítsa azokat.

Azt már kevesebben tudják, hogy a méregtelenítés mellett a máj nem kevés egyéb biológiai folyamatért is felelős: többek között, itt történik számos olyan, úgynevezett alvadási faktor és plazmafehérje termelődése, amelyek hiánya esetén kóros vérzékenység, akár életveszélyes vérzések is kialakulhatnak. Emellett a keringésben lévő, elöregedett vörösvértesteink jó része is itt kerül lebontásra, átalakításra.

Egyes kutatások szerint a máj által termelt különböző enzimek száma az ötszázat is elérheti!

Mindezek alapján érthető, miért olyan nagyon fontos májunk épségét megőrizni, egészségére vigyázni, és éppen ezért milyen fontos egy-egy igen jó buli során is megálljt parancsolni magunknak.

 A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Könnyű rászokni, magas vérnyomást okoz, károsítja a szívet, túlpörgeti az agyat, és a gyomornak sem tesz jót. Nagyjából ezek a kávéval kapcsolatos leggyakoribb negatív sztereotípiák. Mi igaz belőlük?

A legújabb kutatások többsége nem igazolja a fentieket, sőt úgy tűnik, a pozitív hatások egyértelműen túlsúlyban vannak: a kávé kis mennyiségben (napi 1-2 csésze) kifejezetten jótékony hatással bír az idegrendszerre, segít elűzni a depressziót, és nem mellesleg kellemes hangulatot varázsol arra a néhány percre, ami fogyasztását övezi.

Egyetlen csésze kávé körülbelül 40-50 milligrammnyi koffeint tartalmaz, ami nagyjából ahhoz elég, hogy kávézás után kicsit felélénkülünk, mintha csak egy jó zuhanyt vettünk volna. Hatására könnyebben tudunk koncentrálni és a kreatív gondolatok is szárnyalnak.

Egyes vizsgálatok szerint ilyenkor izmaink is erősebbé válnak, összehúzódó-képességük fokozódása révén erőteljesebb tevékenységet is könnyebben tudunk elvégezni. Az elfogyasztott kávé a szervezet számos egyéb pontján fejti ki hatását, de fontos hangsúlyozni, hogy semmilyen hosszú távú egészségkárosító hatása nem ismert (természetesen, csak normál mennyiségben fogyasztva). Serkenti a tápcsatorna működését, a vesék kiválasztását, sőt, egyes belső elválasztású mirigyekre is hatást gyakorol.

A kávészemekből a pörkölés során csersav szabadul(hat) fel, amely – egyszerűen a sav természeténél fogva – az arra érzékenyeknél gyomorfájást okozhat. Ma már ennek a kiküszöbölésére is vannak technikák/készítmények, amely révén az érzékeny gyomrúak is fogyaszthatják ezt az ősidők óta ismert élvezeti szert.

A túlzásba vitt kávézásnak ugyanakkor számos, rövid- és hosszú távú mellékhatása is lehet: szapora szívdobogás, szédelgés, szorongásérzés, alvászavarok, depressziós tünetek súlyosbodása, hasmenés, gyomorsav túltermelődés, stb.

Éppen ezért, érdemes ez esetben is az arany középutat választani: a napi 1-2 csésze kávét okosan, lassan - és ha lehet - jó társaságban fogyasszuk el!

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.