Minden évszakban előfordul a heves torokfájás, amikor a nyelés is fájdalmas, mintha tüzes gombóc lenne  a torkunkban. Ilyenkor változatos házi praktikák kerülnek elő, amelyek között vannak egészen elképesztőek és olyanok is, amelyek egymásnak homlokegyenest ellentmondanak.

A torokgyulladás nemcsak a tél végi nagy vírusinvázió idején kínozhat, hanem a legforróbb nyárban is elérhet bárkit. Elég hozzá egy rosszul beállított vagy ki nem tisztított klíma, vagy egy gyorsan felhajtott jeges üdítő, belapátolt fagyi, hogy a nyáron is kerengő vírusokról ne is beszéljünk. Torokfájás, köhögés, rekedt hang, gyulladt mandulák – ha úgy ítéljük meg, hogy ezzel még nem kell orvoshoz menni, előkerülnek a háziszerek, nagyanyáink évszázados tanácsai a kellemetlenségek enyhítésére. Ez az a pont, amikor nehéz okosnak lenni, hiszen az egyik bölcs tanács ezt mondja, a másik épp az ellenkezőjét.

Hideg vagy meleg?

Legtöbben legelőször is egy jó forró citromos teát javasolnak a fájós torkúaknak, más szerint épp a hűvös limonádé teszi a legjobbat, és olyan is akad, aki gyermekkori mandulaműtétjére emlékezve egyenesen a vaníliafagyit javasolja.

Nincs egyetértés a külsőleges „kezelésben” sem: van, aki nyári melegben is egy meleg sálba bugyolálja ilyenkor a torkát, és hallottunk már olyat is, aki meggyőződéssel állította, hogy a nyakára tett hideg vizes törülköző enyhíti legjobban a fájdalmát. Az pedig mindig vitát gerjeszt, hogy elegendők-e a tünetenyhítő cukorkák, természetes kezelési módok, háziszerek, vagy szükség van-e a „nehéztüzérség”, az antibiotikumok bevetésére.

Jó az, ami jó

Mi segíthet hát a legjobban a torokfájáson? A neten olvasható jó tanácsok között laikusként böngészve még jobban elbizonytalanodhatunk. A torokfájásnak ugyanis számos oka lehet: okozhatják vírusok is (például rhino-, influenza-, adeno-, herpesz-, kanyaróvírusok)  a náthás tünetekkel együtt, de emellett számos különböző baktérium (köztük leggyakrabban a gennykeltő Streptococcusok) is okozhatnak torokgyulladást. Ezen kívül előfordul gombás fertőzés is a torokgyulladás hátterében. A kórokozók támadásakor az immunrendszer lép működésbe, a fehérvérsejtek pusztítják a betolakodókat, ami a megtámadott nyálkahártya duzzanatával, gyulladásával, gennyes váladékkal jár.

A vírusok okozta torokgyulladás kezelése általában a tünetek enyhítésével történik, amelyre hatékonyak lehetnek a természetgyógyászati módszerek is. Mindenkire egyformán érvényes szabály nincs, „ jó az, ami jó”, szinte minden családnak van bevált receptje. A hideg-meleg vitával kapcsolatban elmondható, hogy a betegek többsége torokfájás esetén inkább a meleg enyhítő hatásában bízik.

A tudományos szempontból a forró tea illetve a meleg sál közérzetjavító hatásának megvan a magyarázata. A meleg hatására kitágulnak az erek, javul a torok és a nyak keringése, vérellátottsága, és meggyorsul a megsemmisült vírusok és sejtek, vagyis a nyálkahártyán keletkező gennyes váladék oldódása és kiürítése is a szervezetből. Ezzel szemben a hideg hatására az erek összehúzódnak. Ennek vérzéscsillapító hatását használják ki például mandulaműtétek esetén, és a hideg okozta „sokk” a torokfájás esetén is enyhítheti a fájdalmat.

Büdös zoknit a nyakba?

Amikor a torokgyulladást bakteriális fertőzés váltja ki, vagy a vírus okozta bajt ún. felülfertőződés tetézi, akkor antibiotikumok bevetésére is szükség lehet. Aki szeretné elkerülni ezek alkalmazását,  az a baktériumok elleni háziszerekkel próbálkozhat. A természetes antibiotikumok (például a sóoldattal vagy borecetes vízzel való gargarizálás, a kamilla- vagy hársfatea, a méz, a fokhagyma, stb.) általánosan ismertek. Az antibiotikumok helyettesítését célzó háziszerek között feljegyeztek a szakemberek egy olyan „alternatív”, hagyományos módszert is, amely vitathatatlanul a legelképesztőbb a mégoly fantáziadús népi orvoslási technikák között is. A módszer lényege, hogy válasszunk egy sokat használt, kellően viseltes, lehetőleg mosatlan lábon átizzadt, zárt cipőbe befülledt zoknit, és azt tekerjük a nyakunk köré, így be lehet lélegezni a legtermészetesebb antibiotikumokat.

Ennek az egyszerre undorító és (szó szerint) lélegzetelállító házi módszernek tulajdonképpen van valami alapja. Az emberi szervezetben természetes módon jelen vannak antibakteriális „szerek”, például  azok a kórokozók, amelyek harcban állnak a baktériumokkal. Ilyenek a gombák is, márpedig a zárt cipő meleg, párás közegében az átizzadt zokni ideális talaja a gombák elszaporodásának. Más kérdés, hogy legtöbben valószínűleg megvárnánk a spontán gyógyulást, ha csak ilyen gyógymódra számíthatnánk...

Szerencsére az  antibiotikumoknak köszönhetően ma már nem szorulunk a büdös zokni védelmére. Ugyanakkor a szakértők arra is figyelmeztetnek, hogy ezeket is csak óvatosan alkalmazzuk, mivel a túlzott, indokolatlan használatuk mintegy kitermeli azokat a baktériumtörzseket, amelyek ellenállóvá lettek az antibiotikumokkal szemben. A veszélyt nem szabad lebecsülni, elég csak visszagondolni arra, hogy a bakteriális fertőzések milyen komoly fenyegetést jelentettek az antibiotikumok  feltalálása előtt.

Der Spiegel/ Gesundheit nyomán

Sajnos, egyetlen nyár sem múlik el olyan baleset nélkül, amely eséllyel pályázhatna a Darwin-díjra is: amikor egy jókedvű fiatal társaság egy tagja, feltehetően ittasan, fejest ugrik egy ismeretlen mélységű vízbe.

A következmény lehet azonnali halál, vagy olyan gerincvelői sérülés, amely egy felelőtlen perc miatt az egész további életében tolószékbe kényszeríti, bénaságra ítéli a fiatalt. Európában évente több ezer ember bénul meg. Az esetek hátterében betegség és közlekedési baleset, sportsérülés is előfordul. Évente több száz olyan balesetet is feljegyeznek, amelyek tragikumát fokozza, hogy teljes mértékben elkerülhetőek lennének, hiszen egy amúgy teljesen egészséges fiatal meggondolatlan ötletének, egyszeri rossz helyzetértékelésének következményei. Ezek azok a strandbalesetek, amikor valaki, általában alkoholtól túláradó jókedvében,  vagy „bátorságpróbából”, a társak által felheccelve úgy ugrik fejest, hogy fogalma sincs arról, milyen mély a víz, és milyen tárgyak vannak esetleg benne. Történt már ilyen végzetes ugrás mosásra váró, leürített strandmedencébe, hídról a  folyóba, hulladékkal, autóronccsal teli bányatóba, régi móló maradványára, csónakból egy nem látható zátonyra, tengerparton a dagály által eltakart sziklára...

Jó tudni, hogy fejesugráskor a fej, illetve a nyaki gerincvelő idegpályáinak sérüléséhez nem szükséges a víz fenekéig érni, hanem (túl nagy magasságból, nem megfelelően kivitelezett ugrással) a víz felszínének felületi feszültsége is elegendő hozzá. Bármi volt is a kiváltó ok, az alkohol, a gondatlanság vagy a „butaság bátorsága”, a következmények nagyon hasonlóak: olyan gerincvelő sérülés, amely – ha az illető túléli – teljes vagy részleges bénaságot okoz.

Derékba tört élet

Az ortopédovosok azt tanácsolják a szülőknek, hogy gyermekeik figyelmét időben hívják fel az ismeretlen vizek, a vakmerősködés veszélyeire, egy esetleges elszenvedett gerincvelői sérülés egész életre kiható súlyos következményeire. Az összes paraplegiának, vagyis bénulásos esetnek néhány százalékát adják ezek a fürdőzés közben elszenvedett, különösen súlyos nyaki-gerincvelői sérülések, amelyek után -  mivel a gerincvelő közvetíti az agy jelzéseit a végtagok felé,  és így a sérülés esetén ezek a jelek nem jutnak el az izmokhoz -  a sérültek egyáltalán nem, vagy csak részben tudják mozgatni a végtagjaikat, teljes további életükben tolószékben ülésre kényszerülnek.

A baleset tragédia nemcsak a fiatal, hanem az egész családja számára, hiszen egy csapásra teljesen megváltoztatja az egész életüket, testi-lelki, szociális körülményeiket, lehetőségeiket. Az érintett személy az egyik pillanatról a másikra szinte teljes függőségbe kerül, élethosszig mások segítségére szorul.­

A sérültek jellemzően fiatal férfiak, átlagos életkoruk 28 év. Az esetekben közös, hogy a többnyire baráti körben elfogyasztott túlzott mennyiségű alkohol okozta  a gondatlanságukat, a normális veszélyérzetük  kikapcsolását.

Ésszel a vízbe!

Bármennyire is magától értetődőnek tűnnek  a következő tanácsok, a szakértők mégis azt javasolják, hogy a szülők a lehető leghamarabb figyelmeztessék gyerekeiket ezekre: 

• Soha ne ugorj be ismeretlen vízbe!
• Az ugrás előtt ellenőrizd a vízmélységet, akár tó, folyó, medence vagy tenger vizébe ugranál! 
• Túl sekély vízbe ne ugorj!
• A haveri körben, heccből kezdeményezett bátorságpróbákba ne menj bele!
• Fürdés közben ne fogyassz alkoholt!

 
Der Spiegel/Gesundheit nyomán

Miközben egy pillanatig sem vonjuk kétségbe az UV-sugárzás veszélyeit, nem szabad elfelejteni, hogy maga a sugárzás hasznos, sőt elengedhetetlen szervezetünk számára!

Az elmúlt évtizedekben rengeteget hallhattunk a napozás, az UV-sugárzás veszélyeiről. Nem véletlenül, hiszen naponta érkeztek a hírek a földünket az ultraibolya sugárzástól védő ózonréteg elvékonyodásáról, ezzel egy időben a rosszindulatú bőrrák, a melanóma eseteinek megszaporodásáról.  Ugyanakkor a régi bölcs mondás szerint „nem szabadna a fürdővízzel együtt kiönteni a gyereket is”,hiszen megfelelő elővigyázatossággal, néhány egyszerű szabály betartása mellett nem kell lemondani a napfény áldásairól, a mértéktartó napozásról. A napsugarak ugyanis – ha gondoskodunk arról, hogy kárt ne okozzanak – sokat használhatnak, erősítik az emberi szervezet védelmi rendszerét, hozzájuttatnak a csontépítésben nélkülözhetetlen D-vitaminhoz, és több betegség esetében serkenthetik a gyógyulást.

Bársonyos, aranyos színű bőr

A napozás hatása nemcsak az, hogy divatos aranybarna színt kap a napsütötte bőr, hanem több elhúzódó bőrhiba, bőrbetegség esetén is jót tehet. Így például az erősen zsíros, mitesszeres, pattanásos, illetve a száraz, szeborreás bőrt a mértéktartó napoztatás tisztítja, fertőtleníti, erősíti, hámosítja.  A sugarak hatására ugyanis a bőrben lévő hajszálerek megtelnek vérrel, ezáltal javul a bőr (és közvetve az egész szervezet) anyagcseréje, oxigénellátása. A bőr tisztulásához hozzájárul az is, hogy a mikroorganizmusok, köztük a gyulladást okozó baktériumok nagy része az ibolyántúli sugarak hatására elpusztul.

Sokan szenvednek a testszerte foltokban megjelenő pikkelysömörtől, a pszoriázistól is. Leggyakrabban a végtagokon fordul elő, a bőr megvastagodásával, majd pikkelyes hámlásával, helyi gyulladásával jár. A hajas fejbőr pszoriázisa is gyakori, ilyenkor a beteg hajszálain nagy mennyiségben tapadnak meg a hámló, korpaszerű bőrpikkelyecskék. A napozás jót tesz, de ajánlatos a pszoriázisos bőrt csak délelőtt 10 óra előtt, vagy délután 17 óra után napoztatni. Az óvatosságra ebben az esetben fokozott szükség van, mivel a pszoriázisos betegek az UV-szűrő, fényvédő szereket is csak vigyázva használhatják, mert ezek tovább irritálhatják a sérült bőrfelületet.

Elegendő D-vitamin

A csontritkulás megelőzéséhez szintén jó hatású az okos napfürdőzés. A csontképzéshez ugyanis elengedhetetlen szükség van D-vitaminra, amely az ibolyántúli sugárzás egyik fajtája, az UV-B sugárzás hatására keletkezik a bőrben. A napfény biztosítja a szervezetünk számára elegendő mennyiségű D-vitamin mintegy 80 százalékát! A D-vitaminra a legtöbb szervünk megfelelő működéséhez szükség van, tartósan alacsony szintje több súlyos betegség veszélyét növeli. Nemcsak a csontritkulás kialakulásában, a kalcium felszívódási zavaraiban a fő bűnös a D-vitamin hiánya, hanem többek között  hozzájárulhat például a vastagbélrák, emlő - és prosztata daganatok, a szív-, érrendszeri betegségek, a meddőség, az asztma, az időskori szemészeti elváltozások kialakulásához is. A kutatások szerint a megfelelő D-vitamin szint bizonyos védelmet nyújt egyes fertőzések, például az influenza vagy a H1N1 vírus ellen is.

Alacsonyabb vérnyomás

Már évtizedekkel ezelőtt felfigyeltek a kutatók arra, hogy nyáron általában alacsonyabb vérnyomásértékeket mérnek, mint télen. Egy kutatócsoport nemrégiben összefüggést talált az erek tágulása, a vérnyomás csökkenése és a napfény hatása között. Kutatásaik szerint ugyanis az erek tágulása  nagyrészt az ereket bélelő sejtek által termelt nitrogén-monoxid gáznak köszönhető, márpedig ez a gáz napsütés hatására nagy mennyiségben keletkezhet a bőrben is, bejuthat a vérkeringésbe és tágíthatja a koszorúereket, csökkentheti a vérnyomást.

Lelkileg is feltöltődve

Nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is hat ránk a napsütés. A természetes fény ugyanis a legjobb hangulatjavító, jótékony hatású depresszió, ideges feszültség esetén. A „fényterápia” azon alapszik, hogy a fény hatására szerotonin hormon termelődik a  szervezetünkben. Ezt a hormont a köznyelv leginkább „boldogsághormonként” ismeri, és tény, hogy ha nem is boldoggá, de frissebbé, élénkebbé válunk tőle. Ezzel szemben éjszaka illetve a fényhiányos időszakban a szervezet melatonin termelése nő meg, amely az alvásszükségletet növeli. A tapasztalat jóval megelőzte a jelenség okainak feltárását: már évszázadokkal ezelőtt, amikor a hormonokról még semmit nem tudott az orvostudomány, a kedélybeteg (kellően tehetős) embereknek délvidéki utazást javasolt kezelőorvosuk. Azt is régen megfigyelték, hogy ahol kisebb a napsütéses órák száma (például Skandináviában) ott több a depressziós ember, és az is régóta ismert, hogy a hosszú téli éjszakák, borongós, fényhiányos napok idején legtöbben aluszékonyabbak, fáradékonyabbak, lehangoltabbak, enerváltabbak, mint nyáron,  ami aztán február-márciusra a tavaszi fáradtságban tetőzhet.

Kerülje el a napégést!

Fontos tudni, hogy nem maga a napfény okozza a bőrrákot, hanem az óvatlan napozás, az esetleg többször is ismétlődő leégés. A bőr „nem felejt”, az okozott ártalmak évek során mintegy összeadódnak. Viszont, ha betartunk néhány egyszerű szabályt, nyugodtan élvezhetjük a napozás áldásait! A legfontosabb, hogy a déli órákat, 11-15 óra között tanácsosabb lehetőség szerint árnyékban tölteni. Fokozza a leégés veszélyét a vízről, üvegről, homokról visszaverődő fény is, és fényvédelemre gondolni kell akkor is, ha vízben vagyunk vagy a napot vékony felhőréteg takarja el. A bőr UV-védelméről magas faktorszámú készítményekkel kell gondoskodni, és egy jó napszemüveg se maradjon otthon, mert több súlyos, látásromlást okozó szembetegség rizikóját növeli a napozás. Különösen vigyázni kell a gyerekekre és a fehér bőrű, szőke vagy vörös hajúakra mivel az ő bőrük sokkal védtelenebb.

A napfény egészséges hatásai a mértéktartó napozással, a leggyilkosabb sugarak elkerülésével is érvényesülhetnek, és még csak egzotikus nyaralás sem kell hozzá. Egy parkban, erkélyen vagy akár a buszra várakozás perceit kihasználva is megfürdetheti az arcát a nap sugaraiban, és érezni fogja, ahogy kívül a bőrét, belül a lelkét is jótékonyan átjárja, átmelegíti.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.

Blogunk legnépszerűbb bejegyzései közé tartoznak azok az írások, amelyek az egészséggel kapcsolatos közkeletű hitekkel és tévhitekkel foglalkoznak. Ezekből egy infografika-sorozatot tervezünk, melynek az első darabja már el is készült, íme:

A testnedveket általában gusztustalannak tartjuk, így a nyál sem tartozik a bevett társasági témák közé. Pedig testünk egészséges működésének nélkülözhetetlen tartozékáról van szó!

A szájüreget rendben tartja

A fültő, az állkapocs és a nyelv alatti mirigyek illetve a szájüregi nyálkahártya sok apró nyálmirigye naponta egy-két liternyi folyadékot, nyálat termel, amely a gyomorba jut. Az egyik fontos szerepe a szájüreg nyálkahártyájának nedvesen tartása: segíti egyensúlyban tartani a szervezet vízháztartását. A kezdődő szájszárazság jelzi, ha vízpótlásra van szükség, vagyis a szomjúság érzését továbbítja az agyba. A folyamatosan termelődő nyál állandóan tisztítja a szájüreget, nem engedi, hogy a mikroorganizmusok tartósan letelepedjenek, a baktériumölő összetevői segítségével hatékony fertőtlenítő is. A szájban lévő apró sérülések sokkal gyorsabban gyógyulnak, mint a külső bőrfelület sebei. Nem véletlenül nyalogatják az állatok is a sebeiket: ösztöneik diktálják, mivel a nyál sebgyógyulást serkentő fehérjéket is tartalmaz.

Az emésztést előkészíti

Nyáltermelődés nélkül semmi örömünk nem lenne az evésben sem, ugyanis egyáltalán nem éreznénk az ízeket sem. Ahhoz, hogy ízek eljussanak az ízlelő bimbókig, az kell, hogy a nyálban lévő víz kioldja azokat a táplálékból.

A szájüregben kezdődik a táplálék feldolgozása, az emésztéshez való előkészítése is: a darabolás, őrlés során az étel darabkáiból nyállal keveredve formálódnak falatok, válnak eléggé puhává, pépessé, csúszóssá ahhoz, hogy a nyeléssel elindulhassanak lefelé a tápcsatornán. Ráadásul a tulajdonképpeni emésztés is elkezdődik már a szájban, hiszen a keményítő lebontásához szükséges amiláz enzimeket a nyál tartalmazza.

Diagnosztikai elem is lehet

Egész kutatócsoportok foglalkoznak a nyál diagnosztikai lehetőségeinek feltárásával, mert kiderült, hogy a nyál a szervezet egészségi állapotára, genetikai állományára, sőt az egyén pillanatnyi stressz-szintjére nézve is rengeteg információt rejthet, és sokkal könnyebb a mintaanyaghoz hozzáférni, mint például a laboratóriumi vérvizsgálatok esetén. A nyál vizsgálatával például helyettesíteni lehetne a vérvizsgálatot egyes szívbetegségek kockázatával kapcsolatban, mivel a nyálból is kimutatható az a (CRP) fehérje, amelynek szintje megemelkedik ilyenkor.

Az már a bűnügyi filmekből is jól ismert, hogy a nyál kis mennyisége is tökéletesen azonosítható DNS-mintát ad, egyes kutatók szerint pedig az illető életmódjára, származására, népcsoportjára is következtetni lehet belőle. Mivel pedig a stresszre a szervezet többek között fokozott nyálelválasztással, emelkedett enzimtermeléssel reagál, így a nyál segítségével a stressz szintje is mérhetővé válik.

Védi, építi a fogakat

A nyál nemcsak folyamatosan mossa a fogakat, hanem javítgatja, építgeti is: a nyálban lévő fehérjék megkötnek bizonyos mennyiségű kalciumionokat, és ezek kiegészítik a fogzománc hidroxiapatit kristályrácsának mikroszkopikus kimaródásait, sérüléseit, a nyálmolekulák pedig mintegy védőbevonatot alkotnak a fogakon. Erre a folyamatra tanácsos időt hagyni, ezért is ajánlják a fogorvosok, hogy ne közvetlenül étkezés után mossanak fogat, hanem legalább egy félórával később. A savas ételek elfogyasztásakor a fogzománc kicsit „felpuhul”, sérülékenyebb lesz, bizonyos időnek el kell telni, mire – a nyál közreműködésével - helyreáll a korábbi állapot. Ugyanakkor ez a nyálkás védőbevonat az alapja a fogak és az íny egészségét veszélyeztető plakkoknak, fogkőlerakódásnak is, úgyhogy a napi legalább kétszeri fogmosásra szükség van.

A beszédet is olajozottabbá teszi

Utoljára még egy, szintén nem elhanyagolható funkcióját is meg kell említeni a nyálnak: a beszédet is segíti. Bár a „fröcsögés” szó a nyelvünkben épp a feleslegesen bőséges nyáltermelődéssel kísért indulatokra utal, a kiegyensúlyozott nyálképződésre az artikulált hangadáshoz mindenképpen szükség van.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.