Bár hidegebb időben kevésbé érezzük a szomjúságot, a szervezetnek közel ugyanannyi folyadékra van szüksége, mint nyáron.

Hűvösebb időben sokan jóval kevesebbet isznak, mint az év melegebb szakában. Ennek két oka van: egyrészt kevésbé, ritkábban érzik szomjasnak magukat, másrészt úgy gondolják, hogy a folyadékbevitelre csak melegben kell odafigyelni. Ez azonban nem igaz, télen éppen úgy dehidratálttá válhat a szervezet, ahogy nyáron.

Túlfűtött helyiségek

Attól még, hogy télen kevésbé izzadunk, nem biztos, hogy sokkal kevesebb vizet veszít a szervezetünk, mint nyáron. Hiába van ugyanis kint hideg, ha a nap nagy részét a legtöbben fűtött helyiségekben töltik. Ráadásul, mivel Magyarországon hagyományosan a szükségesnél melegebbre fűtik a lakásokat, nem egyszer akár 20-24 fokos helyiségekben vagyunk. Ez pedig azt jelenti, hogy szervezetünk vízkészletéből közel ugyanannyit veszítünk, mint nyáron, amit pótolni kell a folyadék- és elektrolit-háztartás zavartalan működése érdekében. A kiszáradás nem csak akkor következik be, amikor valaki már rosszul van a folyadékhiánytól. Kiszáradás az is, ha a szervezet több vizet veszít, mint amennyit felvesz, és emiatt akár jelentéktelennek tűnő fizikai tüneteink lesznek, fáradékonyság vagy dekoncentráltság. Ez télen is meglepően könnyen megtörténhet.

Száraz levegő

További jellemzője az őszi-téli időszaknak, hogy mivel sokat tartózkodunk fűtött szobákban, sokat vagyunk viszonylag száraz levegőn. A száraz levegő egyrészt kellemetlenül kiszárítja a bőrt, másrészt a nyálkahártyák is gyorsabban kiszáradnak. Utóbbi azért gond, mert a száraz nyálkahártyák sérülékenyebbek, védtelenebbek a különböző vírusokkal, baktériumokkal szemben. A szemszárazság ugyancsak kellemetlen lehet, ilyenkor a szemek kivörösödnek, viszkető, égő érzés tapasztalható, a monitoron vagy könyvben olvasott szöveg összefolyik.

Kockázatok

A teljesítményen is látszik, ha a szervezet dehidratált: romlik a reakcióidő, a memória. Ráadásul vizsgálatok kimutatták, hogy azoknál az embereknél, akik hosszú időn át kevés vizet fogyasztanak, nagyobb a kockázata a krónikus vesebetegség, a vesekő és a húgyúti fertőzések kialakulásának.

Éppen ezért a szakemberek azt javasolják, hogy a téli időszakban is legyünk tudatos folyadékfogyasztók, és legalább napi 2-2,5 liter folyadékot vigyünk be a szervezetbe. Aki fizikai munkát végez, vagy rendszeresen sportol, annak természetesen nem elég a két liter, nekik ennél többet kell inniuk télen is.

Mit igyunk télen?

Egész évben igaz, hogy az lenne a legjobb, ha szinte kizárólag vizet és ásványvizet innánk. Magyarországon kiváló minőségű a csapvíz, de aki az ásványvizeket jobban kedveli, az fogyaszthatja azokat is, elsősorban szénsavmentes változatban. Ha valaki változatosan étkezik, nincs is szüksége egyéb folyadékra, alkoholra, cukros üdítőkre, hozzáadott cukrot nem tartalmazó, de önmagában is magas cukortartalmú gyümölcslevekre pedig különösen nincs.

Ha mégis változatosságra vágyunk, akkor télen jó választás lehet a tea, lehetőleg édesítőszerek nélkül. Akár a kávét is kiválthatjuk vele, hideg időben átmelegíti a testet, mentálisan is jó hatása lehet egy illatos gyógyteának.

Emellett ajánlott a különböző zöldséglevek (idényzöldségekből, mint például a cékla vagy a sárgarépa) fogyasztása, vagy akár ezek kombinálása gyümölcsökkel (sárgarépa-narancs, ananász-spenót). Ugyancsak jó folyadékpótlásra hidegben a különböző levesek fogyasztása, lehetőleg minél több zöldséggel.

Sport és folyadékpótlás hidegben

Egyre többen vannak azok, akik télen sem hagynak fel a rendszeres kinti edzésekkel. Ugyanakkor a téli futások, gyalogtúrák előtt és után jóval kevésbé figyelnek arra, hogy igyanak. Pedig ilyenkor is igaz, hogy edzés előtt és után is hidratálni kell a szervezetet. Ahogy nyáron, ilyenkor is a víz a legjobb választás, de a nagy hidegben ezt kiválthatjuk egy meleg teával is. Ugyanakkor arra nem árt figyelni, hogy futás előtt közvetlenül ne igyunk túl sok teát, tekintve, hogy szinte mindegyik teának közös tulajdonsága, hogy kisebb-nagyobb mértékben vízhajtó hatásúak.

A cikk a Budai Egészségközpont hepatológusának közreműködésével készült.