Hányszor gondoljuk egy-egy kimerítő időszakban, hogy milyen jó lenne most végigaludni egy teljes napot! Aztán amikor lehetőség lenne rá, mégsem tesszük, nem is esne jól. Jobb is, hiszen bármilyen hihetetlen, az alvást is túlzásba lehet vinni!

Megoszlik a szakemberek véleménye arról, mennyi alvásra van szükségünk naponta. Ha túl kevés időt szánunk rá, az alváshiányhoz, teljesítménycsökkenéshez, a koncentráló-képesség romlásához, krónikus kimerültséghez, előbb-utóbb betegséghez vezet. Ugyanakkor a másik véglet, a túl sok alvás sem jó, hiszen ebben az esetben is felborulhat a szervezetünk cirkadián ritmusa, amihez többfajta hormonális működés is kapcsolódik.

Ha a kevés alvás és a túlalvás is káros, akkor arra a kérdésre, hogy vajon mennyi alvás ideális, nehéz mindenkire érvényes választ adni. Az ajánlható időmennyiség ugyanis függ az illető korától, életmódjától, életvitelétől, bioritmusától, napközbeni tevékenységétől. Az alvásszakértők szerint 6-9 óra között mozog ez az időtartam. Általánosan elmondható, hogy gyerekkorban több, később, idősebb korban egyre kevesebb alvásra van szükség.

Betegségre is utalhat a túlalvás

Az esetenként, alkalmilag megnőtt alvásigény természetes, például egy nagyobb pszichés vagy fizikai megterhelés, egyszeri, néhány napos alváshiány után. Azonban rendszeressé válva komolyabban kell venni, mivel tünetként betegségeket is jelezhet, illetve maga is betegségekhez vezethet.

A túl sok alvás – az átlagost legalább 25 százalékkal, 1,5-2 órával meghaladó alvásidő – esetén aluszékonyságról, hiperszomniáról beszélünk. Ez az alvászavar egyáltalán nem ritka, minimum az emberek tizedét érinti. Az aluszékonyság hátterében leggyakrabban az éjszakázás, váltott műszak miatti rendszertelenség, állandósult, halmozódó alváshiány, kialvatlanság, a napi, ún. cirkadián ritmus felborulása, vagy például súlyos alvási apnoé áll. Okozhatja altatók, vagy nyugtatók, serkentők rendszeres, esetleg túlzásba vitt alkalmazása, élvezeti szerek fogyasztása is. Vannak olyan betegségek is, amelyeket kísérhet hiperszomnia: ilyenek például a depresszió, a keringési-, pajzsmirigy-, vagy anyagcserezavarok, egyes neurológiai betegségek, mint az epilepszia, a demencia, az agydaganat.

Az aluszékonyság, a hiperszomnia a következményei miatt válhat veszélyessé, mivel a több alvásra szánt idő ellenére az érintettek könnyebben megbetegszenek, kimerültek, az összpontosító képességük, fizikai és szellemi teljesítményük jelentősen romlik, ami balesetveszélyt jelenthet.

A túlalvás következményei

Bár a rendszeres, pihentető, elegendő alvás egészséges, ez a jótékony hatás nem nő arányosan az alvásra fordított idővel. Azok, akik naponta két órával megnövelik az átlagos alvásidőt, vagyis napi tíz óránál többet alszanak, többnyire nincsenek olyan jó egészségi állapotban, mint akik megelégszenek a 7-8 órányi napi alvással. Az aluszékonyság, a kielégíthetetlen alvásigény, a túlalvás a tapasztalatok szerint növelheti a szív- és koszorúér-betegségek, a kettes típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát, és összefügghet a kóros elhízással is, részben a napi ritmus felborulása és a hozzá kapcsolódó hormonok termelődésének változása miatt, részben a mozgáshiány következtében.

Még az alkalmi túlalvás is járhat azzal a kellemetlen következménnyel, hogy rossz közérzet, kimerültség, fejfájás jelentkezik. Ennek oka, hogy az alvás és ébrenlét rendje kapcsolatban van több fontos hormon (például a szerotonin) és a neurotranszmitterek termelődésével. Akik pedig rendszeresen többet alszanak a kelleténél, a felkelés időpontja eltolódik a délelőtti órákra, azok ahelyett, hogy feltöltődnének energiával, számíthatnak arra, hogy enerváltnak, gyengének, fáradtnak érzik magukat, fáj a fejük. Kicsit hasonlít ez a jelenség az időeltolódás okozta jet lag következményeihez vagy ahhoz, hogy valaki nagyobb alkoholfogyasztás után másnapos tüneteket tapasztal.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.