Sokszor elgondolkozunk azon, hogy milyen kár azokért az órákért, amit alvással töltünk: életünk egyharmada úgy telik el, hogy az ez idő alatt látott képek, benyomások, álmainkban átélt élmények nagyrészt kiesnek az emlékezetünkből, felébredve többnyire semmire nem emlékszünk belőlük. Mi lehet ennek az oka?

Fotó: Designed by mindandi / Freepik

Az alvásidő több, egyenként mintegy másfélórás alvási ciklusokra bontható, amelyeken belül fokozatosan kerülünk bele az alvás mélyebb fázisaiba. Éjszakánként 5-6 alvási ciklus is követheti egymást, ébredésekkel és újbóli elalvással megszakítva. Az alvási ciklusok első fázisa az ébrenlétből az alvás állapotába kerülés, a másodikra a légzés és a szívverés lelassulása jellemző. A harmadik és negyedik fázisban a legmélyebb az alvás. Az alvással nem mindig jár együtt az álmodás: az alvásciklusnak csak az ötödik fázisa az álomé, ez az ún. REM-szakasz, amit a gyors szemgolyó-mozgás is jelez. Így az alvással töltött időnek csak mintegy ötödében számíthatunk az álmok jelentkezésére, egy nyolcórányi alvás során legfeljebb 90-100 percig.

Az alvó agy titkai

Az alvás során nemcsak a test, hanem az agy is megpihen, ebben a nyugalmi állapotban az agy elektromos aktivitása megváltozik: míg ébren béta-hullámokat, alvás közben alfa-hullámokat jelez. Az álmainkat az agy különböző területén alvás közben is jelentkező elektromos aktivitásnak köszönhetjük. Az agy egyes részei nem egyszerre pihennek meg alvás során és nem egy időben „kapcsolnak vissza” az alvás után.

A rövid és hosszú távú memória működtetésében fontos szerepet játszó hippokampusznak mintegy két percre van szüksége ahhoz, hogy ébredés után a rövid távú emlékezetet „beindítsa”. Így azok tudnak inkább álmaikról beszámolni, akik éjszaka többször és hosszabb időre ébrednek fel. Akiknél ezek csak egy-egy percet meg nem haladó mikroébredések, azok kevésbé képesek az álmaikat felidézni.

Egy francia kutatócsoport arra az eredményre jutott, hogy azok emlékeznek inkább az álmaikra, akiknél a külső és a belső (testből érkező) információk feldolgozásáért felelős agyi  terület ébren és alvás közben is aktívabb az álmaikra rendszerint nem emlékezőkénél. Érdekesség, hogy ők a hangokra is élénkebben reagáltak. Ezzel függhet össze, hogy ők többször ébrednek fel éjszaka és több időt töltenek ébren, mint az álmaikra nem emlékező társaik.

Az álmok keletkezésében és rögzítésében részt vesz két ingerületátvivő anyag, az acetil-kolin és a noradrenalin is. Az alvásnak abban a fázisában (a gyors szemmozgásról elnevezett REM szakaszban), amelyre a leginkább jellemző az álmok jelentkezése, az acetil-kolin megközelíti az ébrenléti szintjét, míg a noradrenalin továbbra is alacsony marad. A kutatók feltételezik, hogy az acetil-kolin növeli az agykéreg éberségét, ezért jelentkeznek az álmok, de mivel az emlékezésben szerepet játszó noradrenalin nem termelődik megfelelően, ezeket ébredés után hamar elfelejtjük. Becslések szerint felébredés után az első öt percben az álmok felére, újabb öt perc múlva már csak a tizedére emlékszünk.

Öt álomvadász tipp

Számos ötlet született azok számára, akik szeretnének mégis emlékezni az álmaikra. Néhány ezek közül:

- Lefekvés előtt igyunk meg egy pohár vizet: a vizelési inger miatt felébredve nagyobb eséllyel emlékezhetünk vissza az álmainkra.

- Tudatosan koncentráljunk az álmainkból felvillanó, a megmaradt emléktöredékekre, így fejleszteni lehet az álmok megőrzésének képességét is. Agykontroll, meditáció segíthet ebben.

- Adjunk magunknak elegendő időt az alvásra: az álmok a reggel közeledtével, az utolsó alvási ciklus REM-fázisában a legélénkebbek, és ébredés után ezekre tudunk emlékezni is leginkább.

- Az ébresztő idejének gondos kiszámításával (másfél órásnak számolva egy alvási ciklust) is elérhetjük, hogy 90 vagy 180 perc, esetleg négy és fél óra alvás után éppen egy álommal is járó alvási szakaszt szakítsunk meg ébresztővel. Mivel közvetlenül ébredés után még többnyire emlékszünk álmaink nagyobb részére, ilyen módon is „elkaphatjuk” az álmaink egy részét.

- Praktikus egy noteszt és ceruzát az éjjeliszekrényre készíteni, hogy az ébredés után közvetlenül legyen hová lejegyezni az emlékeinket.