A szülés folyamata messze nem az a negédes, romantikus történet, amelyet a születési értesítők habos csipkébe öltöztetett babáit látva képzelhetünk. Az először szülő anyukáknak és a papás szülésre vállalkozó társaiknak is tisztában kell lenniük azzal, hogy a csoda, az új élet bizony vér és egyéb testnedvek közepette születik meg. A kismamák különösen restellni szokták, hogy nem ritkán bélsár is ürül a kinyomás szakaszában. Tudniuk kell azonban azt is, hogy a szülőszobán semmi sem kínos, ami a szülés természetes, élettani folyamatához tartozik.

Kényes kérdés

A kismamák gondjaival foglalkozó internetes oldalakon a gyakran feltett, kínosnak tartott kérdések közé tartozik, hogy vajon tényleg bekakilhatunk-e szülés közben. A válasz pedig, akár sorstársak, akár szakértők adják meg, egyszerű és szinte szó szerint megegyezik: „Igen, előfordul, de ez akkor ott senkit nem érdekel”.

Mi történik? A szülés közben a baba feje áthalad a kismedencén, ahol a hüvely mögött a vastagbél utolsó szakasza, a széklet összegyűjtésért, megformálásáért és ürítéséért felelős végbél is fut. Ha ez éppen telve van béltartalommal, akkor a szülőcsatornán előrehaladó csecsemő feje – helyet készítve magának – maga előtt tolja ezt, így az erőlködés, a tolófájások közben nem ritkán először a bélsár ürül.

Kell-e beöntés?

Erre a lehetőségre számítva sok helyen a szülés előtti előkészítés része a végbél kiürítése is. Amikor a fájások rendszeressége, a méhszáj tágulata már egyértelműen jelzi, hogy közeleg a szülés, a leendő anyukák beöntést vagy kúpot kapnak, hogy a szülést már kiürített végbéllel várják. Intézményenként változó, mi minden tartozik az előkészítéshez, régebben a beöntés a szülés előkészítésének szinte kötelező része volt, kivéve persze a rohamszüléseket, amikor nincs elég idő erre. (A szülészeti protokoll szerint mintegy félórára van szükség ahhoz, hogy az ily módon fellazított széklet kiürüljön.)

Manapság, amikor egyre inkább törekszenek arra, hogy minél természetesebben, minél kevesebb beavatkozással történjen a szülés, már egyre több helyen elmarad az előkészítésnek ez a – a kismama számára némileg kellemetlen – módja. Már nemcsak az alternatív, háborítatlan szüléseknél ellenzik, hanem a szülésről szóló ajánlásában a rutinszerűen végzett beöntést a WHO is a felesleges, hatástalan beavatkozások közé sorolta. Ugyanakkor az is előfordul, hogy maga a kismama kéri ezt, mert ódzkodik attól, hogy ilyen, kínosnak tartott helyzetbe kerüljön szülés közben.

Sok szülész ma is előnyösebbnek tartja, ha elvégzik a beöntést, végbélürítést a szülés előtt. Azzal érvelnek, hogy egyrészt a meleg vízzel végzett beöntés ellazítja a méhszájat is, gyorsítja a tágulást, felélénkíti a bélmozgásokat, ami a méhizomzatra is hat, így gyorsítja a vajúdás folyamatát is. Másrészt üres végbél mellett higiénikusabb a szülés, kisebb a veszélye a gátseb fertőzésének is.

Ne szégyellje, nincs oka rá!

Ha mégis megtörténik, hogy a kitolási szakban, a tolófájdalmak görcseiben egy kis széklet is ürül? Semmi gond, ne hagyja, hogy ez megrontsa a szülés élményét! A szülészeten ezzel a jelenséggel naponta találkoznak, természetesnek tekintik. A szülésznő egy pillanat alatt kicseréli a szennyezett lepedőt, textíliát, és a kismama továbbra is nyugodtan összpontosíthatja erejét, figyelmét a szülésre, a kicsivel való mielőbbi találkozásra.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.