Imádja a párját, de az éjjel annyira horkol, hogy legszívesebben jól megrázná, csak hagyja végre aludni? Létezik olyan helyzet, amikor a párok külön hálószobába költözése megoldhat olyan gondokat, amelyek enélkül teljes váláshoz vezethetnének. Nézzük, milyen pozitív és negatív hatásai lehetnek a párok külön alvásának!

Alvásválás - válni, de csak az ágytól

Manapság sokan magától értetődőnek tekintik, hogy a párkapcsolatban, házasságban élők közös ágyban aludjanak, mintha a „hitvesi ágy” lenne az összetartozásuk jelképe vagy garanciája. Ugyanakkor ez nagyon problémás is lehet. Mi van, ha a két félnek eltérőek az alvási szokásai, ha nem egyeztethető össze harmonikusan az életritmusuk, például az egyik későn fekvő, éjszakai életet élő „bagoly”, a másik viszont korán nyugovóra térő, hajnalban ébredő „pacsirta” típus? Sok más, ennél jelentéktelenebb különbség is zavaró lehet, például, ha egyikük hűvös szobában, nyitott ablaknál, könnyű takaróval szeret aludni, a másik viszont fázós, és pehelypaplan alá bújva érzi jól magát, vagy ha egyikük lefekvés után tévénézéssel zsongítja el az agyát, míg párját zavarja a tévé villódzó fénye és hangja. Ha netán valamelyiküknél alvászavar is fennáll, például horkolás, alvási apnoé, nyugtalan láb szindróma, az a másikat – minden szeretete, empátiája ellenére – ugyanúgy akadályozza a pihentető alvásban, idegessé, nyugtalanná teszi, mint magát az érintettet. A házasságban és az együttéléssel járó hosszú távú párkapcsolatokban kiemelt fontosságú a tapintatos éjszakai viselkedés. Például az érzékeny alvót még a telefon éjszakai képernyő módban való megtekintése is felébresztheti, így ha tekintettel vagyunk partnerünkre, erről érdemes lemondani, ahogy az érzékeny alvó is dönthet úgy, hogy alvásának nyugalma biztosítása érdekében szemmaszkot használ. Sok házastársi veszekedés hátterében lehet a tartós kialvatlanság! Lehet a helyzeten javítani anélkül, hogy kapcsolat rovására menne, vagy tényleg el kell viselni az ilyen problémákat, csak azért, nehogy megbántódjon a másik?

Egy kis alvástörténelem

Az ókori Rómában a házaspárok intim beszélgetésekhez és testi intimitáshoz a „lectus genialist” vagyis a házassági ágyat használták, de nem volt szokatlan, hogy amikor eljött az alvás ideje, külön ágyba vonultak. A közép- és az újkor évszázadaiban ezt a kérdést elsősorban a család vagyoni helyzete döntötte el, hiszen a szegény családok csak egy lakóhelyiséget tudtak fűteni, abban, sőt esetleg ugyanazon az ágyon aludt az egész család. Privát hitvesi hálóhelyiséget csak a gazdagabb párok engedtek meg maguknak, a külön hálószoba pedig még kevésbé volt szokásban. A XIX. század végén több orvos is megfogalmazta, hogy egészségesebb lenne a külön alvóhely, egy-egy nagy, tiszta, világos helyiségben. A XX. század 20-as éveiben elterjedtek az egymás mellé állított ikerágyak, különálló matracokkal, majd a század közepén a franciaágyak jöttek újra divatba, nagy, kétszemélyes takarókkal, ami alatt összebújhatnak a párok. Általános lett az a vélekedés, hogy a közös hálószoba, a közös ágy, a „kis kifli, nagykifli” típusú szoros közelség a jó házasság alapja. Manapság azonban egyre inkább változik ez a trend, ahogy ráébredünk a jó alvás fontos szerepére az egészség megőrzésében, amit a külön alvás is elősegíthet. Az Amerikai Alvásorvostudományi Akadémia felmérése szerint mára az amerikai párok több mint egyharmada döntött a külön alvás mellett, a jobb minőségű alvás érdekében.

A külön alvás előnyei

Ha elég nagy a lakás és mindketten akarják, a külön hálószoba kialakítása számos előnnyel járhat. Az „ágytól való elválás” javíthatja az alvás minőségét és csökkentheti az alvászavarokat. A külön, egyéni igények, ízlés alapján berendezett saját hálószoba növelheti a felek önállóságát, szabadságát, ezzel javíthatja az önértékelésüket is, hiszen nem kell mindenáron a másikhoz alkalmazkodni. Aki nehezebben tud elaludni, a másik zavarása nélkül felkapcsolhatja a villanyt, elő vehet egy jó könyvet, nem kell a másik kedvéért – csak azért, hogy ne zavarja - kényszerből a sötétben nyitott szemmel, mozdulatlanul feküdni, tehetetlenül, hiába várva a jótékony álmot. A külön szoba lehetőséget ad arra is, hogy egyedül maradhassanak esetlegesen olyan problémákkal, amelyeket még a házastársuk számára sem akarnak nyilvánvalóvá tenni, mert kiábrándítónak érzik. Például valakinek az alvási apnoéja miatt folyamatos pozitív légúti nyomást fenntartó készüléket (CPAP) kell használnia, vagy maszkban szeret aludni, de elég csak az is, ha éjszakára be szokta krémezni az arcát, netán hőhullámai vannak és lucskosra izzadja az ágyneműjét, esetleg emésztési gondjai vannak és szelek kínozzák. Sokak szerint a külön szoba javíthatja a párkapcsolatot is, hiszen a megszokott, elszürkült rutin helyett programmá, együtt töltött minőségi idővé válik az intimitás, amelyet megfelelően elő lehet készíteni, örömmel megélni. Felvillanyozó, szexi dolog a másikat mintegy „meghívni” egy kis elalvás előtti játékos együttlétre – ez a vendégeskedés új színt vihet a párkapcsolatba.

A külön alvás hátrányai

Vannak, akik attól félnek, hogy a külön ágy érzelmi elszakadást is jelent és csökkenti a házastársak intim együttléteinek számát. Sajátos hátránya a külön hálószobának, hogy így sokáig rejtve maradhat a súlyos alvászavar, hiszen például a légzéskimaradásokkal járó alvási apnoéban szenvedők legtöbbje maga nem is tud a problémáról, leggyakrabban a házastárs veszi észre. Gondot jelenthet az is, hogy sokaknak a meghitt összebújás, az alvás idején is folyamatos testi érintés a „szeretetnyelvük”, és mintegy árulásnak érzik, ha erről le kell mondaniuk. Ezt bizony meg kell beszélni – legjobb lenne már a kapcsolat kezdetén -, és nyilvánvalóvá kell tenni azt is, hogy a külön alvás nem büntetés, nem a szakítást készíti elő, hanem azért van, mert a legjobbat akarják egymásnak.

A cikk a Budai Egészségközpont szomnológusának közreműködésével készült.