A HPV sokarcú fertőzés: elmúlhat észrevétlenül, okozhat kellemetlen, de veszélytelen panaszokat, és előfordulhat az is, hogy teljes panaszmentesség mellett halálos veszélyt jelentő betegség fejlődik ki belőle.

A humán papillomavírus (HPV) a leggyakoribb nemi úton, a fertőzött személlyel való közvetlen érintkezéssel terjedő vírus. Száznál is több típusa van, közülük mintegy 40 megfertőzheti a nemi szerveket. Az alacsony kockázatú csoportba tartozó HPV-vírusok jóindulatú, de kellemetlen szemölcsöket (kondilómákat) okozhatnak ezeken a területeken, különösen a nemi szerveken és a végbéltájékon, ritkábban a szájüregben és a torok környékén. A HPV 12 típusa (HPV 16, 18, 31, 33, 35, 39, 45, 51, 52, 56, 58 és 59) pedig a nagy kockázatúak típusába tartozik, amely több szerven is rákot okozhat. Az érintkezés helye szerint kialakulhatnak nemi szervi és végbéltáji, valamint fej- és torokdaganatok is. A WHO kimutatása szerint a rákbetegségek öt százaléka, a világon mintegy 630 ezer új rákos megbetegedés hátterében áll HPV-vírus. A legagresszívabb, a legtöbb rákos megbetegedést okozó típus a HPV 16 és a HPV 18. A HPV veszélye mindkét nembelieket egyaránt érinti, ha szexuálisan aktívak. A nemi érintkezés bármely formájában, így orálisan is átvihető a fertőzés. Sajnos az óvszer használata csupán csökkenti, de nem zárja ki a fertőzés veszélyét, hiszen a nemi szervek környékén lévő bőr érintkezése is továbbadhatja a fertőzést. A rizikó megnő azoknál a személyeknél, akiknek immunhiányos állapot, HIV-fertőzés, esetleg autoimmun betegség vagy rák kezelése során az immunvédelmet csökkentő gyógyszerek alkalmazása, vagy egyéb ok miatt legyengült az immunrendszere. A dohányzás szintén növeli a kockázatot, mert elősegíti a daganatok kialakulását.

Hogyan ismerhető fel a HPV-fertőzés?

A HPV-fertőzés sajátossága, hogy alattomos, kevés tünettel jár. Az alacsony kockázatú HPV-fertőzés szemölcsöket okozhat a nemi szerveken, a végbélnyíláson, a szájon és környékükön, ugyanakkor épp a legveszélyesebb típusai sokáig egyáltalán nem okoznak az érintett által észrevehető tüneteket. A rákos elváltozások sokáig panaszmentesen fejlődhetnek, például a fájdalmas, esetleg vérző csomók csak előre haladt stádiumban jelenhetnek meg. A normál sejtek abnormális, rákos elváltozásának folyamata, a hiperplázia és a diszplázia azonban egyes esetekben, így a méhnyak szöveténél már viszonylag korai, ún. „rákmegelőző” állapotban szűrhető és hatékonyan kezelhető. Ezért kiemelten fontos, hogy a nők rendszeresen részt vegyenek méhnyakrákszűrésen.

Súlyos szövődmények

A HPV-fertőzés egészséges immunrendszerű emberek esetében legtöbbször kezelés nélkül eltűnik, de hosszabb ideig fenn is maradhat a szervezetben, és később súlyos szövődményeket is okozhat. A HPV-vírus elsősorban az érintett szervek belső felületén lévő vékony, lapos sejteket, a laphámsejteket fertőzi meg, de előfordul a méhnyak mirigysejtjeinek fertőzése is. A leggyakoribb szövődmény így a nemi szervek, a végbél, illetve a száj-torok laphámsejtes karcinómája illetve a méhnyak adenokarcinómája. Hatféle daganatos megbetegedés: a méhnyakrák, a végbélrák, a péniszrák, a hüvelyrák, a szeméremtestrák és a szájgaratrák hátterében lehet HPV-fertőzés. A méhnyakrák a nők negyedik leggyakoribb rákbetegsége, és évente háromszázezernél is több halálesetet okoz. Áldozatait leginkább azon nők köréből szedi, akik nem vettek részt szűrésen, így nem ismerhették fel időben a fertőzöttségüket.

Hogyan előzhetők meg a HPV szövődményei?

Ha már megtörtént a fertőzés, nagy jelentősége van a HPV által okozott sejtelváltozások kimutatására szolgáló szűrővizsgálatoknak, hiszen ennek segítségével korai stádiumban felfedezhetők és kezelhetők ezek a rákmegelőző állapotok. Sajnos, a hat HPV okozta rákfajta közül csak a méhnyakrák kimutatására létezik igazán hatékony szűrővizsgálat. A méhnyakrákszűrés a nőgyógyászati vizsgálat része, történhet HPV-teszttel vagy az ún. Pap-kenet levételével, amelyek a nagy kockázatú HPV-vírustípusokra szűrnek, illetve kimutatják a méhnyak szövetében lévő sejtelváltozásokat. A Pap-kenetet olykor a különösen nagy kockázatnak kitett személyek (például homoszexuális férfiak vagy szeméremtestrákon átesett nők) esetében a végbéltájék HPV okozta sejtelváltozásainak kimutatására is alkalmazzák.

A HPV elleni védőoltás megelőzheti a HPV-fertőzéseket és az ezek szövődményeként kialakuló betegségeket, az alacsony kockázatú HPV 6 és 11 vírusok miatti genitális és anális szemölcsöket, illetve a magas kockázatú hét típus (16-os, 18-as, 31-es, 33-as, 45-ös, 52-es és 58-as) által okozott rákos elváltozásokat is. Becslések szerint a vakcina akár a HPV-fertőzések 90 százalékát is megakadályozhatja. A védőoltás akkor a leghatékonyabb, ha a nemi élet megkezdése előtt, 9-12 éves kor között lévő gyerekeknek adják.

A cikk a Budai Egészségközpont nőgyógyász szakorvosainak közreműködésével készült.