Meglepően gyakori probléma a fogamzóképes nők körében a méh simaizomszövetén keletkező jóindulatú daganat, a mióma.

A mióma a méh simaizomszövetén keletkező jóindulatú, kötőszövetből és izomból álló sejtburjánzás. A mérete rendkívül változó, egészen apró, mogyoró nagyságútól akár gyerekfej méretű is lehet. Jellemzően a 25-30 életév után alakul ki, és viszonylag gyakran fordul elő. Egyes becslések szerint a fogazóképes korú nők 20-35 százalékát, más vélemények szerint akár 50 százalékát is érintheti a probléma.

Meddig nőhetnek a miómák?

A miómák általában addig növekszenek, amíg az érintett nő el nem éri a menopauza időszakát. A Magyarországon általában 50 éves kor körül bekövetkező menopauza után az ösztrogénszint csökkenésével új göbök már nem alakulnak ki, a meglévő mióma növekedése megáll, sőt, akár össze is zsugorodhat, vagy magától felszívódhat.

Addig is a miómák növekedése nem egyenletes: előfordul, hogy hosszú éveken át változatlan a méretük, majd hirtelen pár hónap alatt jelentősen megnőnek. Ezért kulcsfontosságú, hogy még a panaszmentes betegek miómáit is rendszeresen ellenőrizze a nőgyógyász. A miómák elhelyezkedhetnek a méh falában, a méh és a hashártya felszíne között, a méh belső felszínét borító nyálkahártya (az endometrium) alatt, a méh külső felszínéhez kapcsolódva (ún. kocsányos mióma) vagy a nyálkahártya alatt is.

Mitől alakul ki a mióma?

Sajnos egyelőre nem ismert a miómák kialakulásának pontos oka. Feltételezhetően hormonális okok (ösztrogén-dominancia), genetikai és környezeti tényezők együttes hatása befolyásolja a kialakulását. (A nyugati országokkal összevetve az ázsiai országokban például sokkal ritkább az előfordulása.) Kutatásokból tudjuk, hogy a terhesség alatt a miómák mérete nő, feltételezhetően az ösztrogénszint növekedése miatt.

A mióma tünetei

A miómák nem okvetlenül okoznak tüneteket, ezért sok esetben csak a nőgyógyászati rutin szűrővizsgálat során elvégzett ultrahangvizsgálat mutatja ki jelenlétüket. Általánosságban elmondható, hogy körülbelül 20-50 százalékban okoznak tüneteket. Hogy milyen panaszokat okozhat a mióma, az függ a méretétől és az elhelyezkedésétől is.

Kiválthat alhasi görcsöket, nyomásérzést a hasban, kismedencei, deréktáji fájdalmakat, haspuffadást, székrekedést, sűrű vizelési ingert. Okozhat vérzési rendellenességeket, fájdalmas, elhúzódó, alvadékos vérzést, ismétlődő korai vetéléseket, meddőséget is. Nagyon ritkán, de előfordulhat, hogy a jóindulatú miómagöbökből rosszindulatú daganatok alakulnak.

Mikor kell eltávolítani a miómát?

A kis méretű, panaszokat nem okozó miómák nem igényelnek kezelést, rendszeres követést viszont igen. Ha a mióma panaszokat vagy teherbeesési nehézségeket okoz, akkor műtéti úton eltávolítható. A méh ürege felé növekvő miómát a hasüreg megnyitása nélkül távolítják el hiszteroszkópos módszerrel.

A hasüreg felé türemkedő göbök esetében pedig a laparoszkópos eltávolítás jelentheti a megoldást. Lehetőség van arra is, hogy gyógyszeres kezeléssel enyhítsék a miómák kellemetlen tüneteit, és bizonyos esetekben a méretük is csökkenthető így. Nem minden miómás méh esetében van azonban mód gyógyszeres kezelésre, minden esetben egyéni mérlegelés szükséges.

A cikk a Budai Egészségközpont nőgyógyászának közreműködésével készült el.