Nincs semmi rendkívüli abban, ha valaki rajong egy hírességért, egy jó példakép még segíthet is a személyiségfejlődésben, de a mértékre nem árt odafigyelni.

Nem nagyon van olyan ember, aki kamaszkorában ne rajongott volna valakiért. Ez az idol lehet többek között zenész, színész, sportoló, író, műsorvezető, modell vagy manapság influenszer. De vannak olyanok is, akik a környezetükből választanak példaképet, egy idősebb iskola- vagy sporttársukat, tanárukat vagy edzőjüket. A lényeg, hogy a rajongás tárgyának legyen egy vagy több olyan tulajdonsága, képessége, ami miatt a rajongó felnéz rá, követésre érdemesnek tartja.

Idolt választani teljesen természetes, sőt, része a kamaszkori személyiségfejlődésnek. Ebben a korszakban ugyanis az egyik legfontosabb feladat, hogy a tinédzser rájöjjön, kicsoda ő valójában. Fel kell fedeznie a személyiségét, milyen jó és rossz tulajdonságai vannak, mi érdekli, mi untatja, miben tehetséges, mivel lenne érdemes később komolyabban is foglalkoznia, miben hasonlít és miben más, mint a szülei. Az is ennek az időszaknak a nagy kérdése, hogy kikhez vonzódunk, milyen típusú férfiak, nők tetszenek nekünk, milyen társaságra vágyunk, legyen szó szerelemről vagy barátságról.

A rajongás előnye

A személyiségépítés sokszor nehéz folyamatában segíthet a rajongás. A kiválasztott bálvány(ok) segítségével a kamasz közelebb kerülhet egy olyan egyéniséghez, amilyenné ő maga is válni szeretne. A rajongás tárgya, annak külső és belső tulajdonságai, tehetsége, viselkedése segíthet a saját személyiség kialakításában. A szülők sokszor bosszankodnak azon, amikor egy tinédzser elkezd utánozni egy hírességet, pedig az utánzás, az öltözködés vagy a viselkedés másolása szintén része ennek a folyamatnak. Az esetek túlnyomó többségében a kamasz “nem marad úgy”, vagyis lassan felnőtté válva a bálványával is kritikusabb lesz, már nem akar kívül-belül hasonlítani hozzá, rájön arra, hogy melyek azok a személyiségjegyei, képességei, amelyekért továbbra is tisztelhető, kedvelhető, de már nem olyan intenzitással, mint korábban.

A rajongásnak van egy óriási előnye: arra ösztönözheti a rajongót, hogy erőfeszítéseket tegyen, új dolgokat tanuljon. Erre a leggyakoribb példa a nyelvtanulás: rengetegen azért kezdenek angoltanulásba, vagy veszik komolyabban a nyelvórákat, hogy megértsék kedvenc előadójuk dalait, eredetiben hallhassák kedvenc színészeiket, olvashassák kedvenc íróikat. De sokan a rajongás miatt kezdenek zenét tanulni vagy valamilyen sportot elsajátítani. A rajongás miatt megszerzett képességek később, akár a továbbtanulás, a munkába állás során is hasznosak lehetnek. Ugyanakkor nemrég egy hazai kutatás arra jutott, hogy minél erősebben rajong valaki egy hírességért, annál gyengébben teljesít az intelligenciatesztekben. Az azonban a kutatók számára egyelőre nem világos, hogy a sztárok iránti rajongás oka vagy következménye a csökkent képességeknek.

Rajongás mindig is volt

Bár manapság más keretek között zajlik, a rajongás egyidős az emberiség történetével, már az ókorban is voltak “sztárok”, olyan zenészek, költők, színészek, sportolók, akikre az emberek felnéztek, akiket követtek. A rajongás formái azonban folyton változnak: a XX. században a mozi, a rádió, a televízió megjelenése segített abban, hogy személyes találkozás nélkül is láthassa, hallhassa valaki a bálványát.

Ma az internet, az okostelefonok és a közösségi média elterjedése miatt a rajongók még inkább beleláthatnak a hírességek életébe. Akár napi szinten is követhetik az életüket, benézhetnek a lakásukba, megnézhetik, hol nyaralnak és így tovább. Ettől a követőknek az az érzésük támadhat, hogy jól ismerik az adott sztárt, ami persze nincs így.

Amikor a rajongás kórossá válik

A legszélsőségesebb rajongók általában valamilyen tragikus hírrel szoktak bekerülni a hírekbe, elég csak John Lennon gyilkosára gondolni. De a rajongás nem csak ilyen szélsőséges esetben okozhat problémát. Akkor is kórosnak mondható, ha a rajongónak már nehezére esik elválasztani a bálványáról szőtt fantáziákat a valóságtól, ha a rajongás akadályozza a mindennapi életvitelét, gátolja a tanulásban, a munkában. Ha annyira leköti a bálványával való “kapcsolat”, hogy nem tud vagy nem akar valódi ismeretségeket kötni, elzárkózik a többi embertől, nem kapcsolódik a kortársaihoz.

Súlyosabb esetben a rajongó megpróbál valahogy a való világban is közeledni imádottjához, üzenetekkel bombázza, zaklatja. Azt gondolja, hogy a szeretet, amit érez, kölcsönös, nem tudja elfogadni, hogy rajongásának tárgya nem akar vele semmilyen valódi kapcsolatot. Ha a rajongás ilyen mértékű, mindenképpen szakember segítségére van szükség.

A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusának közreműködésével készült.