Megoszlanak a vélemények arról, hogy melyek a test legerősebb izmai, de az biztos, hogy a szüléshez használt izmok, vagyis a méhizomzat köztük van.

Az emberi méh (uterus) a kismedencében elhelyezkedő, körteformájú szerv, amelynek hossza nagyjából 7-8 centiméter, szélessége mintegy 5 centi. Súlya 30-120 gramm lehet. Azoknak a nőknek, akik már szültek, valamivel nagyobb méhük van, mint azoknak, akik még nem vállaltak gyereket. A méh falát, amely körülbelül egy centiméter vastag, erős simaizomsejtek alkotják. A méh részei a felfelé domború méhfenék (fundus uteri), az alsó, keskeny méhnyak (cervix uteri) és az ezek között elhelyezkedő méhtest (corpus uteri). A méhen belül található a méhüreg (cavum uteri), amely egy meglepően szűkös, háromszögletű terület. A várandósság alatt azonban a méh bámulatos változáson megy keresztül, mérete a sokszorosára növekszik a magzat fejlődésével.

A méh üregét nyálkahártya borítja belülről, amelynek alsó rétege a belső izomrostok között is megtalálható. Ez a réteg stabil, nem lökődik le hónapról hónapra, ellentétben a második réteggel, amely a hormonális hatásoknak megfelelően folyamatos változásban van. A menstruációs ciklus során ez a felső réteg az, amelyik 4-5 napig tartó vérzés kíséretében lelökődik. Ilyenkor a hátramaradt sebfelszín rövid idő alatt hámosodik, majd újraindul a méhnyálkahártya ezen rétegének újraépülése. Ha nem történik megtermékenyülés, akkor a következő hónapban a nyálkahártya újra kilökődik.

Míg a méhtest falszerkezete viszonylag vastag és erős, addig a méhnyak izomrostok helyett kötőszövetes rostokból áll, és közel sem ilyen erős. Mindez eltérő szerepükből következik: a méh erős, de rugalmas fala a terhesség során egyszerre tágul és tartja biztonságban a magzatot, majd a szülésnél segíti kitolni őt. A méhnyak viszont szüléskor fellazul, így segítve a méhszáj tágulását. A méhnyak nyálkahártyájának mirigyei nyákszerű váladékot termelnek, amely kitölti a méh nyakcsatornáját. Ezt nevezik nyákcsapnak, ami nem áthatolhatatlan, hiszen például a hímivarsejtek könnyedén áthatolnak rajta, hogy létrejöhessen a terhesség.

A test legerősebb izmai

Megoszlanak a vélemények arról, hogy melyik a legerősebb izom a testünkben. Van, aki szerint a szív izmai, mások a vádlit, megint más vélemények a méh izomzatát tartják a legstrapabíróbb izomnak. Akik a szívizom mellett érvelnek, azok a szív rugalmasságát és állóképességét említik. A vádli (háromfejű lábikra, latinul soleus) mellett az szól, hogy folyamatos húzóerejének köszönhetjük, hogy egyáltalán fel tudunk állni vagy futni - a vádli ereje nélkül egyszerűen összecsuklanánk.

A méh izomzata mellett a szülés folyamata szól. Közvetlenül a szülés előtt a méhszáj kinyílik, a magzatburok megreped, elfolyik a magzatvíz. A méhfal izomzata hatalmas munkába kezd: ritmusosan, a szülés előrehaladtával egyre sűrűbben ismétlődő összehúzódásaival segít kitolni a magzatot a szülőcsatornán, a hüvelyen keresztül. Az erős szülési fájásokat ez a munka, a méh izomzatának összehúzódásai okozzák. Ugyanakkor nem pusztán izomerőről van szó: ezt az összehangolt munkát hormonális és biokémiai tényezők is befolyásolják, segítik.

A cikk a Budai Egészségközpont nőgyógyász szakorvosainak közreműködésével készült.