Számos szülőt érthető módon aggaszt, hogy a gyereke mennyi időt tölt a gép előtt. De mi számít soknak?

Mi számít függőségnek?

A WHO minden évben kiadja a betegségek nemzetközi osztályozásának listáját, ezen már egy ideje szerepel a mentális betegségek között a számítógépes játékok okozta függőség. A WHO meghatározása szerint ez egy olyan kontroll-rendellenesség, amelyben a játék elsőbbséget élvez szinte minden egyéb tevékenységgel szemben. Vagyis nem pusztán az online játékkal töltött idő, hanem a játékhoz való viszony is számít.

A szülő akkor kezdhet függőségre gyanakodni, ha a gyereke a számítógépes játékok miatt elkezdi hanyagolni az egyéb hobbijait, és azokat a barátait, akikkel régebben szívesen volt együtt. Kapcsolatai áttevődnek az online térbe, a játék alatt virtuálisan megismert emberek lesznek a “barátai”. A játék a fő témája, legszívesebben arról beszélget, hogy éppen hol tart benne, milyen célokat akar elérni a játék világán belül. Figyelmeztető jel lehet a tanulmányi eredmények romlása, de az is, ha gyakran tűnik kimerültnek, álmosnak.

Szintén árulkodó jel, hogy miként viselkedik a gyerek, ha a szülő átmenetileg elveszi tőle a játékot. Nyilván nem örül, de kérdés, hogy túl tudja-e tenni magát rajta, és idővel más dolgokba tud-e fogni. Vagy éppen ellenkezőleg: lehangolt, szorongó lesz, nem tudja mit kezdjen magával. Az is előfordulhat, hogy dührohamot kap, megrongál dolgokat a szobájában, mert a játék hiánya agresszívvé teszi.

A játékfüggő gyerek a függő felnőttekhez hasonlóan nem érzi úgy, hogy mindez probléma lenne. Csak azt szeretné, ha a szülők végre békén hagynák, hogy elmerülhessen. Úgy érzi, hogy a szülei nem értik meg őt, meg akarják fosztani attól, ami neki leginkább örömet okoz.

Hogyan ejtenek rabul ezek a játékok?

Segítség lehet a szülőknek, ha megértik, hogy mit adnak ezek a játékok a gyerekeknek, mivel tudnak függőséget okozni. A játékok lényege, hogy a játékos elé kitűzött célok és a játékos képességei nagyon ügyesen össze vannak hangolva. Vagyis a játékos mindig olyan feladatokat kap, amelyeket nem könnyen, de azért biztosan teljesíteni tud. Így marad folyamatos a kihívás, de folyamatos a sikerélmény is. Ráadásul a játékban az egyes részcélok elérésért is jutalom jár, így a játékost újra meg újra jó érzések, büszkeség, sikerélmény öntik el. Ekkor már nagyon közel kerülnek, sőt benne is lehetnek abban az állapotban, amit Csikszentmihályi flow-élményként határoz meg. Ez valóban egy nagyon jó érzés, a probléma az, hogy a virtualitás terébe helyeződnek át az elért eredmények. Nem nehéz rájönni tehát, hogy a sikerélmény miért lehet vonzóbb annál a bizonytalanabb sikernél, amit a tanulás vagy a sport kínál.

Ezzel a folyamatos jutalmazással hozza létre a játék a “függő agyat”. Ez nem csak egy jól hangzó kifejezés, a hosszú időn át játszott online játék ugyanis átstrukturálja az agyat. A sokat játszók agyában több a hálózatos kapcsolat, ami egyfelől azt jelenti, hogy hamarabb reagálnak, gyorsabban tudnak döntéseket hozni. Másfelől azonban az is kiderült, hogy a sok játék hatására egyes agyterületek szürkeállományának a tömege is változik, gyengül a kreativitás, az empátia, az elmélyült gondolkodásra való képesség.

Hogyan lehet leszoktatni a gyereket a játékfüggőségről?

A számítógépezés teljes tiltása nem megoldás, és az online oktatás, a közösségi média korában nem is életszerű. Ehelyett ésszerű kompromisszumra kell törekedni, arra, hogy a számítógép úgy legyen a gyerek életének a része, hogy csak egy a számos örömforrás közül, nem az öröm egyetlen vagy legfőbb forrása. Ehhez először meg kell érteni, hogy miért menekült a gyerek a virtuális térbe. Ez nem egyszerű feladat, hiszen nem tudatosan választotta, hogy órákat tölt a számítógép előtt. Ha szükséges, nyugodtan vonjunk be szakembert a probléma tisztázásába és megoldásába.

Próbáljunk meg vonzó alternatívákat kínálni a gyereknek a virtualitás kínálta lehetőségek helyett. Ezek lehetnek olyan elfoglaltságok, amelyeket régebben szeretett, mielőtt kialakult volna a függőség. Megkereshetjük a régi barátait, vagy azok szüleit, és velük csinálhatunk közös programokat. (Ez természetesen a kisebb gyerekeknél működik, a nagyobbak ezt már a magánszférájuk megsértéseként értékelhetik.)

A kisebbeknél a mozgásos, sporttal kapcsolatos játékok felkínálása és a közös családi programok is működhetnek. A kicsit nagyobbaknál a társasjátékok és a kreatív játékok jöhetnek szóba. A kamaszok is szeretnek alkotni, legyen szó rajzról, festésről, számítógépes grafikáról, videókészítésről. Tereljük a géphasználatot ebbe az irányba, a kreatív alkotás felé.

A kompromisszum része, hogy közösen meghatározzuk a géphasználat időpontját és időtartamát. Kijelöljük, hogy például napi egy óra játék megengedett, de soha nem közvetlenül lefekvés előtt, hogy meg tudjon nyugodni a gyerek idegrendszere. Ezt az egy órát viszont adjuk meg neki, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy inkább tanulnia kéne. Ha a gyerek látja, hogy a szabályokat a szülők is betartják, ő maga is jobban betartja majd.

A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusainak közreműködésével készült.