Bár a vizeletinkontinencia, vagyis az akaratlan vizeletvesztés mindkét nemet érintheti, fiziológiai és hormonális okok miatt háromszor gyakrabban jelentkezik a nőknél – esetükben 16 százalékára becsülik az érintettek számát. Mit érdemes tudni a kellemetlen állapotról és ennek kezelési lehetőségeiről?

Milyen problémák vezetnek a kellemetlen tünetekhez?

A kismedencében találhatók az alsó húgyutak, a női nemi szervek, a méh és a hüvely, a tápcsatorna alsó része, a végbél és a végbélnyílás. Ha a medencét záró gátizomzat valamilyen okból rosszul működik, nagy eséllyel kialakul az inkontinencia. Nőknél a terhesség, a szülés és a nőgyógyászati beavatkozások során történt esetleges gátsérülés is hatással lehet a gátizom állapotára. Gyakori az is, hogy túlsúly ró felesleges terhet a medencefenékre, és emiatt lazulnak meg a záróizmok. A változó korban szintén vizelettartási zavart okozhat a húgycső nyálkahártyájának leépülése, ami általában a menopauza hormonális változásaival hozható összefüggésbe.

Ezeken kívül mindkét nemnél fokozzák az inkontinencia esélyét a visszatérő húgyúti fertőzések, a húgyhólyag- és vesekövek, az idegrendszeri károsodások (stroke, Parkinson-, Alzheimer-kór, sclerosis multiplex), a cukorbetegség, bizonyos gyógyszerek (nyugtatók, altatók, egyes vérnyomáscsökkentők, szívgyógyszerek, vízhajtók, izomlazítók, antidepresszánsok) szedése valamint a helytelen életmód (stressz, elhízás, dohányzás, nem megfelelő folyadékbevitel, túlzott mértékű koffein- és alkoholfogyasztás) is.

Az inkontinencia egy tünet, és nem önálló betegség

A vizeletvesztés háttérben szinte mindegyik esetben egy alapbetegség áll. Az alapbetegség vagy elváltozás szerint sokféleképpen jelenhet meg a probléma. Leggyakoribb az ún. stressz inkontinencia, amikor haspréssel járó tevékenység során (tüsszentés, köhögés, nevetés, erőlködés vagy sportolás közben) történik az akaratlan vizeletvesztés a meggyengült záróizmok mellett.

Az ún. késztetéses vizelési inkontinencia esetén a hirtelen, intenzív vizelési inger jelentkezésekor a beteg nem jut el időben a mellékhelyiségig. Ennek oka lehet a húgyhólyag izmainak fokozott működése, a záróizmok gyengülése és a vizelést gátló központi idegrendszeri terület működésének megváltozása valamely agyi elváltozás, például szélütés, Parkinson-kór, agydaganat következtében.

Ismeretes az ún. túlfolyásos inkontinencia is, melynek során kis mennyiségű vizelet szivárog folyamatosan. Oka legtöbbször húgyúti elzáródás (férfiaknál a prosztata megnagyobbodása is jelezheti) vagy az, hogy a húgyhólyag a falának gyenge izom-összehúzódása miatt nem képes teljesen kiürülni.

A záróizmokat is lehet edzeni

A vizeletürítés öröklött képesség, míg a vizelet-visszatartás tanulási folyamat eredménye. Ehhez felnőttkorban is szükség van az izmok tornáztatására: nem véletlen, hogy a hastáncot gyakorló kultúrákban nem létezik női inkontinencia. Több országban a szülést követően kötelező megtanulni például a gáttornát. A speciális, intim torna sokat segít, és nemcsak nőknek, hanem férfiaknak is ajánlható! A gátizomzat rehabilitációjával ráadásul nemcsak az inkontinens panaszok szüntethetők meg, hanem a szexuális aktivitás is és az orgazmuskészség is növelhető. 

A kezelés

Mivel az inkontinencia számos formában jelentkezhet, és számos tényező kiválthatja, ezért alapos nőgyógyászati, illetve urológiai kivizsgálás szükséges. Általános és speciális laborvizsgálatok, adott esetben hasi képalkotó diagnosztikai (röntgen, ultrahang, CT és MRI) és urodinamikai vizsgálat, hólyagtükrözés, citoszkópia is szükséges lehet az okok megállapításához, a diagnózis felállításához. A kiváltó okok ismeretében gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat és műtéti megoldás is szóba kerülhet. De inkontinencia műtéti eljárás nélkül is gyógyítható, karbantartható. A páciens is sokat tehet: lényeges az életmódváltás, a kávéfogyasztás visszafogása, a dohányzás elhagyása, a túlsúly megszüntetése és a záróizomzat edzése.

A cikk a Budai Egészségközpont urológus szakorvosainak közreműködésével készült.