Rengeteg olyan állapot és tünetegyüttes van, amikor az orvos úgy látja, hogy a páciens vérének elemzésével juthat közelebb a betegség okainak felkutatásához. Sőt, ha valaki makkegészségesnek érzi magát, akkor sem árt évente egyszer egy szűrővizsgálat keretében a vérképét kielemeztetnie. Azt mindannyian tudjuk, hogy mi történik egy vérvételen. De mi lesz a vérrel utána?

A vérünk elképesztően sok összetevőből áll: amellett, hogy vörösvértestek, fehérvérsejtek és vérlemezkék alkotják, megtalálható benne többszáz féle vegyület, többek között fehérjék, hormonok, ásványi anyagok, zsírsavak, ionok és cukrok. A tudomány jelenlegi állásának köszönhetően a laboratóriumokban a vér többszáz alkotóelemét képesek külön-külön vizsgálni. Mivel ezek az elemek a különböző kóros folyamatok hatására megváltoznak, kevesebb vagy éppen több lesz belőlük, esetleg másképp működnek, a vérkép elemzése rendkívül hasznos a diagnózis felállítása során.

A vérvétel alatt egy vékony tűt vezetnek a könyökhajlatban található vénába, és az onnan kicsorgó vért kémcsőbe (vagy ha szükséges, kémcsövekbe) vezetik. Természetesen nem csak a könyökhajlatból lehet vért venni, de általában ez a legegyszerűbb metódus, az itt lévő bőr vékonysága és a véna kiemelkedése miatt. A vérkép meghatározásához vénából vett vérminta szükséges.

Az sem mindegy, hogy milyen kémcsövekben tárolják ezután a levett vért. Attól függően, hogy mire kíváncsiak az orvosok, választanak, hogy olyan kémcsőbe kerül-e a levett vér, amelyben alvadásgátló szer van, vagy éppen ellenkezőleg, a vér megalvadhat, mert a vizsgálathoz a sejtek közül kicsapódó vérsavóra van szükség.

A leggyakoribb vizsgálat az általános vérkép készítése. Ezzel a vizsgálattal az orvos többek között az anyagcsere állapotáról, a szív, a máj és a vesék működéséről kap információkat, valamint az is kiderül, hogy van-e valamilyen gyulladás a szervezetben. A vizsgálat során egyrészt a fehér- és vörösvérsejtek mennyiségét, másrészt a vért alkotó egyéb sejtes elemeket vizsgálják, de többek között a kálium, a nátrium, a kalcium, a vas, a foszfor, a klór szintjét, a glükóz, a kreatinin, a koleszterin értékeit is elemzik. Nézik a vérsüllyedést is, vagyis hogy a vér megadott idő alatt mennyire ülepedik le.

A vérvételt követő legtöbb vizsgálathoz a levett vérből a vérplazmára vagy a vérszérumra van szükség. A vérplazma a vér szalmasárga színű folyékony összetevője, amely szuszpenzióban tartja a vérben található vérsejteket. A teljes vérmennyiség kicsit több, mint felét teszi ki. Ahhoz, hogy a levett vérből kinyerjék, a vérmintát rövid ideig centrifugálják, mert így tudják kettéválasztani a vér folyékony és sejtes állományát. A művelet végén a plazma feljön a kémcső tetejére, míg a vérsejtek a kémcső alján maradnak.

A vérszérum vagy más néven vérsavó a vér azon része, amely nem tartalmaz vérsejteket (vörösvérsejt és fehérvérsejt), sem pedig véralvadási faktorokat, lényegében fibrinogén mentes vérplazma. A vérszérumot szintén centrifugálással nyerik ki a levett vérből, azzal a különbséggel, hogy ha erre van szükség, akkor a kémcsőbe nem raknak véralvadásgátló szert. A centrifugálás során a szérum a kémcső tetejére kerül. Ha nemcsak a szérumot vagy a plazmát akarják vizsgálni, hanem a teljes vérmintát, akkor nincs szükség a vérminta centrifugálására.

Miután megtörtént a szükséges elemek, plazma, szérum kiválasztása, ezeket úgynevezett analizátorok segítségével vizsgálják tovább. Ezek olyan gépek, amelyekkel rövid idő alatt akár több száz mintát is elemezni tudnak. Vannak olyan analizátorok, amelyek a különböző összetevők mennyiségi meghatározását végzik, míg mások a minőségi elemzést végzik. Bármi is lesz az eredmény, a legfontosabb, hogy orvos értékelje, ne a beteg kezdjen utánanézni a saját vérképének mondjuk az interneten, mert az nagyon könnyen félrevezető lehet.

A cikk a Budai Egészségközpont belgyógyász szakorvosainak közreműködésével készült.