Legtöbbünknek a székletürítés nem okoz különösebb gondot: naponta vagy legfeljebb kétnaponta megszabadulunk a salakanyagtól. Vannak azonban sokan, gyerekek és felnőttek is, akik már-már rettegnek a vécézéstől, korábbi trauma vagy azt kísérő kellemetlenségek miatt halogatják, egészen addig, hogy újra csak nagy nehézségek árán, fájdalmak közepette sikerül megkönnyebbülniük.

Székelési nehézségek minden életkorban előfordulhatnak, általában két éves kor környékén, a szobatisztaságra szoktatással párhuzamosan kezdődnek. Fontos elkülöníteni, hogy székrekedésről vagy széklet-visszatartásról van-e szó. Székrekedésről beszélünk, ha valaki étrendi vagy más okból hetente csak három alkalomnál ritkábban ürít székletet, és a széklete kis mennyiségű, bogyós, száraz, kemény, erőlködve, fájdalmasan üríthető. Széklet-visszatartás esetében viszont akaratlagos folyamatról van szó, a székelést kísérő kellemetlenségtől tartva vagy egyéb, pszichés okokból. A két dolog együtt is megjelenhet, sőt, egyik a másikat kölcsönösen erősíti.

Hogyan lesz a bilizésből mumus?

Természetes, hogy a szülők figyelik kisgyermekük „produktumait” a pelenkában vagy a biliben, hiszen annak színe, állaga, mennyisége a kicsi egészségi állapotáról is árulkodik. A normálistól eltérő, így a túl ritka székeléssel, a gyerekkori székrekedéssel is mielőbb foglalkozni kell. A visszatartott széklet összetömörül, a nedvességtartalma felszívódik, keménnyé válik, amitől csak nehezen és nagy fájdalom árán tud megszabadulni a gyerek. Az ezzel kapcsolatos kellemetlenségre emlékezve szorongást vált ki belőle az inger jelentkezése, megpróbálja elfojtani, amivel tovább ront a dolgon. Így akár egyetlen fájdalmas kakilás is elindíthat hosszabb ideig tartó görcsösséget. Ugyanakkor nem szabad frusztrálni sem az elmaradt kakilás miatt, mert a „sikertelenség” tudata, a szülő szorongása, aggodalma még görcsösebbé teszi a gyereket. A szobatisztaságra szoktatás időszakában gyakori, pedig nem szerencsés az sem, ha a család szinte körberajongja a gyereket, ha sikerül bilibe pottyantania. A gyereket összezavarhatja az is, hogy egyrészt értékként ünneplik, másrészt elveszik és kidobják a fontos kis kupacot…

Pszichés görcsök a háttérben

A természetes, nyugodt, könnyű ürítéshez feszültségmentes, elengedett állapot kell - így érthető, hogy a székelési nehézségek mögött nagyon gyakran pszichés problémák, görcsök húzódnak meg. Ilyen lelki ok lehet a felé irányuló túlzott elvárás – akár éppen a szobatisztasággal kapcsolatban -, a kistestvér születése, amely miatt ő háttérbe szorult, vagy új közösségbe kerülés, esetleg a szülők közötti feszültség, veszekedések, válás is. Előfordul, hogy olyan körülmények teszik görcsössé, amire a szülő nem is gondol, például, hogy még szűkítővel is fél a felnőtt vécét használni, vagy túl hangos az öblítő víz zubogása, esetleg idegenkedik az óvodai, iskolai közös vécé használatától. Ez utóbbi körülmény még felnőtt korban is okozhat székletvisszatartást, tartós székrekedést: nem ritka, hogy valaki annyira irtózik a munkahelyi vécén esetleg hangadással, vagy szaggal járó székelés gondolatától is, hogy inkább elfojtja az ingert, amíg otthon, egyedül nem végezheti el a dolgát. A gyermekkori székletvisszatartás felnőttkori maradványa lehet az a gyakori jelenség is, hogy egyesek szinte képtelenek idegen vécét használni, ezért utazáskor napokig, akár egy hétig is visszatartják a székletüket, fizikai rosszullétet, mérgezést is kockáztatva ezzel.

Miért rossz, mit okozhat?

A „besült”, száraz, kemény széklet ürítése fájdalmat okoz, fel is sértheti a végbél nyálkahártyáját, az ettől való félelem további székletvisszatartást eredményez. A székelési inger elnyomása miatt egyre nagyobb mennyiségű székletet tárol a végbél, így az kitágul, anélkül, hogy a nagyobb mennyiség székelési ingert indítana el. Így szervi elváltozást, sőt, ha a felső bélszakaszokból hígabb széklet érkezik, széklettartási zavarokat is kiválthat az eredetileg csak funkcionális zavar. A tartós székletvisszatartást puffadás, hasi görcsök, fejfájás, émelygés kísérheti. A pangó széklet és az erőlködés az aranyeres csomók kialakulását is elősegíti. A legsúlyosabb esetben bélelzáródás, bélcsavarodás is bekövetkezhet.

Hogyan enyhíthető, mivel segíthetünk?

Akár gyermekről, akár felnőttről van szó, ha két-három napnál ritkábban van széklete és a dolog nehézséget okoz a számára, mielőbb utána kell nézni a lehetséges okoknak. Az esetleges szervi okokat a manometriai vizsgálat tisztázza, ahol megmérik, hogy mennyire működik a végbél záróizma, van-e szükség netán sebészeti beavatkozásra. (Erre csak ritkán kerül sor.) A székrekedéses tünetek enyhíthetők a székletet lazító ételek (több rost, gyümölcs, kevesebb cukor, fehérliszt) fogyasztásával és megfelelő, bőséges folyadékfogyasztással. A rendszeres mozgás a székletet továbbító bélmozgásokat is elősegíti. Hashajtót, beöntést csak orvosi ajánlásra adjunk! A legfontosabb – és talán a legnehezebben teljesíthető – a nyugalom, az oldott légkör biztosítása. A gyermekeknél különösen fontos, hogy ne frusztrálják őt a sikertelenséggel, ne legyen a vécézés központi kérdés! Rendszeresen, lehetőleg a napnak ugyanabban a szakaszában kínáljuk fel a lehetőséget, de ne legyen erőltetve, és ne váljék a bilizés játékká sem. Minél előbb tudatosul benne, hogy az ürítés az ő diszkrét magánügye, annál jobb. A rendszeresség, az egészségesebb életmód, a stressz kerülése, a nyugodt, diszkrét ürítés lehetővé tétele a felnőttek problémáját is megoldhatja.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.