Elvágódott valaki mellettünk, elfehéredik, elveszti az eszméletét, artikulálatlan hangokat ad, egész teste megfeszül, majd elernyedve rángatózik, esetleg habzik a szája? Ezek az epilepsziás görcsrohamok jellemzői tünetei. Eláruljuk, mit tegyünk, és mit ne, ha epilepsziás rohamot kap valaki mellettünk!

Ijesztő élmény egy epilepsziás nagyroham szemtanújának lenni , ugyanakkor kevésbé rémisztő, ha tisztában vagyunk azzal, mi történik ilyenkor. Ha segíteni szeretnénk, fontos tudnunk, mit tehetünk, hogy ne essünk pánikba, illetve, nehogy a jó szándékunkkal esetleg még ártsunk is a betegnek.

Az epilepszia a központi idegrendszer betegsége, az agyi idegsejtek túlzott elektromos aktivitása, „kisülése” váltja ki. Ezt az idegek eljuttatják a test távolabbi területeire, a végtagokba is, ez okozza a kontrollálatlan mozdulatokat, görcsös rángásokat. A roham csupán néhány percig tart, és bármilyen ijesztő is, maga a beteg keveset érez belőle, többnyire feleszmélve nem is emlékszik rá, mi történt vele.

A köztudatban sok tévhiedelem övezi az epilepsziás rohamot. Például sokan gondolják ma is úgy, hogy a rángatózó betegnek azzal segítenek, ha valamit (például fakanalat) beledugnak a szájába, hogy „ne harapja el a nyelvét”. Ezt ne tegyük: a segítségnek ez a módja azonban több kárt okoz, mint hasznot, hiszen a szándékkal éppen ellenkezőleg, fokozza a sérülésveszélyt.

Nézzük, mi az a néhány dolog, amellyel valóban segítségére lehetünk a rohamot elszenvedő epilepsziás betegnek!

Ne hagyjuk egyedül, vigyázzunk rá!

Akadályozzuk meg, hogy a beteg veszélybe kerüljön – például leessen valahonnan –, de nem kell lefogni, lehetőség szerint hagyjuk békén, a roham néhány perc alatt elmúlik! Ez idő alatt ne hagyjuk magára, óvjuk meg attól, hogy esetleg méltatlan helyzetbe kerüljön – például lerángassa magáról a ruhát – vagy hogy lelkiismeretlen emberek kihasználják az öntudatlanságát és netán meglopják!

Tegyünk valami puhát a feje alá!

Egy pulóver, táska vagy kabát biztosan akad a közelben, amit a feje alá tehetünk, hogy a feje, arca a kontrollálatlan rángatózás során ne sérüljön.

Óvjuk a félrenyeléstől!

Jó, ha az eszméletlen állapotban lévő beteget az oldalára fordítjuk, hogy a nyála ne folyjon hátra a légcsövébe. Ha hányt, akkor különösen vigyázni kell, nehogy a légútjai elzáródjanak!

Nyugtassuk meg!

Ahogy a beteg eszméletre tér - vagy ha el sem vesztette az öntudatát, hanem csak rövid ideig tartó figyelemzavar, „kihagyás” jelezte az enyhébb rohamot – beszéljünk hozzá, mondjuk el, mi történt vele, ismételjük el az időközben kiesett információkat, nyugtassuk meg.

Hívjunk segítséget!

Ha a rohamot szenvedő betegsége ismert, a családtagjai a közelében vannak, és tudják, mi a teendő, akkor nincs szükség arra, hogy mentőt hívjunk. Ha azonban a roham a beteg életében először jelentkezik, ha megsérült, vagy ha gyaníthatóan más betegség, például diabétesz is van a háttérben, vagy diagnosztizált epilepsziás beteg ugyan, de a korábbiaknál súlyosabb, hosszabban tartó vagy ismétlődő rohamot élt át, akkor mindenképpen mielőbb orvosra van szüksége!

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.