Úgy érzitek, hogy gyermeketekhez már egy szent türelme sem lenne elég? Állandóan mozgásban van, de mintha külön világban élne, hiába beszéltek hozzá, semmi nem köti le, és már mindenkit agyonfárasztott a családban? Ilyenkor merül fel az aggódó családtagokban a hiperaktivitás lehetősége. Hogyan lehet eldönteni, hogy a kölyök egészségesen eleven vagy tényleg pszichés baj van vele?

A figyelemzavarral kísért hiperaktivitás (ADHD) diagnózisát több tünet egyidejű megléte esetén állapítják meg. A legfontosabb jellemzői a magasabb aktivitási szint, a szinte fáradhatatlan mozgékonyság, emellett az impulzivitás, vagyis a szertelen, gondolkodás nélküli cselekvés és a figyelemzavar, a kitartó összpontosításra való képesség hiánya.

Az ADHD lehetősége akkor merülhet fel, ha mindezek a gyermeki élet több helyszínén: a gyermekközösségekben, a családban, játszótéren, stb. egyaránt fennállnak, és legalább fél éven át megfigyelhetőek. Ha ugyanis például csak az iskolában vagy átmenetileg figyelhető meg ilyen viselkedészavar, akkor annak lehet más oka is, például egy ott átélt konfliktus vagy egy, az előmenetelét, beilleszkedését akadályozó, fel nem ismert érzékszervi vagy részképességzavar.

A szülőknek nem könnyű a helyzete, hiszen a hiperaktív gyerek nevelése különösen nagy felelősséget, érzelmi-lelki és fizikai megterhelést jelent. Néhány hasznos tanácsot gyűjtöttünk össze, amely segíthet a családnak.

8 tipp hiperaktív gyerekek szüleinek

1. Az első gyanú esetén forduljunk szakemberhez!

Fontos, hogy képzett gyermekpszichológus vagy pszichiáter, más szakorvosok bevonásával, – komplex vizsgálatsorozat után - állapítsa meg, mi állhat a viselkedési zavar hátterében.

Egészen más probléma is járhat hasonló tünetekkel: valamilyen érzelmi trauma, például a szülők válása, netán valamilyen elszenvedett verbális vagy fizikai bántalmazás, de az is lehet, hogy valamilyen más rendellenesség okozza a változást. Nemegyszer például iskolai magatartászavarok nyomán derül ki, hogy a gyerek iskolaéretlen, diszlexiás, nem jól hall vagy látási problémái vannak. Sokat segíthet a pontos állapotfelmérésben, ha naplót vezetünk a kicsi megnyilvánulásairól, hol, milyen élethelyzetben történt valami, amikor a tüneteket észleltük.

2. Nem „rossz”, hanem ADHD-s!

Tudatosítanunk kell magunkban, a családban, hogy gyerekünk nem „rossz”, hanem egy neurológiai állapot miatt nehéz helyzetben van, így a szülei, szerettei segítségére szorul. Ez az állapot kihathat egész életére, különösen, ha a környezete őt hibáztatja érte, ha elutasítják, negatív visszajelzéseket kap.

3. Vegyük komolyan a diagnózist, kövessük a szakember tanácsait!

Minél előbb diagnosztizálják az esetleges ADHD-t, annál jobban tudjuk kezelni azt. A hiperaktivitás eredményes kezelése a személyre szabott, egyedi kognitív viselkedésterápia alapján történik. A szakember egyrészt a családot „képezi ki” arra, hogyan viselkedjenek az ADHD-s gyermekkel ahhoz, hogy a lehető legtöbbet segítsenek neki, másrészt a gyermeket tanítja meg minél jobban uralni az állapotát. Gyógyszeres kezelésre is sor kerülhet, de kizárólag orvosi ajánlásra. A gyógyszeres terápia előzetes vizsgálatokkal jár és az agyban található figyelmi központot célozza meg.

4. Vigyázzunk jobban az ADHD-s gyerekre!

A hiperaktív gyerekek a kortársaiknál nagyobb veszélyben vannak, például közöttük háromszoros arányban fordul elő játszótéri vagy utcai baleset, éppen a végiggondolatlan, impulzív cselekvésük, nagyobb aktivitásuk miatt.

5. Teremtsünk érzelmi biztonságot!

Egészséges gyermeknél is alapvető, hiperaktivitás esetén pedig különösen fontos, hogy a gyerek biztonságban érezhesse magát a családja körében, ahol szeretettel figyelnek rá, megértik, türelmesek vele, észreveszik és megdicsérik, ha valamit jól csinál, bátorítják, feltétel nélkül szeretik. Nyugodt, szeretetteljes hangon beszéljünk vele!

6. Alakítsunk ki rutint a tevékenységeiben!

Lehet, hogy hosszabb ideig fog tartani, nagyobb türelemre lesz szükség, mint más gyermekek esetében, de érdemes türelemmel kivárni, három-négyszer is elgyakoroltatni vele az adott, elsajátítandó cselekvéssort, amíg az rutinná válik. A tevékenységet egyszerű utasításokra bontva érdemes gyakoroltatni, amíg a mozgásminta megragad a fejében.

7. Legyen rend, rendszer körülötte!

A hiperaktív, figyelemzavaros gyermeknek jót tesz, ha rendszeresség van az életében, ha kiszámítható, biztonságot nyújtó környezetben él. Rendezett környezetben könnyebb irányítani a gyermek figyelmét is, és például a reggeli induláskor a teendők hamarabb válnak rutinná, ha következetes menetrendet tartva gyakoroljuk vele.

8. Dicsérjük minél többet!

Hiperaktív gyermeknél nagyon fontos, hogy minél több pozitív visszajelzést kapjon, dicsérjük meg, ahányszor csak lehet! Ha kisebb mozdulatsorokra bontjuk a teendőit (például az öltözködést), a részfeladatok teljesítését is ismerjük el, erősítsük meg!

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.