Bármilyen furcsán hangzik, a farkasember megnevezés nem a rémmesék szörnyalakját jelöli, hanem egy ritka betegséget, amely fokozott szőrnövekedést okoz a benne szenvedőknek. A farkasemberekhez, vérfarkasokhoz kapcsolódó mitikus történetek pedig - ne szépítsük - valószínűleg egyszerűen reklámcéllal születtek. Minden korban akadtak ugyanis, akik e szerencsétlenek tragédiájából jó pénzt hozó szenzációt, üzletet reméltek.

A hypertrichosis, vagyis a vérfarkas szindróma olyan genetikai rendellenesség, mely túlszőrösödéssel jár együtt.

Olykor csak a betegek egyes testtájait, de gyakran az egész testüket, még az arcukat is sűrű, sötét szőrzet borítja. Szerencsére egy igen ritka betegségről van szó, amelynek léteznek örökletes és szerzett, súlyosabb és enyhébb formái is.

A korábbi századokban a betegek tragikus sorsa egyben sajátos, torz megélhetési forrást is jelentett számukra: különleges állat-emberekként, szörnyszülöttekként mutogatták őket, vándortársulatoknál, mutatványos csoportokban, cirkuszokban. Többnyire valamilyen, minden valós alapot nélkülöző, ám izgalmas és hangzatos mesét költöttek a származásukról. Ezek a történetek tovább fokozták a „farkasemberek” körül terjengő tévhiteket.

Júlia üvegkoporsója

Julia Pastrana Mexikóban, 1834-ben született, bőrét szinte az egész testén dús szőrzet borította. A veleszületett terminal hypertrichosisban, vagyis vérfarkas szindrómában szenvedő lányt fiatal korában egy vándortársulat vezetője szó szerint megvásárolta szüleitől, és - talán, hogy még inkább magához láncolja - később feleségül is vette. Fellépéseiken úgy mutogatta, mint egy elrabolt, az őserdőben fogva tartott nő és egy emberszabású majom nászából született utódot. Júliának 25 éves korában kisfia született, aki láthatóan örökölte anyja betegségét. A baba és édesanyja csak néhány nappal élte túl a szülést. Az apa, Theodore Lent cirkuszigazgató nem akart megválni a családja jelentette jövedelemforrástól: mindkettejük holttestét bebalzsamoztatta, és üvegkoporsóban országról országra vándorolva még évekig mutogatta.

Gének, hormonok játéka

A tudomány fejlődésével fény derült az igazságra, ma már tudott, hogy betegségről van szó, és a formáit, a hátterét is felismerték.

Van, akinél az extrém szőrnövekedés az egész testre kiterjed, míg a lokalizált verzióban szenvedőknél csak bizonyos testrészekre, többnyire az arcra korlátozódik.

A vérfarkas szindróma előfordul a ritkább, súlyosabb, veleszületett és az enyhébb, „szerzett” formában is. A veleszületett betegség oka génmutáció, hibás kromoszóma, a később kialakuló elváltozás pedig lehet mérgezés vagy gyógyszer mellékhatása, együtt járhat daganatos megbetegedéssel és kezeletlen fertőzéssel is. A szindrómához sokszor kísérő betegségként társul a száj környékének deformitása, a fogak és a fogíny erőteljesebb fejlődése. Ez a jelenség nyilván hozzájárult a vérfarkasokról szóló legendákhoz.

A fokozott szőrnövekedés egyik típusa, az úgynevezett hirsutismus, ami nőkben  a férfiakra jellemző helyeken (bajusz és szakálltáj, emlő körül, lapockák közötti területen, hason a köldök felett a középvonalban, combok belső felszinén) jelentkező fokozott  szőrnövekedést jelent. Ennél a változatnál az erős szőrnövekedést az androgén hormon magas szintje okozza. Egyéb tünetek  mint a  férfias  típusú kopaszodás, mélyebbé váló hang, és a menstruációs ciklus szabálytalanná válása társulhat hozzá.

Csak a borotva segít?

A hypertrichosis nem minden esetben gyógyítható. A szerzett forma esetén van esély a gyógyulásra, ha a betegség nem is mindig szüntethető meg, legalább a tünetei kezelhetők.

A gyógyítás során az orvosok elsőként a kiváltó okot próbálják megtalálni és megszüntetni. Így például, ha egy gyógyszer szedése okozta a bajt, más szerre való áttéréssel. Egyes esetekben a problémákat okozó túlzott férfi nemi hormontermelődés csillapítható hormonkezeléssel. Ha hormontermelő daganat okozza a tüneteket,  a daganat  műtéti eltávolítása  hozhat gyógyulást.

Tüneti kezelésként a szőrtelenítés jelenthet megoldást, bár a hagyományos, nem végleges módszerek, a gyantázás és a borotválás nagy energia- és időráfordítást jelentenek. A lézeres szőreltávolítás is alkalmazható a betegnél, de ez sem minden esetben jelent végleges megoldást.

Így járt a ma legismertebb „farkasember”, az indiai Pruthviraj Patil is, aki szintén a rendkívül ritka veleszületett hypertrichosisban szenved és a 19 ma nyilvántartott vérfarkas szindrómás beteg egyike. Pruthviraj Patil esetében a lézeres szőrtelenítés is csak időlegesen segített, hiszen a vele született betegség miatt a szőrzete ismét kinőtt.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.