Még egy kávé, aztán futás  a buszhoz, egy félórás útra a városba. Jó ötlet? Nem igazán, hiszen a kávé vízhajtó hatású, így lehet, hogy útközben bajba kerülünk, sürgősen vécét kell keresnünk. És mi van, ha hosszabban vissza kell tartani?

Ha valakinek vécére kell mennie, nehezen tudja ezt titkolni: árulkodó a görcsös testtartás, az összeszorított combok, topogás egyik lábról a másikra, ahogy szorítva próbálja visszatartani, és csak az jár a fejében, hogy mielőbb találjon egy csendes helyet. Ha mindez nem lenne elég kellemetlen, sokan ráadásul még veszélyt is sejtenek ebben a helyzetben. Félnek attól, hogy a túlterhelt hólyag, a vizelet visszatartása nem okoz-e valami egyéb bajt is, például, ha nem sikerül időben teljesen kiüríteni a hólyagot, akkor a vizeletmaradékban baktériumok szaporodhatnak el, amelyek húgyhólyagfertőzést okoznak. A szakértők kevésbé aggódnak emiatt. Ez ugyanis valóban megtörténhet, de nem azért, mert valaki a vizeletét hosszasan visszatartja. A húgyhólyag csak korlátozottan befolyásolható akarattal, egy bizonyos ponton mindenképpen bekövetkezik egy csillapíthatatlan vizelési inger. Egyszerűbben szólva: szinte biztos, hogy előbb történik meg a „baleset”, az akaratlan vizeletvesztés, mintsem hogy a vizelet visszatartása egészségi károsodást okozna.

Miért járnak a nők gyakrabban vécére?

Hogy az ember egyáltalán képes kontroll alatt tudja tartani a hólyagját, az hossz, kemény tanulási folyamat eredménye. Újszülötteknél a vizeletürítés reflexszerűen történik, a csecsemők még nem tudatosan pisilnek. Nem kevés fáradtság árán tanulják meg a hólyag záróizmait kezelni. A folyamat alapja egy láncreakció, a táguló hólyag falában lévő szenzorok továbbítják a gerincvelőn keresztül az agyba a vizelési ingert.

A hólyag működése feletti kontroll azonban korlátozott: egy telítettségi ponton túl a reflex veszi át az irányítást az akarat ellenében. Kivételes, hogy valaki a vizeletet sokáig vissza tudja tartani, sokkal gyakoribb az ún. hiperaktív hólyag. Ilyenkor a hólyagfalban lévő receptorok túl érzékenyek, hasonlóan ahhoz a termosztáthoz, ami már nyáron is bekapcsolja a fűtést. A nők szervezete erre egyébként is hajlamosabb, náluk alacsonyabb az ingerküszöb.

Mivel a nők hasüregének egy részét a méh foglalja el, a nők hólyagja kisebb, csak 200-400 ml folyadékot képes befogadni, szemben a férfiakéval, akiké 350-550 ml folyadékot is képes tárolni.

Ez ad okot időnként családi veszekedésekre hosszú autóutak során: „Mi? Már megint meg kell állni?” Terhesség idején a helyzet még rosszabb, mert ilyenkor a magzat is nyomja a hólyagot.

A folyadék útja a testben

Amit megiszunk, ugyanazon az útvonalon halad, mint a szilárd táplálék, a nyelőcsövön át a gyomorba, onnan a belekbe kerül. Innen a folyadék útja kettéválik: egy része továbbhalad a  végbél felé, útközben a bélfalon keresztül felszívódik. Amennyire szükség van, az a vér részévé válik, a keringésbe jut. A véráramon keresztül végül a vesébe jut, amely folyamatosan szűri ki a káros anyagokat a vérből, majd a felesleges folyadékot és a káros anyagokat a húgyvezetéken át a hólyagba vezeti. Innen már rövid az út a vécécsészéig...

Az állandó vizelési inger idegesítő lehet, de van egy pozitív oldala is: azok a nők, akiknek gyakran kell pisilniük, valószínűleg védettebbek a súlyosabb hólyaghuruttól, fertőzésektől.  Ennek egyszerű oka van: a húgyúti fertőzések úgy jönnek létre, hogy a kórokozók (például a kólibaktériumok)  kívülről bejutnak a húgycsőbe, ott elszaporodnak és eljutnak a hólyagig. A vécézés segíthet ez ellen, mert a vizelet a kórokozók egy részét kimossa a szervezetből.  Mivel a baktériumok szex során is gyakran kerülhetnek a húgycsőbe, ezért a szakértők a fertőzésekre fogékony nőknek azt ajánlják, hogy közösülés után mielőbb menjenek vécézni - bár azt még nem kutatták, hogy mennyire hatékony ez a módszer.

Agyat is befolyásolja?

Egyes holland kutatók azt is állítják, hogy az az állapot, amikor sürgősen vécére kell mennünk, esélyeket is rejthet magában. Száz diákkal végeztek el egy kis kísérletet: a csoport felét arra kérték, hogy igyon meg öt pohár vizet. Háromnegyed óra múlva dönteniük kellett egy kérdésben: akarnak-e azonnal megkapni egy kisebb pénzösszeget, vagy inkább később szeretnének egy nagyobbat. Kiderült, hogy a tele hólyagú résztvevők megfontoltabbak voltak, inkább várni akartak, míg a többiek hajlamosabbak voltak az elhamarkodott döntésre. Ez alapján úgy tűnik, a tele hólyag önkontrollra tanít: lehet, hogy szerencsésebb, ha mielőtt mondjuk a részvényeinek a sorsáról döntene, megiszik egy korsó vizet és vár egy kicsit, hogy megfontoltabban, nagyobb tudatossággal hozhassa meg a döntését? Hogy ez az elmélet működik-e, azt mindenkinek magának kell megtapasztalnia. Attól azonban ezek szerint nem kell tartania, hogy a vizelet visszatartásával kárt tudna okozni a szervezetének.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.