Bizonyára sokak előtt ismerősen cseng a következő felszólítás: ne olvass félhomályban, mert elromlik a szemed! Nos, ez az állítás minden valószínűség szerint egy igencsak széles körben elterjedt tévhit. Semmi nem igazolja ugyanis azt, hogy a szem ilyen típusú terhelése komoly következménnyel járna.

Annyi bizonyos, hogy ha félhomályban olvasunk, sokkal inkább erőltetni kell a szemünket ahhoz, hogy jól lássunk. Az olvasott szöveg betűi kevésbé ütnek el a háttérként szolgáló papírlap színétől (a színek tompulnak, a kontrasztok kevésbé átütővé válnak), s emiatt nehezebb szemünknek a jelet idegrendszerünk felé továbbítani. Emiatt persze, hamarabb bele is fáradhatunk az olvasásba, de ez sem mindenkire jellemző. Gondoljunk csak bele! Régi korokban, a villamos áram bevezetése előtti időkben nagyon sokan hajnalokig dolgoztak, írtak és olvastak a pislákoló gyertyák mellett, minden különösebb szemészeti panasz vagy probléma nélkül.

Persze, aki tartósan félhomályban akarja a könyveket falni, vagy valamilyen külső kényszerítő körülmény (pl. áramszünet) ellenére nem képes lemondani az olvasás élményéről, annak nem árt beszerezni valamilyen jó minőségű szemcseppet, műkönnyet. A sötétben ugyanis, a fentebb említett okok miatt annyira próbálunk a szövegre koncentrálni, hogy jóval kevesebbet pislogunk a szükségesnél. Ennek pedig elkerülhetetlen következménye a szem kiszáradása, elfáradása.

Nem beszélve még arról az apróságról, hogy a sötétebb szobában pupillánk jobban kitágul, mint amikor egy lámpa barátságos fényénél üldögélve olvasunk. A tágabb pupilla révén nagyobb szaruhártya-felületen keresztül is átnézünk, amelyen lehetnek olyan picike hibák, amelyek ha máskor nem is, de ilyenkor igen zavarónak hathatnak.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.