Az emberi agy működése már számos ponton bizonyította páratlan képességét. Mindezek közül az egyik legcsodálatosabb dolog talán az az elképesztő sebesség, amellyel az idegi impulzusok, más szóval ingerületek áramlanak egyik idegsejttől a másikig.



Agykutatók szerint ez akár a 274 km/órás értéket is elérheti!

Az idegszövetet felépítő idegsejtek igen különleges struktúrával bírnak: a középső, központi részből számos nyúlvány ágazik el, amelyek mindegyike más és más idegsejthez kapcsolódik. Ezek közt van egy hosszabb (axon), és rengeteg rövidebb (dendritek). Ezek segítségével történik meg az ingerület vezetése, átjuttatása egyik sejtről a másikra.

Annak alapján, hogy az adott idegsejthez tartozó hosszú nyúlványon (axonon) milyen borítás van, illetve, hogy van-e rajta egyáltalán ilyen, további különböző típusokat különíthetünk el: hüvely nélküli, folytonos hüvellyel rendelkező és megszakításokkal „tarkított” velőhüvelyt tartalmazók. Az idegsejten végigfutó ingerület ezek közül a legutóbbi formánál terjed a leggyorsabban, kvázi megszakításról megszakításra ugrál.

Ez a speciális felépítés teszi lehetővé, hogy idegrendszerünk a lehető leggyorsabban reagáljon a szervezetet érő legváltozatosabb ingerekre. Ennek révén tudjuk például elkapni a felénk repülő labdát, vagyunk képesek félreugrani a száguldó bicajosok elől, behunyni szemünket a berepülni vágyó muslicák előtt, vagy éppen elkapni ujjunkat a forró víz alól.

Vannak olyan betegségek, ahol ez az ingerületvezető képesség olyan mértékben lelassul, hogy az már jelentősen befolyásolja az egyén mindenapjait. Ezek közül is a legismertebb a sclerosis multiplex, ahol az idegrostokat borító hüvely károsodik, vagy akár el is tűnik a betegség hosszú lefolyása alatt.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.