Egyre többször fordul elő a nem alkoholos eredetű zsírmáj betegség. Sokáig ennek okát elsősorban a tömeges elhízásban látták, de az új kutatások szerint a bélflóra összetételének változása is nagyban hozzájárul a kialakulásához. A kutatók azt is vizsgálják, specifikus probiotikumok alkalmazásával megállítható és visszafordítható-e a májkárosodás.

A nem alkoholos eredetű zsírmáj az egyik leggyakoribb májbetegség, akár az emberek felét, az elhízottaknak pedig a 80 százalékát is érintheti. Kialakulásának okai között az életmódi hibákat, a nem megfelelő táplálkozást, a mozgáshiányt említik elsősorban, de bizonyos gyógyszerek (ösztrogénhormon és szteroid) alkalmazása is hozzájárulhat. Az utóbbi időben a mikrobiommal, vagyis az emberi szervezetben, elsősorban az emésztőrendszerben jelenlévő mikrobák, baktériumok és egyéb mikroorganizmusok összességével kapcsolatos kutatások a zsírmájbetegség hátterének felismerésében is új távlatokat nyitottak: felismerték, hogy összefüggés van a bélflóra összetételének és funkciójának változásával járó gyulladás és a zsírmáj kialakulása között.

Alkoholos és nem alkoholos zsírmáj

A zsírmáj (szteatózis hepatisz) a trigliceridek túlzott felhalmozódása, zsírcseppecskék képződése a májban, ami sérülékenyebbé teszi a máj sejtjeit, kötőszövet-felhalmozódáshoz, végül májzsugorhoz vezethet. A zsírmájbetegségnek két nagy csoportja van: a rendszeres alkoholfogyasztás miatt kialakult alkoholos szteatózis hepatisz (ASH) és a nem alkoholos szteatózis hepatisz (NASH). Ez utóbbinak a fő kockázati tényezője az elhízás, a kettes típusú diabétesz, a magas triglicerid-szint és a mozgáshiány, de elősegíthetik a kiegyensúlyozatlan étrend, az alultápláltság, az éhezés, az idült hasnyálmirigy-gyulladás és egyéb felszívódási problémák is. A zsírmáj a betegek többségénél nem okoz érzékelhető panaszokat, de mintegy öt százalékuknál tünetek és szövődmények is fellépnek. Az egészséges máj zsírtartalma nem éri el a tíz százalékot, de ha a vér triglicerid tartalma tartósan magas, annak a májban történő lerakódása megváltoztathatja ezt az összetételt, gyulladásos folyamatokat indíthat el, melyek fibrózishoz, kötőszövet-felhalmozódáshoz vezethetnek. A zsírmáj súlyos esetben májzsugort is okozhat, így különösen nagy jelentősége van a megelőzésének, illetve az idejében, még visszafordítható szakaszban történő felismerésének. A tapasztalatok szerint a zsírmájbetegség nem alkoholos típusának progressziója nem sokban különbözik az alkoholos májkárosodástól. A kezelés során mindkét betegségnél az okokat igyekeznek feltárni és korrigálni, célzott életmódreformmal, táplálkozásterápiával, fizikai aktivitással. Legújabban pedig a specifikus probiotikumok használatával igyekeznek elősegíteni a májkárosodás megállítását és visszafordítását, mivel a legújabb kutatások szerint a különböző májbetegségek kialakulása összefüggésbe hozható a bélflóra megváltozott összetételével.

A bélflóra

Bélflórának, mikrobiomnak nevezzük az emberi szervezetben, elsősorban a bélrendszerben megtelepedett, az emberi testnedvekből kimutatható különböző mikrobák, genomikai szakkifejezéssel a nem emberi DNS-szakaszok összességét. A mikrobiom mikroorganizmusainak nagyobbik részét a bélhám 300-400 négyzetméternyi felületén megtelepedett több mint ezerféle baktérium alkotja, de mellettük vírusok, archaeák és eukarióták is nagy számban találhatók. Az egészséges bélmikrobiom stabil összetételének azonosítása azért nehéz, mivel ez egy dinamikus, folyton változó ökoszisztéma, amely függ az életkortól, az étrendtől, de még a földrajzi elhelyezkedéstől és a környezeti tényezőktől is. Korábban a mikrobiológia elsősorban az invazív, patogén baktériumok, a normál flórától idegen kórokozók kimutatására, azonosítására törekedett, kevésbé került sor a „normál” bélflóra rutinszerű vizsgálatára.

A bélflóra szimbiózisban él a gazdaszervezettel: a bél az itt megtelepedett baktériumoknak táplálékforrást biztosít, növeli a metabolikusan aktív baktériumpopulációt. A bélflóra pedig a gazdaszervezet számára esszenciális tápanyagokat biztosít (B-, K-vitamin), növeli azok biológiai hasznosulását, hozzájárul a nem emészthető tápanyagok (étrendi rostok) emésztéséhez, fontos szerepet játszik az immunrendszer kialakulásában és szabályozásában. A bélmikrobiom összetétele függ az étkezési szokásoktól. Ha az étrend gazdag telített zsírokban, állati termékekben és egyszerű cukrokban, az egyensúly felborulásához, diszbiózishoz vezethet. A bélben lévő baktériumok különböző fajtái eltérően metabolizálják a tápanyagokat, hozzájárulnak a zsír felhalmozódásához a májban, és gyulladásos folyamatokat indítanak el, amelyek elősegítik a májkárosodást.

Rés a védelmi rendszeren

A legújabb kutatási eredmények alapján a helytelen táplálkozás és életmód elsősorban a bélflóra károsítása által lesz okozója a zsírmáj legfőbb kockázati tényezőinek, az elhízásnak, az inzulinrezisztenciának és a kettes típusú diabétesznek. A táplálkozási hibák és a környezeti ártalmak miatt pusztuló bélflórában túlszaporodnak bizonyos baktériumtörzsek, amelyek közvetlenül felelősek a kialakuló betegségekért. A túlnövekedett baktériumtelepek ugyanis meggyengíthetik a bélfalak nyálkahártyáját, fokozzák a bél áteresztő-képességét, így rontják a bélfal nyákjának barrier, védő funkcióját. Az emiatt a szervezetbe került baktériumok hatására az immunrendszer aktiválódik, gyulladásos folyamatok kezdődnek el. Mivel a belek felől érkező vénás vér a májba kerül, a máj nagyon fontos védelmi szerepet lát el, így érthető, ha a máj funkcióit, anyagcseréjét, állapotát is érintik, károsítják a gyulladást keltő baktériumok, ennek egyik jeleként fokozódik a májban a zsírlerakódás. Nemcsak a nem alkoholos zsírmáj, hanem az alkoholos eredetű májkárosodások hátterében is szerepet játszhat a bélflóra összetételének megváltozása, a szervezetbe kerülő baktériumok gyulladást keltő hatása. Az alkohol ugyanis jelentősen károsítja, elvékonyítja a bélfal védő nyákrétegét, így a bél-barrier gyengülése miatt a bélfalon keresztül átszivárognak, a keringésbe és a májba kerülnek a különböző, gyulladást keltő, hegesedést okozó kórokozók.

A bélflórán keresztül a máj új kezelési lehetőségei nyílnak meg

Az új kutatások arra az eredményre vezettek, hogy a májbetegségek progressziója lassítható, szövődményeik kialakulása befolyásolható a bélflóra összetételének módosításával, probiotikumok és antibiotikum használatával. A máj kezelésének új lehetősége a bél-barrier regenerációja, ami pre- és probiotikumokat tartalmazó, magas fehérjetartalmú tápszerrel és az életmód-tényezők korrekciója révén érhető el. Ha ez sikerül, akkor utána kiegyensúlyozott táplálkozással, bioorganikus, jó minőségű élelmiszerekből álló rostdús diétával már speciális tápszer nélkül is biztosítható a tünetmentesség. Mindkét típusú zsírmáj esetében alkalmazható ez a kezelési eljárás. Probiotikumok alkalmazása segíthet azokban az esetekben is, amikor átmeneti barriersérülés történik, akut stressz, alkalmi alkoholfogyasztás, fertőző betegség miatti bélflóraváltozás következtében.

A cikk a Budai Egészségközpont dietetikus szakembereinek közreműködésével készült.