A laparoszkópia jelentősen megkönnyítette a betegek és az orvosok dolgát egyes sebészeti eljárásoknál. Kulcslyuksebészetnek is nevezik, mert akár egy kulcslyuknyi metszés is elég a beavatkozás végrehajtásához.

A minimál invazív sebészet elterjedésének köszönhetően a sebészeti beavatkozások egyre kevésbé terhelik meg a betegek szervezetét, és egyre gyorsabb általuk a felépülés. Minimál invazívnak nevezik összefoglaló néven a kis bemetszésekkel járó operációkat, amelyek közül a laparoszkópos sebészet a legelterjedtebb. Ez egy olyan diagnosztikai és sebészeti beavatkozás, amely nagyobb vágás nélkül, kis bemetszéssel, bemetszésekkel biztosít hozzáférést a hasüreghez és a kismedencéhez.

A laparoszkópia kezdetei a hatvanas évekre nyúlnak vissza, először nőgyógyászati műtéteknél alkalmazták az eljárást, majd a kilencvenes évektől egyre szélesebb körben kezdték használni. Magyarországon is rendkívül gyorsan elterjedt, ma már nincs olyan sebészeti osztály, amely ne rendelkezne laparoszkópos berendezéssel. Az eljárás valóságos forradalmat jelentett a sebészetben, hiszen ahol addig több centiméter hosszú vágásokat kellett ejteni, most elég volt néhány apró bemetszés, ahol az orvosok bevezethetik az 5-10 mm-es csöveket.

A kisebb vágás egy sor szövődmény kialakulásának esélyét csökkentette jelentősen. Így a különböző sebgyógyulási zavarok, sérvek kialakulását, a nagy műtétek után esetlegesen bekövetkező tüdőgyulladás, trombózis előfordulását. A betegnek jóval kisebb fájdalmat kellett elviselnie, és esztétikai szempontból is óriási változást hozott az új eljárás, hiszen hosszú hegek helyett kis bemetszések nyomai maradnak csak a bőrön. A laparoszkópos technika jelentősen lerövidítette a gyógyulás idejét, így a kórházi napok számát is, amelynek komoly gazdasági előnyei vannak.

Maga a laparoszkóp egy fényforrással és videokamerával ellátott cső, amely a hasüreg és medence belsejéről készít képet. Ezt a sebészek egy monitorra kivetítve láthatják, és kaphatnak pontos képet a szervek állapotáról. A jobb láthatóság érdekében a hasüregbe gázt fújnak. A csövet a sebészek kis bemetszéseken keresztül vezetik a hasüregbe. Mivel az eljárás altatásban zajlik, a beteg nem érez fájdalmat. Ha a sebészeknek további eszközökre van szüksége, mert nemcsak diagnosztizálnak, hanem operálnak is, akkor újabb csöveket (portokat) vezetnek be a hasfalon keresztül.

Laparoszkópiával lényegében valamennyi hasi és kismedencei szerv vizsgálható, vagyis a belek, a máj, az epevezeték és az epehólyag, a hasnyálmirigy, a petefészkek. Ezzel a műtéti technikával operálható többek között a vakbélgyulladás, az epekő, a lágyéksérv, a gyomorfekély, végezhetőek különböző gyomorszűkítő műtétek, és rosszindulatú daganatos betegségek esetén az érintett szervek (petefészek, prosztata, máj, vastagbél, vese, húgyhólyag) részleges vagy teljes eltávolítása. Igen hatékony eljárás lehet a különböző nőgyógyászati betegségek esetében, így például a méhen kívüli terhesség operálása, a méh eltávolítása vagy az endometriózis műtét végezhető ilyen módon.

Természetesen a laparoszkópiának is megvannak a korlátai, nem minden hasüregi betegség operálható így. Az, hogy milyen esetekben alkalmazható, nemcsak magától a betegségtől, hanem a beteg kórtörténetétől, egyéb betegségeitől is függ. Ha korábban többször műtötték a beteget, előfordulhat, hogy az esetlegesen kialakult összenövések miatt nem operálható ezzel a módszerrel, ahogy egyes sérv- és daganattípusok sem műthetőek laparoszkópiával. Ezen kívül időnként megtörténik, hogy a laparoszkópiás eljárás során kiderül olyan probléma, ami miatt a sebésznek át kell térnie a hagyományos, nyitott hasi műtére.

A cikk dr. Rózsa Balázs, a Budai Egészségközpont sebészének közreműködésével készült.