Viszonylag kevesen ismerik, pedig a csecsemőmirigy fontos szerepet játszik a limfociták szelektálásban, ezáltal pedig az immunrendszer működésének fenntartásában.

A csecsemőmirigy, más néven a timusz (latinul thymus) az emberi test egyik nyirokszerve, a T-limfociták érésének legfőbb helye, emellett pedig hormonokat is termel. A T-limfociták a fehérvérsejtek egyik alcsoportja, amely központi szerepet játszik a sejtes immunválasz, és ezáltal az immunrendszer működésében. A csecsemőmirigy létezéséról már az ókori tudósok is tudtak, orvosi neve Galénosztól, a görög származású római orvostól ered. A tudóst a szerv alakja valószínűleg egy csokor kakukkfűre (thymos) emlékeztette, innen az elnevezés.

A csecsemőmirigy a mellkasunk közepén, a szegycsont mögött helyezkedik el. Kötőszövetes tokkal körülvett, két lebenyből álló, lapos szerv, amely egy külső kéregből és egy belső velőállományból áll. A csecsemőmirigy mérete pubertáskorban a legnagyobb, ekkor nagyjából 30-40 gramm lehet, később az állománya fokozatosan elzsírosodik, és a tömege felnőtt korra 5 gramm körülire csökken. Attól azonban, hogy a szerkezete átalakul és a tömege lecsökken, még nem áll le a működése teljesen.
Kiképző- és válogatóközpont

A csecsemőmirigy az egyetlen az immunszervek közül, aminek közvetlen agyi kapcsolata van. A timusz által termelt hormonok a timozin, a timulin, a timopoetin (timopentin) és a thymus humorális faktor (THF). Ezek a hormonok befolyásolják a lymphocyták fejlődését, pusztulását, mozgását és hatását. Több hormont is termel, a legismertebb a timozin névre hallgat. A mirigy legfontosabb feladata azonban a limfociták érlelése.

Tulajdonképpen egyfajta kiképző- és válogatóközpontként működik. A „kiképzés” során a limfociták a timuszhormonok irányítása mellett megtanulnak különbséget tenni a testazonos és a testidegen anyagok között. A válogatás során a csecsemőmirigy egyszerre hajt végre pozitív kiválasztást (az antigén reaktív és sajáttal szemben toleráns T-sejtek támogatásával) és negatív szelekciót azzal, hogy az önreaktív T-sejteket elpusztítja. Az érő nyiroksejtek a kéregből a velőbe, majd a keringés közvetítésével a másodlagos nyirokszervekbe jutnak.

A csecsemőmirigy betegségei

A tímusz az életkor előrehaladtával történő elzsírosodása, sorvadása természetes jelenség. Vannak azonban olyan tényezők, amelyek ezt a folyamatot felgyorsíthatják. Mivel a csecsemőmirigy nagyon érzékeny a mellékvesekéreg-hormonokra, ha valakit kisgyerek korában nagy stressz ér, akkor a csecsemőmirigy túl korán indul sorvadásnak, s ez a sejtes immunitás zavarához vezethet. Ilyen stressz sokféle helyzetből adódhat: súlyos betegség, trauma, éhezés, ionizáló sugárzás vagy szteroidkezelés is okozhatja.

A csecsemőmirigy betegségei ugyanakkor szerencsére ritkák. Vannak olyan fejlődési rendellenességek, amelyek miatt hiányozhat vagy csökkent működésű lehet a timusz (DiGeorge-szindróma, Nezelof-szindróma, Wiskott–Aldrich-szindróma), és az is előfordulhat, hogy a mérete a kívánatosnál jobban megnő (timuszhiperplázia).

Jó- és rosszindulatú daganatai is ismertek, de ugyancsak nagyon ritkák. Ma már azt is tudjuk, hogy a csecsemőmirigy eltávolítása felnőtt korban is okozhat problémákat. A csecsemőmirigy-eltávolításon átesett betegeknél kétszer akkora a rákos megbetegedések kockázata, mint akiknél megmaradt a csecsemőmirigy. A megnövekedett daganatkockázat az immunrendszer rosszabb működéséből fakadhat.

A cikk a Budai Egészségközpont szakorvosainak közreműködésével készült.