A kemoterápia hatékonyságához a beteg maga is hozzájárulhat, ha tisztában van azzal, mi a kezelés célja, és a mellékhatások csökkentéséért is tehet.

Bár összefoglaló néven kemoterápiaként beszélünk a daganatos betegségek gyógyszeres kezeléséről, tudni kell, hogy e megnevezés mögött számos különböző formátumú, kiszerelésű és hatásmechanizmusú rákellenes szer és sokféle terápia húzódik meg. Nagy különbségeket mutat az is, ahogyan a betegek szervezete reagál ezekre, így a mellékhatások jelentkezése sem egységes. Mivel a daganatos betegség elleni küzdelem nagy pszichés terhet jelent, sokat segít, ha az érintett tisztában van a betegsége természetével, és azzal, hogy tudatos életmóddal, okosan kialakított étrenddel együttműködhet orvosaival, elkerülheti vagy enyhítheti a kezelés mellékhatásait.

Kemoterápia: a gyógyító sejtméreg

A kemoterápia során a daganatos beteget olyan ún. citosztatikumokkal kezelik, amelyek akadályozzák a ráksejtek szaporodását. A daganatellenes szert alkalmazhatják önállóan és kombinálva is. Egyes gyógyszerek több különböző daganattípusban is hatékonyak, más szerek csak egyes daganatokban alkalmazhatóak. A kemoterápiát a daganat típusától, a szervezetben való elhelyezkedésétől, a szervezet működésére gyakorolt hatásától és a beteg általános állapotától függően alakítja ki az orvoscsapat. A kemoterápiát önálló kezelésként és a sugárterápiát vagy műtéti beavatkozást kiegészítő adjuváns terápiaként, valamint a daganat növekedését lassító, a fájdalmat csillapító, palliatív kezelésként is alkalmazhatják. Számos esetben a legújabb immuno-onkológiai kezelések vagy molekulárisan célzott daganatellenes kezelések alkalmazása is kemoterápiával együtt történik, hiszen így érhető el a legjobb eredmény.

Gyakori mellékhatások

A citosztatikumok mellékhatásait az okozza, hogy ezek a sejtmérgek nemcsak a kórosan osztódó daganatos sejtekre hatnak, hanem a szervezet egyéb, gyorsan szaporodó sejtjeire is, például a csontvelősejtekre, a szájüreg, a nyelőcső, a gyomor, a bél nyálkahártyájának sejtjeire, az ivarsejtekre, valamint a szőrtüszők és a hajhagymák sejtjeire. Éppen ezért a leggyakoribb mellékhatások a nyálkahártyák irritációja, károsodása miatt a hányinger, a hányás, a szájszárazság, az ízérzés zavara, ezzel is összefüggésben az étvágytalanság. Ürítési zavarok is igen gyakoriak: hasmenés és székrekedés egyaránt előfordulhat. A vérképzés zavara, a vérszegénység miatt általános gyengeség is kialakulhat. Előfordulhat a fertőzések ellen kiemelt szerepet játszó immunsejtek számának átmeneti csökkenése, ilyenkor a beteg szervezete fokozottan ki van téve bizonyos kórokozók nyomán kialakuló fertőzéseknek. Ismert mellékhatás a hajhagymák, szőrtüszők működésének zavara is, ami miatt a beteg haja, szemöldöke, testszőre kihullhat, de a terápia befejeztével az esetek többségében újra nő.

Étrendi tanácsok a mellékhatások enyhítésére

Émelygés, hányinger jelentkezésekor a hűvösebb innivalók ajánlottak, apró kortyokban, lassan fogyasztva. A pár csepp citromlével vagy gyömbérrel, borsmentával ízesített víz, kihűtött tea csillapíthatja a hányingert. Kerülni kell a forró, erős szagú, nehezen emészthető, túl zsíros vagy erősen fűszerezett, rostos, puffasztó hatású ételeket, az aprómagvas gyümölcsöket. Helyette alma, banán, főtt krumpli, rizs, sárgarépapüré ajánlható, majd a hányinger megszűntével fehérjedús ételek, sovány szárnyasok húsa, zsírszegény tejtermékek egészíthetik ki az étrendet.

Hasonló diéta ajánlható hasmenés esetén is. Mindkét esetben gondolni kell a folyadékpótlásra és a sóháztartás (például káliumszint) helyreállítására is. Napi 2-2,5 liter folyadékra van szükség, amelyet szénsavmentes ásványvíz, gyógytea, szűrt gyümölcslevek, krémlevesek biztosíthatnak. Káliumtartalmú étel például a banán, a krumpli, a sárgarépa, a cékla és a sütőtök.

Csökkent ízérzékelés esetén a zöldfűszerek (pl. a petrezselyem, az oregánó, a bazsalikom, lestyán, tárkony, kakukkfű, majoranna) segíthetnek.

Száj- és torokszárazság esetén kerülni kell a koffeintartalmú italokat, a kávé, tea, kóla, kakaó fogyasztását, és sokat segíthet a kamillateával vagy aloe vera levével való szájöblögetés is.

A nyálkahártyák szárazsága, irritációja miatt a szájüreg és a légutak, a gyomor és a bélrendszer, a húgyutak nyálkahártyája hajlamos a vérzésre is. Ezért a nyálkahártyát kímélő, puha, pépes, folyékony ételek ajánlottak, a nyálkahártyát irritáló száraz, morzsás, erősen fűszerezett vagy savas ételek kerülendők. A csontvelősejtek érintettsége miatt felléphet vérszegénység is, ezért figyelni kell a vaspótlásra is. Nemcsak a vasat tartalmazó állati és növényi eredetű élelmiszerek fogyasztására van szükség (pl. belsőségek, cékla), hanem arra is, hogy elegendő C-vitamin és folsav bevitelével segítsük a vas felszívódását, és kerüljük a vas hasznosulását gátló, oxál-és csersavtartalmú ételek, italok (pl. spenót, sóska, kávé, tea, kóla) fogyasztását.

A fokozott fertőzésveszély miatt a konyhatechnológiára és az élelmiszerek higiéniai kezelésére is nagyon kell vigyázni, kerülendő például a nyers tejet, tojást vagy húst tartalmazó ételek (például majonéz, tiramisu, tatárbifsztek) fogyasztása.

A cikk a Budai Egészségközpont szakorvosainak közreműködésével készült el.