Örvendetesen terjed az egészségtudatos szemlélet: egyre többen igyekeznek életmóddal, étrenddel, szokásokkal minél többet tenni egészségük megőrzéséért. Ez a magatartás nem tévesztendő össze a betegségektől való görcsös félelmen alapuló hipochondriával. Hol a határ a kettő között?

Mindenki szeretne hosszú, egészséges életet élni, elkerülve a betegségeket, fizikai és szellemi képességeit a lehető legtovább megőrizve. A XXI. század technikai lehetőségei kedveznek az egészségtudatosságnak. Utána lehet járni mindennek, már néhány kattintással is nagy mennyiségű egészségügyi információ érhető el, applikációk segítenek monitorozni az állapotunkat. Ugyanakkor ez a lehetőség elősegítheti a betegségektől való szorongást is, hiszen félinformációk, laikus leírások tömegével találkozhatunk a legkülönbözőbb betegségekkel vagy az egészséget bármilyen módon veszélyeztető hatásokkal kapcsolatban, amelyek tüneteit aztán a hipochondriára hajlamos ember könnyen felismerni véli magán, magát betegnek képzelve.

Egészségőrzés tudatosan, pozitívan

Az egészségtudatos ember igyekszik életvitelét, szokásait kontroll alatt tartani, korának, állapotának megfelelően táplálkozni, rendszeresen mozogni, pihenésre, alvásra is elég időt fordítani, kerülni a káros szenvedélyeket. Jól tájékozott az egészséges életmód lehetőségeivel, az ellátó rendszerrel, a betegjogokkal kapcsolatos kérdésekben, és jól ismeri saját testét, egészségi állapotát, esetleges betegségének természetét, kimenetelét is. Tisztában van azzal, hogy valamilyen betegség esetén milyen magatartással járulhat hozzá a kezelés eredményességéhez, a gyógyuláshoz. Igénybe veszi a szűrővizsgálatokat, együttműködik a kezelőorvosával, betartja az orvosi utasításokat, például magas vérnyomás betegség esetén elvégzi a kért vérnyomásméréseket, megreformálja étrendjét, kerüli a túl zsíros, sós ételeket, korlátozza a koffeinbevitelt, igyekszik rendszeresen mozogni. Adott esetben saját magán és környezetében élőkön is tud segíteni, de tisztában van azzal, hogy laikusként meddig terjedhet ez a segítség, és mi az a probléma, amellyel mindenképpen orvoshoz kell fordulni.

Betegségtudattal, szorongva élni: a hipochondria

Az egészségtudatosságra csak látszólag hasonlít a hipochondriában szenvedő beteg magatartása. Ő is kontroll alatt tartja az egészségi állapotát, de ez nem tölti el pozitív érzésekkel, nyugodt biztonsággal, ellenkezőleg, negatívan éli meg. Ő az, aki túlzottan sokat, kényszeresen foglalkozik az egészségi állapotával, túlértékeli, kóros elváltozásoknak hiszi a legjelentéktelenebb szubjektív panaszait is. Ez olyan fokú lehet, hogy akár egy gyomorrontás esetén is már súlyos gyomorrákosnak képzeli magát, gyomortükrözést tart szükségesnek. Ha egy hipochonder mér az ideális 130/80 Hgmm-nél magasabb vérnyomást, akkor onnantól kezdve szinte óránként méri a vérnyomását, ijedten figyeli a változását, egész listát állít össze azokról a betegségekről, amelyek a magas vérnyomás hátterében állhatnak, ezek több tünetét szintén megállapítja magán. Kétségbeesve keresi a vérnyomáscsökkentő gyógyszereket és házi praktikákat, és sürgeti az orvosát a mielőbbi gyógyszeres vérnyomásbeállításért. Noha komoly szervi baja nincs, mégis szinte halálfélelembe hergeli magát. Ha valaki a saját betegségéről beszél előtte, vagy ő olvas valamilyen rendellenességről, elváltozásról, akkor hamarosan ő is észlelni kezdi azok jellegzetes tüneteit saját magán is, amelyre vizsgálatokat, gyógyszereket, kezelést sürget, orvostól orvosig jár vele. A hipochondria legfontosabb tünete a betegségektől való állandó félelem, a szorongás, ami beépül az életébe. Az érintettet nehéz megnyugtatni, a legszakszerűbb orvosi vizsgálatok és a betegséget kizáró leletek sem tántorítják el attól a meggyőződésétől, hogy ő súlyos beteg, állandó orvosi felügyeletre szorul. Olykor a hipochondriája olyan súlyos lehet, hogy a képzelt betegséggel való foglalkozás szociális gondokat is okoz: elveszi az időt és a figyelmet az élete egyéb elemeitől, munkájától, kedvteléseitől, megrontja örömeit, nyugalmát.

Diagnózis: hipochondria

Ha ezek a tünetek tartósan, hat hónapnál is tovább fennállnak, miközben az orvosi vizsgálatok kizárják a valós betegség, szervi baj fennállását, megállapítható a hipochondria diagnózisa. A hipochondriát el kell különíteni más, pszichés zavaroktól, például a kényszeres kézmosástól és a betegségfóbiától. Más betegségek, például depresszió, fóbiák kísérője is lehet a hipochondria.

A hipochondria hátterében lehet gyermekkori trauma, bizonytalanság, korai, súlyos betegség, feldolgozatlan haláleset, szülői túlféltés, de visszavezethető a látott, tanult mintára is, ha a szülők, közeli családtagok valamelyike volt súlyos hipochonder. Az állapot kezeléséhez klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta közreműködése szükséges, esetenként pszichiáter bevonásával, aki gyógyszeres kezeléssel, leggyakrabban szorongáscsökkentő felírásával segíti a terápia eredményességét.

A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusának közreműködésével készült el.