A borotvált arcú férfiak számára ismerős kellemetlenség lehet a szakálltájon lévő csoportos szőrtüszőgyulladás.

A bőrben lévő szőrtüszők gyulladása a follikulitisz. Kialakulásakor a szőrtüszőkben genny képződik, irritáltak, pirosak lesznek, kisebb-nagyobb területen a szőrszálak tövénél gyulladt a bőr, és számos, 1-3 milliméternyi különálló vagy egybefolyó, gennyes hólyagocska látható. A hólyagocskák megnyílnak és leszáradnak. A fertőzés károsítja a szőrszálat, amely könnyen kihúzhatóvá válik. Ha a merev szálak meggörbülnek és befúródnak a bőrbe, fertőzés nélkül is gyulladást okozhatnak. A szőrtüszőgyulladás a leggyakrabban a lábszárakon, a combokon, a karon, a hajas fejbőrön, az állon jelenik meg. Visszatérő, makacs problémává válhat ott, ahol a tüszők a legmélyebben ülnek a bőrben, mint például a szakáll és a bajusz tájékán.

Nem a szakállasok baja és nem is mérgezés

A szakáll területén előforduló szőrtüszőgyulladás, közhasználatú nevén az ún. szakállmérgezés, latin nevén folliculitis barbae. Leggyakrabban gennykeltő baktériumok, staphyllococcusok okozzák. A nevével ellentétben éppen nem a szakállas férfiaknál gyakori, hanem azoknál, akik rendszeresen borotválkoznak. Természetesen a mérgezéshez sincs köze, habár Agatha Christie egyik regényében egy gyilkosságnak lett az eszköze a lépfenével megfertőzött borotva. A szakállmérgezés tulajdonképpen az áll, az arc bőrén kialakuló csoportos szőrtüszőgyulladás, amely nagyobb bőrfelületet érint. Ha borotválkozás közben a borotva apró sérüléseket okoz a bőrön, akkor az érintett területen az esetleg jelenlévő gennykeltő baktériumok elszaporodhatnak. Márpedig a bőrön vagy a nem jól kezelt, nem eléggé fertőtlenített, több családtag által is használt borotválkozószereken mindig lehetnek baktériumok. Ha az izzadtság fellazítja a bőr felületi hámrétegét, akkor ezeknek a mikrosérüléseknek az esélye is megnő. Az is előfordulhat, hogy ha nincs megfelelően előkészítve, megpuhítva a bőr a borotválkozáshoz, akkor a túl kemény, száraz szőrszálak maguk is okozhatnak parányi sérüléseket a bőrön, ami kaput nyit a fertőzésnek. Jó tudni, hogy vannak, akik hajlamosabbak a szőrtüszőgyulladásra: például az elhízottak és a diabeteszesek esetében gyakrabban fordul elő a szakállmérgezés is.

Fertőtlenítéssel elkerülhető, megállítható

A szőrtüszőgyulladás kezelését minél előbb meg kell kezdeni, amíg csak néhány gennyes hólyagocska jelenik meg. Ilyenkor az érintett szőrtüszőből kiálló szőrszálat csipesszel kihúzva kiüríthetjük a szőrtüsző elgennyedt részét, a hólyagocskákat, így a folyamat hamar gyógyul, és alapos fertőtlenítéssel elejét vehetjük, hogy átterjedjen a szomszédos szőrtüszőkre is. Ha viszont már nagyobb területen elterjedt a fertőzés, akkor mielőbb érdemes konzultálni bőrgyógyász szakorvossal, nehogy a házi kezeléssel nagyobb bajt idézzünk elő.

A folyamat terjed, olykor makacs, nehezen gyógyítható. A kórokozók ugyanis mélyen behatolnak a szőrtüszőbe, ahova külső gyógyszerek nehezen jutnak be. Ha a fertőzés mélyebbre hatol, furunkulus is keletkezhet, aminek nem megfelelő kezelése súlyos szövődményt, például agyi trombózist is okozhat. A Staphylococcus okozta szőrtüszőgyulladást nem szabad összekeverni az aknéval, a rosaceával, a visszahajló szőrszál okozta gyulladással, a Gram-negatív folliculitissel és a gombás fertőzéssel. Kellő tisztálkodással és a borotválkozószerek fertőtlenítésével megelőzhető. Szőrtüszőgyulladás esetén gondosan kell kezelni, és ügyelni arra, hogy a borotva ne vigye tovább a fertőzést. Ajánlatos borotválkozás előtt alaposan puhítani az arcbőrt, utána pedig fertőtlenítő arcszeszt használni. Családtagok se használják egymás borotváját, és gondoskodni kell a saját eszköz megfelelő fertőtlenítéséről is.

A cikk a Budai Egészségközpont bőrgyógyászának közreműködésével készült el.