A klimax korába lépett nők gyakran szenvednek attól, hogy tartaniuk kell a legváratlanabb pillanatokban bekövetkező vizeletszivárgástól. Miért alakul ki ez a kellemetlen probléma, és mit lehet tenni ellene?

A vizeletinkontinencia, vagyis a vizelettartási nehézség, az akaratlan vizeletvesztés igen gyakori probléma, a felnőtt lakosság mintegy tizedét érinti. Férfiaknál is előfordul, különösen prosztataproblémákhoz kapcsolódva, de az érintettek többsége nő. Fiatalon – például szülés után – is előfordul, de leginkább a menopauza idején jelentkezik ez a kellemetlenség.

A vizelettartási nehézségek típusai és okai

A vizeletinkontinenciának öt típusa van: ismeretes a stressz-, a sürgősségi vagy késztetéses, a túlfolyásos, a reflex és a kevert inkontinencia. Ezek közül nőknél az első kettő fordul elő a leggyakrabban. A stresszinkontinencia oka a záróizom gyengülése. Jellemzően a fiatal és a középkorú nőknél jelentkezik hasprés esetén, vagyis amikor a hasűri nyomás megnő, például tüsszentés, köhögés, nevetés, fizikai erőkifejtés során. A terhesség, az elhízás, a túlsúly a hasűri nyomás illetve a gátizmokra nehezedő súly megnövelésével járul hozzá a stresszinkontinencia kialakulásához.

A sürgősségi, vagy késztetéses inkontinencia jellegzetessége a heves vizelési inger: olyan hirtelen jelentkezik, hogy az érintett olykor nem is képes időben eljutni a vécéig. A probléma úgy alakul ki, hogy a húgyhólyag izmainak működése fokozódik, viszont a gát záróizmai gyengülnek, az összehúzódásuk romlik.

A két leggyakoribbon kívül ismert a túlfolyásos inkontinencia, amikor a hólyag izmainak összehúzódása gyenge, és így a beteg nem érzi az ingert, vagy elzáródás akadályozza a vizelet kiürülését. A hólyag ezért nem ürül ki teljesen, a vizelet pang, de mivel nem is zár tökéletesen, gyakori a szivárgás is.

A reflexinkontinencia esetén az idegi vezérlés valamilyen okból sérül, így a beteg nem érzi az ingert, nem tudja kontrollálni a folyamatot.

A különböző típusok megjelenhetnek együtt is, ekkor kevert inkontinenciáról beszélhetünk.

Az inkontinencia súlyosságának három fokozatát különböztetik meg: az első stádium az enyhe, alkalmi vizeletvesztés, a második, amikor a hasűri nyomás fokozódására vizelet ürül, és a legsúlyosabb a harmadik stádium, amikor már nyugalomban is tartani kell a vizeletszivárgástól.

Nőgyógyászati okok az inkontinencia hátterében

Számos olyan ok lehet a vizelet inkontinencia hátterében, amely mindkét nembelieket érinthet, köztük idegrendszeri károsodások (Parkinson-, Alzheimer-kór, sclerosis multiplex), agyérkatasztrófák, anyagcserebetegségek, visszatérő húgyúti problémák, egyes izomlazító, vízhajtó vagy vérnyomáscsökkentő hatású gyógyszerek, a kóros elhízás, daganatos elváltozások, életviteli problémák. A férfiakat ezeken túl sújthatja a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás vagy a prosztatadaganat, amely szintén akadályozhatja a vizelet kiürülését. A nőknél pedig elősegíthetik a vizelettartási gondok kialakulását a gátizmokat gyengítő terhességek és szülések, az esetleges, gátsérüléssel járó nőgyógyászati beavatkozások, a méhsüllyedés vagy a méh műtéti eltávolítása is. Mindehhez hozzájárulnak a változó korban bekövetkező hormonális változások, a női hormonok, például az ösztrogén szintjének csökkenése, amelynek következtében a húgyúti vezetékek nyálkahártyája elvékonyodik, sérülékenyebbé válik, megnő a fertőzések veszélye és tovább gyengül a záróizmok ereje.

A vizelet inkontinencia kezelése

A vizeletvisszatartási nehézségek kezelésének első lépése mindenképpen az, hogy szakembernek kell megállapítani a kiváltó okot és a probléma súlyosságát. A háziorvos vizsgálata és a laboratóriumi vizsgálatok során felmérik a beteg általános egészségi állapotát, majd urológus, nőgyógyász szakorvoshoz kell fordulni. Bizonyos idegsérüléssel járó betegségek fennállása esetén neurológus szakorvosra is szükség lehet. A legrosszabb, amit a beteg tehet, ha az állapotát restelli, titkolja, és emiatt nem fordul orvoshoz. A kezelés az inkontinencia típusától és az okoktól függően lehet fizikoterápia, például az elektrostimuláció, a gátizmok intimtornával illetve a hólyagizmok tréninggel való megerősítése, és az ún. toalett-tréning. Egyes inkontinenciatípusoknál a gyógyszeres kezelés is szóba jöhet, bizonyos vizeletelvezetési akadályok (kőképződés, daganat, prosztata-megnagyobbodás, hólyag- és méhsüllyedés, húgycsőszűkület) esetén pedig sebészeti megoldásra is sor kerülhet. Vannak olyan életviteli körülmények, amelyekkel a beteg maga is sokat tehet az inkontinencia tüneteinek enyhítéséért. Így például segíthet a hasűri nyomást növelő túlsúly csökkentése, a vízhajtó ételek-italok (pl. koffein, alkohol) kerülése, a megfelelő folyadékbevitel.

A cikk a Budai Egészségközpont nőgyógyászának közreműködésével készült.