Jó tudni, hogy a legáltalánosabb laboratóriumi vizsgálatként kért „teljes vérkép” konkrétan milyen vizsgálatokat tartalmaz.

Kis- és nagyrutin, általános és teljes vérkép: a laboratóriumi vérvizsgálat sokféle lehet. Így, ha egy beavatkozáshoz vagy vizsgálatsorozathoz a páciensnek előzetesen vérvizsgálatot kell végeztetnie, akkor mindenképpen tanácsos pontosítani, hogy milyen paraméterekre van szükség. A „teljes vérképnek” nevezett, igen gyakori vizsgálatsor például sok szempontból elemzi a vér összetételét, de olyan fontos mérések, mint például a vércukor- vagy vérzsír-, köztük a koleszterinszint nem szerepel benne. Ha az adott beavatkozáshoz ezekre is szükség van, akkor a beutalót adó orvos kiegészíti a megszokott vizsgálati sort.

Milyen vizsgálatokat tartalmaz a teljes vérkép?

A teljes vérkép tartalmazza a vér összetételének vizsgálatait: kiterjed a fehérvérsejtek arányának, abszolút számának, a vörösvértestek számának, a hemoglobin, a hematokrit, a trombociták (vérlemezkék) számának vizsgálatára. A teljes vérkép adatainak elemzéséből kiderülhet az esetleges fennálló vérszegénység, jelezhet a szervezetben lévő, vírusos vagy bakteriális fertőzés okozta gyulladást, és figyelmeztethet más betegségek, köztük vérképzőszervi zavarok, illetve vérzékenység és daganatos elváltozások gyanújára is.

A hematokrit érték a vérben lévő vörösvértestek térfogata a teljes vértérfogathoz viszonyítva, százalékos arányban kifejezve.

A fehérvérsejtek (leukociták) a szervezetünk védősejtjei. Több fajtájuk van. Nemcsak a különböző fehérvérsejtek számának változása, hanem a minőségük, érett vagy éretlen voltuk, a térfogatuk és más fizikai tulajdonságuk eltérése is jelezhet betegséget. Egészséges szervezetben 4-11 G/L közötti a fehérvérsejtek száma. Egyes betegségek, leukémia esetén a fehérvérsejtek száma magasabb, a leukopénia esetében pedig alacsonyabb a normálisnál. A fehérvérsejtek több mint fele a neutrofil granulociták (az elnevezés a mikroszkópos kép alapján alakult ki) közé tartozik, ezek azok a védősejtek, amelyek felveszik a harcot a bakteriális vagy gombás fertőzésekkel, és amint a kórokozókkal folytatott harcban elpusztulnak, genny képződik belőlük. Utánuk a T-és B-lymphocyták a második legnagyobb számú fehérvérsejt-csoport, a fehérvérsejtek 20-40%-át teszik ki. Néhány százalékot tesznek ki a monociták (3-6%), az eozinofil (2-5%), és a bazofil granulocyták. Az eozinofil sejtszám emelkedése jelezhet parazitás fertőzést, illetve allergia esetén is megnőhet a számuk. Gyulladásos bélbetegségek esetén például a bazofilek száma nőhet meg.

A vörösvérsejtek teszik ki a vérben található alakos elemek 99,9 %-át, az oxigén és a szén-dioxid szállításában van szerepük. Számuk egy felnőtt ember 1 µl vérében átlagosan 5 millió. Szárazanyag-tartalmuk 90%-a hemoglobin. A vörösvérsejtek alacsony száma anaemiát, vérszegénységet jelez. Ilyenkor a keringő vérben alacsony az oxigént szállító hemoglobin szintje.

A vérlemezkék (trombociták) vérben keringő apró sejttöredékek, az érpálya sérülésekor a véralvadás folyamatában vesznek részt. Egészséges felnőttek esetében a vérben a trombociták száma nagyjából 150 000 és 400 000 között van mikroliterenként. Ha a vérlemezkeszám 10 000 /mikroliter alá esik, életveszélyes spontán vérzések alakulhatnak ki. Alacsony vérlemezke szám többek között vérképző szervi daganatok, illetve immunológiai betegségek következtében alakulhat ki.

MCV: A vörösvértestek átlagos térfogata is fontos jelzőszám. Csökkenése krónikus betegségekre, a hemoglobin-termelődés zavaraira, illetve vashiányos vérszegénységre utalhat. A magas MCV B12-vitamin- vagy folsavhiányra utalhat.

Az MCH érték az egy vörösvértestre számított hemoglobinmennyiség, azaz a hemoglobin koncentrációjának szintjét jelzi.

A fentieken kívül a teljes vérkép tartalmazza még az MPV értéket, ami a vérlemezkék átlagos térfogatát, és az RDW-SD-t, amely a vörösvértestek térfogatának eloszlási szélességét jelzi.

A cikk a Budai Egészségközpont belgyógyászának közreműködésével készült.