Hosszú ideig csak háton fekve, kőmetsző pózban szülhettek a nők a kórházakban, de ez a gyakorlat szerencsére változik.

A szülő nő a vajúdás és a kitolás szakaszában is szabadon kell, hogy dönthessen arról, milyen testhelyzetet választ, nem kell kőmetsző pozícióban maradnia: bármilyen meglepő, de az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ezen ajánlása közel negyvenéves, 1985-ből származik. Ennek ellenére a szülészeti gyakorlatban a mai napig általános, hogy a nőknek háton fekve, felhúzott térdekkel, az úgynevezett kőmetsző pózban kell vajúdniuk, vagy a kitolási szakaszban szülniük.

A magyarázat egyszerű: ez a póz a legkényelmesebb az orvos és az egészségügyi személyzet számára, így tudják a legegyszerűbben követni a szülést. Bizonyos speciális esetekben erre óriási szükség is van, amikor a normál szüléstől eltérő, az átlagosnál nagyobb figyelmet kívánó helyzet áll elő, és az orvosnak muszáj centiről centire követnie szülés menetét, a magzat útját. Azokban az esetekben viszont, amikor a szülés komplikációmentesen halad a maga ütemében, a kőmetsző póznak nemhogy haszna nincs, de még árthat is.

A kőmetsző póz hátrányai

A háton fekve szülés fizikailag és lelkileg is megterhelőbb lehet, mint ha a nő maga választ valamilyen számára komfortosabb helyzetet. A testi hátrányok közé tartozik, hogy ebben a testhelyzetben csökkenhet a méh vérellátása, megnőhet az anya vérnyomása, a törzsi véna összenyomódhat, és ebben a pózban nagyobb a vérzésveszély is a szülés alatt és után.

Lelkileg az okozhat nehézséget, hogy ebben a hanyatt fekvő helyzetben a szülő nő kiszolgáltatottabbnak érezheti magát, úgy tűnhet számára, hogy elvesztette a kontrollt a teste és az események felett. Ha szabadabban mozoghat, akkor úgy érezheti, hogy továbbra is részese és nem elszenvedője az eseményeknek. A fájdalomérzet is erősebb lehet ebben a pózban, ráadásul a medencealapi izmok feszülése háton fekvésnél fokozódik, ami hátráltathatja a szülés folyamatát. Mindezekkel együtt elképzelhető, hogy vannak nők, akiknek mégis ez a helyzet a legkomfortosabb, nekik is meg kell hagyni a választás szabadságát.

A gravitáció segít

Általában azonban a szülő nő számára kényelmesebb, ha a gravitációt is használhatja a vajúdás, majd a szülés során, vagyis fekvés helyett valamilyen függőleges vagy úgynevezett félvertikális pózt, illetve ezek variációit választhatja. Ezekben az esetekben a nő állva, ülve, térdelve, négykézláb, guggolva vajúdik, vagy rátámaszkodik a partnerére, dúlájára, bordásfalat vagy széket használ. Nem ritka az sem, hogy a járkálás, esetleg a tánc, vagy valamilyen ritmikus mozgás a legkomfortosabb. Ráadásul a mozgás, a vajúdás alatti sétálás jelentősen csökkentheti a folyamat hosszát is.

Bár ezek a helyzetek az egészségügyi személyzet számára kényelmetlenek lehetnek, a legtöbb helyen nyitottak már arra, hogy a szülő nők maguk választhassák meg a pózokat a vajúdás alatt. Az már ritkább, hogy a szülés későbbi, kitolási szakaszában is a nőkre bízzák a testhelyzet kiválasztását, de a kórházak, orvosok rugalmassága ezen a téren is nő.

Kommunikációval a szép szülésért

Fontos, hogy a kismama már a szülés előtt végiggondolja, hogy milyen szülést szeretne, melyek a legszimpatikusabb megoldások számára. Ha nem az első szülése, akkor még inkább tisztában van azzal, hogy mit szeretne és mit akar elkerülni a vajúdás és a szülés során. Ha előre tisztázzák az orvossal, a szülésznővel, a dúlával, hogy az adott kórházban mire van lehetőség, milyen megoldásokra nyitott az egészségügyi személyzet és mire vágyik a kismama, akkor jóval nagyobb esély nyílik egy szép szülésélményre. Természetesen egy szülés sem tervezhető meg száz százalékban előre, de az igények tisztázása mindenképpen hasznos lehet.