Mindannyiunk számára ismerős szituáció, mikor egy általános vizsgálat során az orvos fonendoszkópját többször mellkasunkra majd hátunkra helyezi és mély ki- és belégzésre kér minket. Tisztában vagyunk azzal, hogy ilyenkor a vizsgálat tárgya a szívverésünk és a légzésünk, de vajon pontosan hogyan keletkeznek ezek a hangok?

Hallgatódzásnak vagyis auszkultációnak nevezik szaknyelven azt az eljárást, amikor az orvos a testben keletkező hangokat hallgatja, hogy így jusson információhoz a szervek aktuális állapotáról, működéséről. Egyaránt használják a módszert a keringési, légzési és emésztő szervrendszer vizsgálatára.

Légzésünk hangjai

Egészséges állapotban négyféle hangot különíthetünk el a légzés során, melyek a következők: tracheális, bronchiális, bronchovezikuláris és vezikuláris. Mindegyik más területen hallgatható, jellemzi őket az egyedi hangerő és a hangmagasság, valamint a kilégzési és a belégzési hang hossza. A vezikuláris hangot a ki- és belégzés során áramló levegő hozza létre a léghólyagocskák falának megrezegtetésével. Ezek a rezgések terjednek tovább a légcsőre és a főhörgőkre, így létrehozva a többi hangtípust.

Ropogó, sípoló, búgó, vagy hiányzó hangok utalnak leggyakrabban arra, ha valami probléma van légzésünkkel. Ropogás általában belégzésnél hallható és például a tüdőgyulladás jele lehet. Sípolás akkor észlelhető, ha valamilyen elzáródás van a légutakban, például idegen test, légcső ödéma és asztma is okozhatja. A normális légzési hangok akkor hiányoznak, ha valamilyen kóros állapot akadályozza a levegő szabad áramlását a tüdő egyes részeibe, például légmell esetében.

A szív hangjai

Szívverésünk során a szívbillentyűk összezáródásakor keletkező hangokat és a szívbillentyűkön átáramló vér hangját hallgatják az orvosok. Ezeknek a billentyűknek az a szerepe, hogy záródásukkal és nyitódásukkal biztosítsák a vér egyirányú áramlását. Két fő szívhang különíthető el: az első, vagyis S1 hang és a második, vagyis az S2. Az S1 a kéthegyű billentyű záródási hangja. Az S2 akkor alakul ki, amikor a szív és az aorta közötti billentyű záródik.
A két fő hangon kívül keletkezhetnek extra hangok, illetve zörejek is. Ezeket részleges elzáródás, billentyűhiba, kitágult üreg, kóros irányú áramlás vagy szűkült érfal okozhatja. A zörejeknek a hátterében nem mindig van súlyos probléma, de mindenképp érdemes kivizsgálni a kiváltó okot.

Mi történik a vizsgálat után?

A fonendoszkópos vizsgálat egyszerűen, gyorsan és olcsón elvégezhető, és számos betegség kizárható normális hangok esetén. Ugyanakkor, ha valami eltérésre, kóros állapotra fény derül az eredmény célzott vizsgálatok alapjául szolgálhat és ezután következhet komolyabb kardiológiai, labor- vagy pulmonológiai vizsgálat bonyolultabb eszközökkel.

A cikk a Budai Egészségközpont belgyógyászának közreműködésével készült.