A koronavírus-járvány újra felhívja a figyelmet egy mindig is velünk élő betegségre, a tüdőgyulladásra. Bár széles körben elterjedt, tévhit, hogy a tüdőgyulladás a 21. században már egy szinte veszélytelen, az antibiotikumokkal könnyen gyógyítható kór, a járványtól függetlenül is súlyos betegségről van szó, amely a WHO adatai szerint a hetedik leggyakoribb halálok a fejlett világban.

Mi is a tüdőgyulladás?

A tüdőgyulladás (pneumonia) a tüdő és a légzőrendszer betegsége, melynek során a tüdőhólyagocskák (alveolusok), és esetleg a hólyagok közötti tér is begyullad. A gyulladásos területen a hólyagocskák folyadékkal telnek meg. A gyulladás és sejtelhalás csökkenti azt a felületet, ahol a tüdőben az oxigén és a szén-dioxid cseréje megtörténik. A folyamat során a tüdőlebeny egyre nagyobb területe válhat érintetté, sőt a betegség több tüdőlebenyre is kiterjedhet, és rosszabb esetben átterjedhet a másik oldali tüdőfélre is.

A tüdőgyulladás elsősorban az idősekre, a kisgyerekekre, a valamilyen okból legyengült immunrendszerű betegekre, krónikus betegségekkel küzdőkre veszélyes. Különösen veszélyeztetettek a dohányosok és az alkoholfüggők. Általában a betegek körülbelül ötöde kerül olyan súlyos állapotba, hogy kórházi kezelésre szorul.

Mi okozza a tüdőgyulladást?

A tüdőgyulladást az esetek legnagyobb részében valamilyen vírus vagy baktérium okozza. Ritkább esetben okozhatnak tüdőgyulladást bizonyos gombák, paraziták, vagy belélegzett gőzök, gázok, esetleg valamilyen tüdősérülés is. Előfordulhat tüdőgyulladás, különösen csecsemő vagy kisgyerekkorban, illetve időseknél valamilyen másik betegség, például hörghurut vagy gégegyulladás szövődményeként is. A gyakori, minden évben visszatérő influenza egyik szövődménye szintén lehet a tüdőgyulladás. (Éppen ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni a védőoltások fontosságát.)

Milyen fajtái vannak?

A fent felsorolt kiváltó okok szerint csoportosítva megkülönböztetünk elsődleges (primer) és másodlagos (szekunder) tüdőgyulladást. Elsődleges tüdőgyulladásról akkor beszélünk, ha az egyébként egészséges alany betegszik meg, jellemzően valamilyen vírus- vagy bakteriális fertőzés miatt. Másodlagos tüdőgyulladásról pedig akkor van szó, amikor a tüdőgyulladás egy már meglévő betegség szövődményeként alakul ki.

A tüdőgyulladás kiterjedése szerint pedig beszélhetünk lebenyes vagy gócos tüdőgyulladásról. (A bal tüdő két, a jobb pedig három lebenyből áll.) Ha a gyulladás csak a tüdő egyik lebenyét érinti, és nem tör át a lebenyhatáron, akkor lebenyes tüdőgyulladásról van szó. A gócos tüdőgyulladás viszont a légutak menti szövetekben terjed, ilyenkor a gyulladás több gócban jelenik meg, és egyidejűleg több lebenyt is érinthet, a tüdők foltszerű megbetegedését okozva.

A tüdőgyulladás jellegzetes tünetei

A tüdőgyulladás tünetei, főleg kezdetben sok mindenben hasonlítanak az influenza vagy egy súlyosabb nátha tüneteire. Ezekhez hasonlóan a tüdőgyulladás is kezdődhet gyengeségérzéssel, levertséggel, fejfájással, hidegrázással, lázzal, végtagfájdalommal. Éppen ezért fontos az orvosi vizsgálat, hiszen csak így deríthető ki biztosan, hogy tüdőgyulladásról van-e szó. A tüdőgyulladás további tünetei lehetnek a száraz vagy váladékos köhögés, az étvágytalanság, ennek megfelelően a fogyás, mellkasi és/vagy hátfájdalom, légzési nehézségek. Utóbbiak már sokkal egyértelműbben utalnak tüdőgyulladásra, de tartózkodjunk az öndiagnózistól, mindig forduljunk orvoshoz. Már csak azért is, mert teljes bizonyossággal csak az orvosi vizsgálat, a mellkas röntgen és (bár ez nem minden esetben történik meg) a vérkép elemzése után jelenthető ki, hogy valakinek tüdőgyulladása van.

A tüdőgyulladás gyógyítása

A tüdőgyulladás nem az a betegség, amit rövid idő alatt, lábon ki lehet hordani. (Még akkor sem, ha esetleg akadnak ilyen példák.) Rendkívül fontos az ágynyugalom, a bőséges folyadékfogyasztás és az, hogy időt hagyjunk a gyógyulásra. A tüdőgyulladásból való felgyógyulás minimum két, de akár 3-4 hétig is eltarthat. Hiába érzi úgy a beteg, hogy a panaszai jelentősen enyhültek vagy akár teljesen elmúltak, ezután még hetekig tarthat, amíg a röntgenen látott elváltozások is visszahúzódnak.

Ami a gyógyszeres kezelést illeti, bakteriális eredetű tüdőgyulladás esetén antibiotikumos kezelés történik. Ez általában egy 7-10 napig tartó kúrát jelent, melynek során előfordulhat, hogy az orvos akár többféle antibiotikum adását is javasolja. Ennek az az oka, hogy az esetek többségében nem tudhatja pontosan, hogy milyen típusú kórokozó okozhatta a betegséget. A vírusos eredetű tüdőgyulladásra ugyan nem hat az antibiotikum, de ezekben az esetekben is gyakori az antibiotikumos kezelés, mert a bakteriális felülfertőzések kezelésére viszont alkalmas. Az antibiotikumok mellett a kellemetlen tünetek kezelésére egyéb szerek is adhatók, például köptetők, láz- és fájdalomcsillapítók.

A cikk a Budai Egészségközpont szakértőinek közreműködésével készült.